A Rhätische Bahn (RhB) Svájc legnagyobb kantonjának, Graubünden területén üzemeltet méteres nyomtávolságú vasútvonalakat, habár ezt valószínűleg igen keveseknek kell részleteznem. A hegyi vasutak kánaánja, a világ legnagyobb modellvasútja és még hasonló jelzőkkel szokták illetni a hálózatot, melynek egy részét, az Albula és Bernina vasútvonalakat immáron lassan tíz éve a világörökség részeként is hirdetheti az RhB.
A kitüntetés egyáltalán nem túlzó, a világ legszebb vidékein, elképesztő nyomvonalon kanyarognak az egymástól 1000 milliméterre lévő sínek a hegyek között. Ez alkalommal főleg a Bernina-vasútra, Európa legmagasabban fekvő, az Alpokat keresztező vasútvonalára koncentrálunk. Itt, 2200 méter felett az időjárás is egészen máshogy viselkedik, mint az akár Magyarországon is megszokott, ugyanis a tél jóval hamarabb érkezik és jóval tovább is marad. Az idei kései havazásokból pedig természetesen a svájci Alpok sem maradtak ki, így a Rhätische Bahn hóeltakarító járműveinek még május elején is akadt dolga bőven.
(fotók: Berky Dénes)
Miután láttam, hogy a május elsejei hétvégére nagy havazásokat mondanak az Alpok ezen részén, elhatároztam, hogy másodikán felkerekedek és meglátogatom a kedvenc vasútvonalamat, ezúttal téli kulisszák között. Amikor indultam, a völgyben úgy 16-17 fok volt, meg hát május első napjaiban amúgy sem szokott hozzá az ember, hogy a télikabátot és a vastag kesztyűt kell előtúrnia a szekrény hátuljából. De sebaj, meglett minden és egy kellemes éjszakai vonatozás után hamar meg is érkeztem Sarganson, Landquarton és Samedanon át Pontresinába, a Bernina vasút északi végéhez. Itt a völgy már 1700 méter felett van és volt is nagyjából 10 centiméter hó, de én azért ennél többre vágytam, úgyhogy megállás nélkül mentem tovább a Poschiavo felé közlekedő Allegrával.
Ospizio Bernina állomásig utaztam, ami az vonal csúcspontja és nem csak azért, mert itt van a legmagasabb pont (az állomás 2253 méteres magasságban fekszik), hanem mert a Lago Bianco partján kanyargó vonatból lenyűgöző kilátás nyílik a Cambrena gleccserre és a környező hegyekre. Fent már jó 60-70 centiméter hó várt, ami teljesen elzárta az állomást a külvilágtól, így a vonali fotózási terveim a felkészületlenségem áldozatai lettek, de sebaj, ilyen csodálatos napsütésben néhány állomási fotó és az utazás öröme is megteszi.
A hágón az állomáson található hőmérő mínusz hét fokot mutatott, de a közelgő tavasz már éreztette hatását az igen erősen sütő nap formájában, így korántsem volt annyira hideg, mint amire számítottam. Egy órát töltöttem Ospizio állomásán, majd a következő vonattal tovább is indultam, hogy egészen az olasz határon fekvő Campocolognóig utazzak. A sok szó helyett beszéljenek inkább a képek!
Alp Grüm állomását elhagyván a vonat egy 180 fokos ívben fordul vissza, ahonnan csodás kilátás nyílik az alattunk elterülő völgyre és a környező hegyekre is. No meg persze a vonatból is lehet szinte teljesen oldalról fotózni a szerelvény elejét.
Brusio még éppen svájci, de már teljesen olasz nyelvű városka. Háttérben a hegyek, ahonnan jöttünk. Idáig már majdnem 1500 métert ereszkedtünk.
A vonatkereszt éppen a végállomáson, Tiranóban van, így azt általában nem szoktuk megkockáztatni, pláne, hogy a téli menetrendben nincs is minden órában vonat. Emiatt már Campocolognóban le kell szállni, ha az egyszeri vasútbarát még a szembevonattal vissza akar utazni a hegyre.
Campocologno állomására érkezik a szembevonat, itt már szerencsére nem csak a motorvonat adja a szerelvényt.
Személyes kedvencem a Stablini keresztező állomás felett található ív. Itt lehet ugyanis az egyik leglátványosabb fotókat készíteni az ablakból a saját szerelvényünkről.
Még egy rövid megálló két vonat között Alp Grüm csodás állomásán is belefér az időbe. Itt ért utol megint az egyik ABe 4/4 III-as páros.
Mire visszaértem Alp Grümig, éppen 2100 méteres magasság alatt, már sehol sem volt a délelőtti ragyogó napsütés. Helyét szürke felhők váltották fel, amelyek igen hideg szelet is hoztak, így már áldottam az előrelátásomat a télikabát és vastag kesztyű terén, ezekre komoly szükség is volt.
Pontresina, Pontresina állomás. Köszöntjük kedves utasainkat!
A nap végén még St.Moritz felújított állomására is vetettem egy pillantást. Igazi modern létesítmény lett ez, plusz a mai trendektől eltérően itt pont hogy szintbeli átjárót teremtettek minden vágányhoz, hiszen egy hagyományos fejpályaudvar létesült az eredeti, elég vegyes kialakítással szemben.
Végezetül pedig még egy kis szerencsém is volt ezzel a csodás együttállással Chur főpályaudvarán. Balra az SBB egyik Re460-asa egy IC-vel, középen egy ICE 1, amely még este fordul egyet Basel felé, jobb szélen pedig a St.Moritz felől érkezett Regio Express élén a davosi hokicsapatot reklámozó Ge 4/4 III-assal.
Berky Dénes