A DB-nél fogyóban vannak a jó öreg villamosmozdonyok, emiatt fejtörést okoz a fordatervezőknek, hogy az elsősorban belső célokat szolgáló vonatokat mivel is továbbítsák a DB Regionál és a DB Fernverkehrnél. Úgy tűnik, hogy akár alvállalkozók bevonása is megoldás lehet.
A DB-nél igen kiterjedt hálózata van a belső célokat szolgáló különféle vonatoknak. Ezek a járatok „PbZ” vonatnem alatt futnak, szó szerinti fordításban „személyvonatok különleges célokból”, a gyakorlatban ezek azok a járatok, amelyek fix időpontban kötik össze a különféle műhelyeket, honállomásokat, telephelyeket és a javításra feladott vagy hazaküldött kocsikat, mozdonyokat ezek szállítják, megspórolva az alkalmi gépmenetek, szerelvénymenetek költségeit. Ezeket a vonatokat eleddig leginkább a DB Fernverkehr állományában lévő régi 110-es (könyvelés szerint 115-ös) sorozatú gépek továbbították, ám az éjszakai vonatok megszűntével ezek a járművek is feleslegessé váltak, nem költenek már a többségükre, így az állományból szép lassan kikopnak.
Ez nem egy rövid IC, hanem egy belső szerelvénymenet München főpályaudvarán. 2012-ben még a távolsági forgalom 120.1-es sorozatából is jutott e járatok élére
A DB-nél így gondot okoz a belsős vonatok továbbítása is, az illetékesek egy része pedig gondolt egy merészet és a 111-es sorozatú gépeket látta alkalmasnak e célra. Ám ezek a mozdonyok viszonylag sokat dolgoznak, ráadásul a DB Regionál a közszolgáltatásokat látják el velük, így más célokra nehéz kigazdálkodni egy-egy mozdonyt. Ám a motorvonatok szolgálatba helyezésével felszabaduló 111-esek azért alkalmasak lehetnek e célra. Igen ám, de a téli felkészülés jegyében vontatójárművekből is képeznek tartalékot, így 111-esből sincs mindig elég.
Mindössze két emeletes kocsi jutott a 115 459-esnek 2016 nyarán, amikor éppen a Berliner Außenringen robogott Berlin-Lichtenberg felé, ahol a térség egyik nagy személykocsi-bázisa található
(fotók: Halász Péter)
(fotók: Halász Péter)
A mozdonyhiány enyhítésére arra gondoltak az illetékesek, hogy külső partnereket bíznak meg ezeknek a vonatoknak a továbbításával. A projekt, úgy tűnik, működőképes lehet, hiszen a Rajna-völgyi vasút kényszerű, rastatti vágányzára idején többek között a Rail Adventure is részt vett a megnövekedett belső célú szállítások lebonyolításában. A jövőben tehát nem kell meglepődni, ha a DSO-n is elérhető (persze nem garantált) menetrend szerinti időben nem DB-s mozdonnyal, hanem valamilyen magánvasúti géppel érkezik az adott telephelyre a „szeretetcsomag”. Ez a vasútbarátok számára tovább növeli az izgalmakat, színesebbé teszi a vasútüzemet.
Halász Péter