Berlin városa a sokadik alkalommal odalátogató vendégnek is tartogat mindig meglepetéseket. A világváros közlekedési hálózata önmagában rengeteg folyóméternyi irodalommal bír és önmagában is része a világtörténelemnek. Pláne azokon a helyeken, ahol néhány évtized igen jelentős változásokat hozott. Ezúttal is az egykori senkiföldjén jártunk, onnan hoztuk mai képünket.
Először is a dátum: 2013. július 24., valamivel járunk dél után – ekkor készült mai felvételünk. A helyszín... Nos a helyszín a mai körülmények között egyszerűen meghatározható: az U2-es metró egyik A3L sorozatú kocsikból álló, az élén az A3L92 típusba sorolt 638-as pályaszámú járművel. A szerelvény a Theodor-Heuss-Platz állomásig közlekedik, odáig, ahol általában minden második hétköznapi szerelvény visszafordul a belváros és Pankow felé.
A helyszín, ahol járunk, nem más, mint a mai Mendelssohn-Bartholdy-Park és a Gleisdreieck megállóhelyek között, az egykori Potsdamer Bahnhof helyén épített parkolóház felső szintje, amihez éppen felemelkedik a földalatti vasút pályája és szerelvénye. A terület egykoron, a II. Világháború előtt a hatalmas kiterjedésű Potsdamer Bahnhof-Anhalter Bahnhof fejpályaudvar-komplexumnak volt a része. A háború után, a megszállt Berlint a szövetségesek felosztották, a terület az amerikai szektor része lett. A közelben húzódott a szektorhatár is, amely itt az amerikai és a szovjet megszállási övezet találkozását jelentette. Később itt húzódott a berlini fal is 1961 és 1989 között. A határzár érintette a metrót is: pont ezen a szakaszon nem jártak a szerelvények, hiszen a Mendelssohn-Bartholdy-Park megálló nem létezett, a következő megálló észak, mégpedig a kelet-berlini Pankow felé a Potsdamer Platz volt: a tér és maga az állomás is már éppen a szovjet szektorba esett, a vonatok nem közlekedtek itt sokáig, később pedig a keleti vonalrész járműveinek tárolására használták a régi állomást. Nyugat felé a Gleisdreiecktől (hátunk mögött fekszik) jártak a vonatok mindaddig, amíg az 1970-es években a mai U2-es vonal magasvezetésű szakaszán megszüntették a forgalmat, hiszen igazából érdemi szerepe nem volt a városrész forgalmában, a közeli U1-es vonal elbírt az utazni vágyó tömeggel.
A történelmi körülmények miatt magára hagyott vasúti pálya helyén az 1980-as években a kísérleti mágneses vasút, az M-Bahn pályája épült meg: a Potsdamer Platz helyett azonban lágy nyugati ívben a Kemperplatz volt a végállomása a vonalnak, a mai Sony Center Tiergarten felőli csücskénél. A Mendelssohn-Bartholdy-Park állomás „elődje” pedig a valamivel északabbra megépült Bernburger Straße állomás volt.
Érdemes körülnézni a háttérben is: a távolban látható szálloda számos szempontból kapcsolódik a közlekedéshez: magában foglalja az 1998. október 2-án átadott metróállomást és a rámpát, ami a föld alá vezeti a vonatokat. Sőt, a majdani S21-esként ismert észak-déli S-Bahn-vonal számára is elkészítették a helyet a szálloda építői. De pillantsunk egy kicsit jobbra: a kép jobb szélén lévő téglaépület egykor a Königlichen Eisenbahndirektion Berlin (Királyi Vasúti Igazgatóság Berlin) épülete volt a Schöneberger Ufer 1-3. szám alatt. Az 1895-re megépített épület a II. Világháborúig biztosan székhelye volt a birodalmi vasút igazgatóságának, később, a város megosztottsága idején a DR nyugat-berlini munkatársainak orvosi ellátását szolgáló központ működött itt. Az újraegyesítés után a hányatott sorsú épület végül 2006 és 2017 között a Bombardier Transportation központja volt, mióta a járműgyártó kiköltözött, a vasút felügyeletét is ellátó szövetségi rendőrség 11-es igazgatósága (Bundespolizeidirektion 11) székel itt.
Érdemes egy szót ejteni még a képen látható metrószerelvényről is. Az A3-as sorozat meghatározó a nyugat-berlini kisprofilú hálózaton: az 1960-es évektől számos változatban gyártott típus utolsó képviselői ezek a viszonylag korszerű motorvonatok. Ám a jelen kor által támasztott követelmények nem mindegyikének felelnek meg a járművek, a nyári hőségben a viszonylag kevés nyitható ablak nem teszi épp vonzóvá a klímával nem bíró utasteret. Sőt, a metróvezetők komfortérzetét is csak a huzat javíthatja, ezért is volt nyitva résnyire a másra amúgy nagyon nem használt homlokajtó a motorvonat élén.
Halász Péter
