Azt szinte minden olvasónk tudja már, hogy Svájcban egy „picit” másképpen gondolkodnak a vasúti közlekedésről, mint Európa keleti felén és főleg hazánkban. Ám ezúttal egy olyan különlegességről szólunk, ami valóban ritkaság még Svájcban is. Egy képet hoztunk – ezúttal a méteres nyomtávolságú Matterhorn-Gotthard-Bahn vonaláról.
Wallis és Uri kantonok határán halad át a svájci vasúti hálózat egyik talán kevéssé ismert alagútja. A 15,83 kilométer hosszú, Realp és Oberwald között húzódó Furka-bázisalagutat 1982. június 25-én adták át a forgalomnak, ekkor hagyta fel a Furka-Oberalp-Bahn az Oberalppass felé vezető vonalat. A hágó felé vezető vonallal ugyanis főleg télen sok gond volt, számos lavinajárás tette gyakorlatilag lehetetlenné a téli üzemet. A vonal azonban ma is megvan: néhány év kényszerpihenő után felújították és ma Dampfbahn Furka-Bergstrecke nosztalgiavonatai járnak rajta hol dízel, hol pedig gőzmozdonyos vontatással.
1982 óta viszont egész évben közlekedhet már a Glacier-Express is, Európa, de talán a világ „leglassabb gyorsvonata” (mondjuk ezzel lehet, hogy egy-két balkáni viszonylat azért vetekedhetne), hiszen a bázisalagútban egész éven át fenntartható a forgalom.
Azt is tudjuk, hogy Svájcban a vasutazást komolyan gondolják, még ha „kisvasútról” is van szó, bár esetünkben inkább csak a nyomtáv a keskeny, a vasút az éppúgy fővonali jellegű, állapotát pedig egy-két magyarországi fővonal is megirigyelhetné. A helvéteknél az autószállításnak is hagyományai vannak: a Lötschberg és a Simplon alagutak esetében a mai napig él a szolgáltatás, de korábban a Gotthard esetében is létezett, illetve a méteres nyomtávolságú hálózaton az első ilyen pont itt, a Furka-bázisalagútban indult be. Később, az ezredfordulón csatlakozott a sorhoz a szintén méteres nyomtávolságú RhB hálózatának új szakasza, a Vereina-alagút, ahol szintén közlekednek „autópályapótló vonatok”. Európában – a példát a teljesség igénye nélkül kiemelve – ilyen szolgáltatás üzemel még a Tauern-alagútban Ausztriában is.
A Furka-Oberalp Bahn, azaz az FO és 2003 óta (ekkor egyesült a cég a Glacier-Express nyugati szakaszának otthont adó vonalakat üzemeltető BVZ-el) a Matterhorn-Gotthard-Bahn (MGB) 30-60 perces ütemben közlekedteti az autószállító szerelvényeket. Az ingavonatok egyik végén a a két Ge 4/4 III-as sorozatú villamosmozdony, másik végén vezérlőkocsi van. A mozdonyokat 1981-ben építette az SLM és a villamosberendezéseket a BBC szállította. Az 1700 kW teljesítményű mozdonyok akár 90 km/h-s sebességgel is közlekedhetnek, ám érdekesség, hogy csak adhéziós üzemre alkalmasak, így lényegében csak a bázisalagútban való közlekedésre használhatja a fogasléces szakaszokkal bőséggel rendelkező vasúttársaság. A formát leszámítva a gépek lényegében megegyeznek a Rhätische Bahn Ge 4/4 II-eseivel. A két mozdony közül a 81-es üzemel jelenleg, míg társa, a 82-es alkatrészbányaként szolgálja működő testvérét.
Az autószállító egységek 8 kocsiból állnak, a szerelvény elején és végén lehet fel- illetve lehajtani a vonatról. Az utazás során a gépkocsik utasai a járműveikben maradnak, a motorosok pedig a vezérlőkocsiban utazhatnak. Az átkelés nem olcsó: a személyautóknak 33 franktól kezdődik a díjszabás.
Technikai érdekesség: az autószállító szerelvények légnyomásos fékkel lettek felszerelve, míg az MGB és az FO, illetve a BVZ többi járműve jellemzően légűrfékkel rendelkezik. A két fékezési megoldásról részletesebben írtunk már a fékes sorozatunkban is.
Halász Péter
