Berlin környékén sorra tűnnek el a vaspályák mellől az egykori NDK és annak államvasútjának, a DR-nek az emlékei. A történelem nem feltétlenül dicső korszakát azonban nem érdemes elfeledni – ahol persze még megvannak a régi jelzők, pályamenti berendezések, ott igazán fura együttállásokkal is találkozhat a hozzáértő vasútbarát. Ezúttal Berlintől délre, a Teltow-Fläming járásbeli Blankenfelde állomásra látogatunk egy kép és egy történet erejéig.
A II. Világháború után egy ideig viszonylag összehangoltan fejlődött a vasúti közlekedés és az két vasúttársaság Németországban. Ám idővel elváltak útjaik, keleten egyre közelebb kerültek a szocialista országok együttműködésében létrehozott sebességjelzési rendszerhez, ha a vasúti jelzésképeket nézzük. Az egykori DR-nél a Hl-ként emlegetett jelzőrendszer alapjai hasonlóak a MÁV-nál is alkalmazott és általában szerte Kelet-Európában meghonosodott sebességjelzési rendszerhez. Most nem is mennénk bele a részletekbe, ha az olvasót viszont érdekli, akkor ajánljuk ehelyütt is Nánási Zoltán kollégánk korábbi írását.
Halász Péter felvétele 2013. július 25-én készült
Érdemes alaposan megnézni a képet: a Blankenfelde (Teltow-Fläming) állomásra érkező, az RE7-es vonalon Wünsdorf-Waldstadt felé tartó Talent 2-es mellett látjuk a helytelen vágány fedezőjelzőjét, ami nem csak az útátjáró fedezőjelzője, hanem egyben a közeli Mahlower Kreuz elágazás bejárati jelzői is – a Berlin–Drezda vasútvonal itt csatlakozik be a Berliner Außenringbe. A „Kreuz” kifejezés persze megtévesztő: az Außeringtől északra a Dresdner Bahn vágányai csak papíron folytatódnak, a valóságban soha sem volt eddig még olyan, hogy valóban keresztezzék egymást a vágányok – a II. Világháború után a Dresdner Bahn belső szakaszát felhagyták, az Außenring viszont csak az 1940-es évek végén épült ki.
Egy pillantást vessünk a motorvonat mellett, a peron végén lévő sorompóra is. Manapság már alig-alig találunk olyan (közép)peront, amit a vágányokon át lehetne megközelíteni, de még érdekesebb itt maga a sorompó megjelenése. Jó, az NDK-ban mindennapos volt, de manapság már erősen keresni kell a WSSB-sorompókat. A WSSB (Werk für Signal- und Sicherungstechnik Berlin) Kelet-Berlinben működött és többek között biztosítóberendezés-építéssel foglalkozott. A DR hálózatán elterjedt volt ez a fajta útátjáró, ám 1990 után szépen lassan elkezdték felszámolni őket, mivel nem felelnek meg az országos szabványnak. Türelmi időként majd két évtizedet kapott a DB AG, ám ennyi idő alatt sem sikerült (szerencsére?) valamennyi WSSB-sorompót felszámolni.
Végezetül pedig említsük meg a Talent 2-est is. Most hagyjuk azt, hogy ez az ötrészes szerelvény amúgy három-négy emeletes kocsit szeretne pótolni – ám sajnos vagy szerencsére aktuális hír, hogy az RB14-es vonalról (Nauen–Berlin Hauptbahnhof) egyelőre hiányzik a „Hörcsögök” nagy része, helyettük visszatértek az emeletes ingavonatok a porondra. Hogy meddig, azt egyelőre nem tudja senki sem.
Halász Péter
