A mai napon egy kis újdonsággal jelentkezünk!
Élőben fogok közvetíteni az utolsó hagyományos, Bécs és Bregenz között közlekedő Intercity-ből, a 662-es számú országjáró távolsági vonatból. Visszaemlékezések és sok kép vár ma azokra, akik velem tartanak!
Az ÖBB az idei menetrendváltással végleg kivonja a hagyományos IC-vonatokat a Westbahnról, ahol megnevezés szerint 1991 óta, a mai formájukban pedig a kétezres évek eleje óta közlekedtek. December 11-étől ugyanis minden ilyen vonat Railjetté válik, az új, 51-60-as számú garnitúrák fogják adni ezeket. Ezen alkalomból a mai utolsó menetrendi napon a leghosszabb belföldi IC-vel, a 662-es számú Flughafen Wien állomásról (azaz a bécsi reptérről) Wien Hauptbahnhofon, Linzen, Salzburgon és Innsbruckon át Vorarlberg tartomány fővárosáig, Bregenzig közlekedő vonattal teszek egy utolsó kört, amíg nem lesz ez is Railjetté.
UPDATE 21:12
Eljött a legeslegutolsó ideje is: Az IC843 készül indulásra Salzburgból Linzbe. Ez az utolsó hagyományos IC, amely Salzburg főpályaudvaráról a Westbahn felé indul.
UPDATE 16:55
Megérkezett az utolsó hagyományos bregenzi Intercity a végállomására, sőt, már el is indult onnan, ugyanis a 9 kocsis szerelvény 20 perc után munkájától megfosztva rögtön visszafordult üresen Bécs felé.
Én pedig megvártam a Németország felől késéssel érkező IC119-et, amivel én is rögtön visszafordultam Innsbruck felé. Ez a vonat is még egy régimódi hagyományos Intercity, és habár jövőre is marad ilyen, információim szerint a kocsik terv szerint nagyrészt termesek lesznek holnaptól, amivel ez is veszít egy kicsit az varázsából.
A nap épp megy le a svájci hegyek mögött, csodálatos sziluettet varázsolva a horizontra. Innen még pár óra és Salzburgban leszek, ahol a legeslegutolsó menetrend szerinti hagyományos IC vár majd rám, név szerint a 843, mely ugyan már csak Linzig közlekedik, de mégiscsak ő az utolsó.
UPDATE 13:15
Két óra életjel nélkül; ez csak a Korridorstrecke lehet, ahol a hagyományos IC-ken és még egyes Railjeteken sem működik az internet. Aztán persze hozzájött még az is, hogy túl szép idő van és az Unterinntal csodás tájait is ki kell élvezni!
Épp Innsbruckot hagytuk el, mint említettem, csodás az idő, épp csak egy kicsit több hó hiányzik a hegyek tetejéről sajnos. Vonatunk immár semmit sem érez a valamikori pontatlanságából, haladunk tovább Vorarlberg felé a festői szépségű Arlbergen át.
Az Arlberg-vasútvonalon a Railjetek elterjedése óta alig-alig van már hagyományos IC, hagyományos kocsikkal. Jómagam is alig voltam még egy-kétszer itt ilyennel, ha nem számítjuk az éjszakai vonatokat, de akkor pont a szépségét nem lehet látni a vonalnak, csak a kanyarok ébresztenek fel mindig. A holnapi menetrendváltástól itt komoly változások lépnek életbe, ugyanis órás ütemes menetrend lesz a mostani kétórás helyett a hegyen át. A zürichi és a bregenzi Railjetek ezután nem együtt, hanem egy órával eltolva közlekednek majd, felváltva megállva a kisebb megállókon, ahol marad a kétórás ütem így. Wörgl, Landeck, Bludenz és Feldkirch azonban profitálni fog a gyakoribb vonatokkal.
Az IC662 Bludenzig Telfs-Pfaffenhofen, Ötztal, Imst-Pitztal, Landeck-Zams, St.Anton am Arlberg és Langen am Arlberg állomásokon áll meg. Ez a hegyi vonal legszebb szakasza, melyet holnaptól eggyel kevesebb fülkés kocsit is közlekedtető vonatból élvezhetünk. (Marad a 163/164-es EC, a Transalpin és az IC118/119, mely Innsbruck és Münster között közlekedik.)
UPDATE 10:10
Időközben elhagytuk Amstettent, St.Valentint, Linzet és Wels városát és Attnang-Puchheim állomását. A késést sikerült ledolgozni, köszönhetően az Intercityk laza menetvonalának.
Ezekkel a vonatokkal, de főleg a fülkés Bmz kocsikkal kapcsolatban valószínűleg mindenkinek van valami élménye, aki Ausztriában vonatozott. Ezek a kocsik régóta és egészen a mai napig az osztrák távolsági forgalom alapját adták, mindenki jól ismerte a kényelmes, puha, sőt egészen vízsintesbe húzható üléseket. Az oly népszerű sommerticketes vagy bármilyen más utazás során éjszakákat lehetett kényelmesen eltölteni ezekben a kocsikban. Az Intercityk Westbahnhról való eltűnésével ezek a kocsik is szinte teljesen kikerülnek a forgalomból, így a mai napot ismét egy korszak végének lehet nevezni, mint már jópár éve majdnem minden menetrendváltást Ausztriában.
UPDATE 8:52
Elhagytuk Alsó-Ausztria fővárosát, St.Pöltent. Sikerült ledolgozni a maradék késésből, Amstettenben már pontosak leszünk.
Az internet-lehetőségek elég korlátozottak ezeken az IC-ken, ez lesz nagyjából az egyetlen szempont, amiben még a vasút szerelmesei is előrelépést láthatnak egy Railjet esetében.
Addig is inkább írok egy kicsit az első IC-s élményeimről, amelyek 2012-ben voltak igazán nagy hatással rám. Ekkor voltam először igazi vasútfotós túrán Ausztriában és sokat utaztam a Westbahnon közlekedő, egészen máig teljesen egyértelműnek vett Eurofima és ÖBB Modularwagen kocsikból kiállított Intercity vonatokkal. Előbbiek az első nagy európai Eurofima rendeléssel érkeztek az ÖBB-hez még narancssárga színben, majd a nyolcvanas évek végén és a kilencvenesek elején kapták meg a piros-fekete festésüket, amiben a Westbahnon Bécs és Salzburg között bevezetett órás ütemes menetrenddel már Intercity néven vették fel a forgalmat. Ezután máig a legnagyobb változás a kétezres évek elején elvégzett nagyfelújításuk volt, melyek során néhány típus átalakult és szépen lassan mindegyik kocsi megkapta a ma is ismert szürke-piros fényezést.
UPDATE 8:10
Pár perce indultunk a bécsi főpályaudvarról néhány perc késéssel, mivel már a reptér felé haladván is késtünk egy fékhiba miatt még az IC821-assal.
UPDATE 21:12
Eljött a legeslegutolsó ideje is: Az IC843 készül indulásra Salzburgból Linzbe. Ez az utolsó hagyományos IC, amely Salzburg főpályaudvaráról a Westbahn felé indul.
UPDATE 16:55
Megérkezett az utolsó hagyományos bregenzi Intercity a végállomására, sőt, már el is indult onnan, ugyanis a 9 kocsis szerelvény 20 perc után munkájától megfosztva rögtön visszafordult üresen Bécs felé.
Feldkirchi rövid tartózkodás alatt is futotta egy gyors fotóra, melyen ugyan a vonatból sok nem látszik, de legalább látványos.
Itt viszont már annál inkább. Feldkirch is utoljára látott ilyen iránytáblát, a Railejteknek ilyen analóg technológiára nem lesz szüksége.
Aztán végül, nyolc óra és 14 perccel azután, hogy elhagyta a bécsi reptér alatt található állomást, megérkezett az utolsó hagyományos IC662 végállomására, Bregenzbe.
Bregenz jellegzetes állomási műtárgyait bárki felismeri, ha már egyszer járt itt. Ha a pletykák igazak, már ez sem marad sokáig, pár éven belül tervezik átépíteni az állomást.
Ilyet is most lehetett utoljára fényképezni, ebben az időben holnaptól ide már Railjet érkezik.
Én pedig megvártam a Németország felől késéssel érkező IC119-et, amivel én is rögtön visszafordultam Innsbruck felé. Ez a vonat is még egy régimódi hagyományos Intercity, és habár jövőre is marad ilyen, információim szerint a kocsik terv szerint nagyrészt termesek lesznek holnaptól, amivel ez is veszít egy kicsit az varázsából.
A nap épp megy le a svájci hegyek mögött, csodálatos sziluettet varázsolva a horizontra. Innen még pár óra és Salzburgban leszek, ahol a legeslegutolsó menetrend szerinti hagyományos IC vár majd rám, név szerint a 843, mely ugyan már csak Linzig közlekedik, de mégiscsak ő az utolsó.
UPDATE 13:15
Két óra életjel nélkül; ez csak a Korridorstrecke lehet, ahol a hagyományos IC-ken és még egyes Railjeteken sem működik az internet. Aztán persze hozzájött még az is, hogy túl szép idő van és az Unterinntal csodás tájait is ki kell élvezni!
Salzburgban is volt idő egy fotóra, csodálatos napsütésben a kicsit tisztább is lehetne mozdonnyal.
Épp Innsbruckot hagytuk el, mint említettem, csodás az idő, épp csak egy kicsit több hó hiányzik a hegyek tetejéről sajnos. Vonatunk immár semmit sem érez a valamikori pontatlanságából, haladunk tovább Vorarlberg felé a festői szépségű Arlbergen át.
Kufstein nem épp a tökéletes fotóhely, de azért itt is lett egy.
Az Arlberg-vasútvonalon a Railjetek elterjedése óta alig-alig van már hagyományos IC, hagyományos kocsikkal. Jómagam is alig voltam még egy-kétszer itt ilyennel, ha nem számítjuk az éjszakai vonatokat, de akkor pont a szépségét nem lehet látni a vonalnak, csak a kanyarok ébresztenek fel mindig. A holnapi menetrendváltástól itt komoly változások lépnek életbe, ugyanis órás ütemes menetrend lesz a mostani kétórás helyett a hegyen át. A zürichi és a bregenzi Railjetek ezután nem együtt, hanem egy órával eltolva közlekednek majd, felváltva megállva a kisebb megállókon, ahol marad a kétórás ütem így. Wörgl, Landeck, Bludenz és Feldkirch azonban profitálni fog a gyakoribb vonatokkal.
Innsbruck csodálatos kulisszái között is igen jól fest a napfényben fürdőző vonat. Kár, hogy így decemberben alig-alig találni havat a háttérben látható hegyeken.
Az IC662 Bludenzig Telfs-Pfaffenhofen, Ötztal, Imst-Pitztal, Landeck-Zams, St.Anton am Arlberg és Langen am Arlberg állomásokon áll meg. Ez a hegyi vonal legszebb szakasza, melyet holnaptól eggyel kevesebb fülkés kocsit is közlekedtető vonatból élvezhetünk. (Marad a 163/164-es EC, a Transalpin és az IC118/119, mely Innsbruck és Münster között közlekedik.)
UPDATE 10:10
Időközben elhagytuk Amstettent, St.Valentint, Linzet és Wels városát és Attnang-Puchheim állomását. A késést sikerült ledolgozni, köszönhetően az Intercityk laza menetvonalának.
Linzben az IC662, utoljára ilyen formában.
Welsben még ráadásul perontető nélkül is lehet vonatokat fotózni a peronon.
Ezekkel a vonatokkal, de főleg a fülkés Bmz kocsikkal kapcsolatban valószínűleg mindenkinek van valami élménye, aki Ausztriában vonatozott. Ezek a kocsik régóta és egészen a mai napig az osztrák távolsági forgalom alapját adták, mindenki jól ismerte a kényelmes, puha, sőt egészen vízsintesbe húzható üléseket. Az oly népszerű sommerticketes vagy bármilyen más utazás során éjszakákat lehetett kényelmesen eltölteni ezekben a kocsikban. Az Intercityk Westbahnhról való eltűnésével ezek a kocsik is szinte teljesen kikerülnek a forgalomból, így a mai napot ismét egy korszak végének lehet nevezni, mint már jópár éve majdnem minden menetrendváltást Ausztriában.
UPDATE 8:52
Elhagytuk Alsó-Ausztria fővárosát, St.Pöltent. Sikerült ledolgozni a maradék késésből, Amstettenben már pontosak leszünk.
St.Pöltenből indulás előtt egy gyors fotó.
Az internet-lehetőségek elég korlátozottak ezeken az IC-ken, ez lesz nagyjából az egyetlen szempont, amiben még a vasút szerelmesei is előrelépést láthatnak egy Railjet esetében.
Addig is inkább írok egy kicsit az első IC-s élményeimről, amelyek 2012-ben voltak igazán nagy hatással rám. Ekkor voltam először igazi vasútfotós túrán Ausztriában és sokat utaztam a Westbahnon közlekedő, egészen máig teljesen egyértelműnek vett Eurofima és ÖBB Modularwagen kocsikból kiállított Intercity vonatokkal. Előbbiek az első nagy európai Eurofima rendeléssel érkeztek az ÖBB-hez még narancssárga színben, majd a nyolcvanas évek végén és a kilencvenesek elején kapták meg a piros-fekete festésüket, amiben a Westbahnon Bécs és Salzburg között bevezetett órás ütemes menetrenddel már Intercity néven vették fel a forgalmat. Ezután máig a legnagyobb változás a kétezres évek elején elvégzett nagyfelújításuk volt, melyek során néhány típus átalakult és szépen lassan mindegyik kocsi megkapta a ma is ismert szürke-piros fényezést.
UPDATE 8:10
Pár perce indultunk a bécsi főpályaudvarról néhány perc késéssel, mivel már a reptér felé haladván is késtünk egy fékhiba miatt még az IC821-assal.
Az utolsó menetrend szerinti 13 kocsis IC-vonat a bécsi reptér alatt reggel fél 8 után valamivel. Habár azt be kell vallani, hogy az utolsó 4 kocsi lezárva jött a főpályaudvarig, ahol le is csatolták már ezeket.
Berky Dénes
