Néhány éve még magától értetődő volt, hogy valamilyen évforduló, jeles ünnep okán nem a megszokott járművekkel rukkolt elő a MÁV valamelyik vasútvonalon, hanem egy különlegességet vett el. Szentes környékén pedig sokáig megvolt ehhez a vasúttársaság eszköze is – ma már azonban az alföldi csomóponton hiába keressük az üzemképes nosztalgiajárműveket. Egy képes sorozatunk ezúttal 2006-ba kalauzolja az olvasót, amikor még minden egy picit más volt, pedig azóta csak tizenkét év telt el.
Mostani felvételünk elkészítése, 2006. január 7. óta eltelt tizenkét év és ezen túl majdnem egy teljes hónap. Pedig ha belegondolunk, ez a néhány év igencsak gyorsan röppent el. Mégis: az elmúlt tucatnyi év alatt nagyon sok dolog alapjaiban változott meg a vasúti hálózaton.
De maradjunk először is a tizenkét évvel ezelőtti eseménynél: ekkor ünnepelték az Orosháza és Szentes közötti vasútvonal megnyitásának 100. évfordulóját. A megszüntetéssel sokszor fenyegetett vasútvonal az utóbbi időkben a vasútbarátok egyik kedvence lett: köszönhetően annak, hogy egyes szakaszain a közelmúltig még igazi múzeumi síneken, nevezetesen a „i” rendszerű, 23,6 kg/m-es felépítményen csattogtak a szerelvények, jobbára Bzmot-ok, ritkábban Gokartok és Zetorok, MDmot-szerelvények és a motorkocsik önállóan, teherkocsikat vontatva. A vonalat a lehetőségekhez mérten nagyon is jó állapotban tartotta az akkori pályamestere, Bede András és neki köszönhető, hogy a legtöbb részre bontott, de jó állapotú 48-as sínek kerültek be a közelmúltban is.
Mai felvételünk helyszínére talán már rá sem ismernének a manapság a vonalon utazok. Fábiánsebestyén állomáson vagyunk ugyanis, itt (is) avattak emléktáblát a vonal évfordulójára. 2009-ben azonban az állomás mellékványait felszedték, csak az átmenő fővágány maradt meg, pedig látott szebb napokat ez a létesítmény: elágazó állomás is volt! Innen indult ki ugyanis a rövidke, Árpádhalom felé vezető szárnyvonal, amelyet 1972-ben számoltak fel.
De maradjunk először is a tizenkét évvel ezelőtti eseménynél: ekkor ünnepelték az Orosháza és Szentes közötti vasútvonal megnyitásának 100. évfordulóját. A megszüntetéssel sokszor fenyegetett vasútvonal az utóbbi időkben a vasútbarátok egyik kedvence lett: köszönhetően annak, hogy egyes szakaszain a közelmúltig még igazi múzeumi síneken, nevezetesen a „i” rendszerű, 23,6 kg/m-es felépítményen csattogtak a szerelvények, jobbára Bzmot-ok, ritkábban Gokartok és Zetorok, MDmot-szerelvények és a motorkocsik önállóan, teherkocsikat vontatva. A vonalat a lehetőségekhez mérten nagyon is jó állapotban tartotta az akkori pályamestere, Bede András és neki köszönhető, hogy a legtöbb részre bontott, de jó állapotú 48-as sínek kerültek be a közelmúltban is.
Mai felvételünk helyszínére talán már rá sem ismernének a manapság a vonalon utazok. Fábiánsebestyén állomáson vagyunk ugyanis, itt (is) avattak emléktáblát a vonal évfordulójára. 2009-ben azonban az állomás mellékványait felszedték, csak az átmenő fővágány maradt meg, pedig látott szebb napokat ez a létesítmény: elágazó állomás is volt! Innen indult ki ugyanis a rövidke, Árpádhalom felé vezető szárnyvonal, amelyet 1972-ben számoltak fel.
Érdemes kitérni arra is, hogy 2006-ban az évforduló alkalmából a szentesi fűtőház dolgozóinak köszönhetően a menetrend szerint közlekedő Bzmot-ok helyett egy kört az alföldi mellékvonalak egykori üdvöskéje, az elnyűhetetlennek tűnő Ganz-motorkocsik egyike szállította mindennemű felár nélkül az utasokat. A BCmot 353-as a 44244 pályaszámú BCx sorozatú és egy Cx sorozatú pótkocsit vontatott ezen a napon. A BCmot 353-ast a 370-essel együtt az 1990-es évek elején újította fel – két betétkocsival együtt – és rendszeresen szerepeltek Budapesten is, főleg az Utazás kiállítás és a BNV tavaszi és őszi vásárai alatt a Nyugati pályaudvar és Kőbánya-Teher között ingázó vásári vonatokban is. Később, a Magyar Vasúttörténeti Park megnyitása után a szentesi motorvonatra is rátette a kezét a „Füsti” és a MÁV Nosztalgia Kft., majd a vonatot szétszedve üzemeltették tovább. A motorkocsik sorsa egyelőre bizonytalan, az azonban szinte biztosnak tűnik, hogy nem mostanában találkozhatunk valamely mellékvonalon az 1930-as években gyártott zöld járművekkel, hiszen az üzemeltetőnek nem érdeke az „élményvonatozáson” túl bármit is tenni az igazi nosztalgiavonatozás ügyében.
Halász Péter
