A svájci Fribourg kantonban található Murten település mellett 1983-ban nyitotta meg kapuit az SBB, azaz a Svájci Szövetségi Vasutak központi oktatóközpontja. A több épületből álló komplexum részét képezi a nevét is adó Löwenberg kastély, ahol néha szintén zajlanak képzések. Található itt többek között sok oktatóterem, szimulátorok, fény- és alakjelzők és egy méretes H0 méretarányú terepasztal.
Itt is jól látszik, hogy elég nehéz követni, melyik vonat épp merre tart, hiszen jópár kört megtesznek a szerelvények két állomás között.
Összesen majdnem 1000 méter vágányt fektettek le nagyrészt hidakra, hogy a teljes terepasztal könnyen átjárható legyen hiba esetén. Díszítések szinte egyáltalán nincsenek, de ez nem is volt cél, ugyanis ez egy oktatási célú létesítmény, minden állomásnak más biztosítóberendezése van, melyek mind fellelhetőek (vagyis fellelhetőek voltak az 1983-as megnyitáskor) az SBB-nél. A legöregebb mechanikus Buchsal J típusú berendezéstől, az elektromechanikus Integrán át a Magyarországon is ismert Domino 55 és 67-es nyomógombos biztberekig minden van.
Jó az öreg a háznál. Ha az SBB-nél már pontosan ilyen biztosítóberendezés nem is üzemel sehol, a kezelési folyamatok megértésében sokat segít egy ilyen eszköz is.
Az elektromechanikus Integra biztberrel Gerau állomását lehet kezelni. Ebből a típusból, ha már nem is sok, de még található Svájcban néhány.
A Domino D55-öt hazánkban is jól ismerjük, a nyomógombos biztberek egyik legelső tagjaként nagy fejlődést jelentett különböző mechanikus berendezések után. Löwenbergben Dachsburg állomását lehet egy ilyen eszközzel vezérelni.
Blonay állomás francia nyelvű, vonatszámkijelzéssel is rendelkező Domino D67-ese, egy vágányúttárolós nyomógombos, mely a jobb felső sarokban két térközt is vezérel Dachsburg felé.
A terepasztal legnagyobb állomása, a fej-, rendező- és tárolópályaudvar szerepét is betöltő Altkirch. Ezt az állomást szintén egy D67-essel lehet vezérelni.
Fusio olasz nyelvű állomása egy D69-essel, ahonnan még a szomszédos Dachsburg is távvezérelhető.
További érdekesség még a svájci körülményekhez igazodván az, hogy van két teljesen francia és egy olasz nyelvű állomás is, míg a többi német feliratokkal rendelkezik. Egy igazi oktatás során az ezeket kezelő forgalmi szolgálattevőknek az adott nyelven is kell beszélniük, hogy kezelni tudják a berendezéseket, illetve hogy a többnyelvű kommunikációt is megszokják.
Az biztosítóberendezésekhez tartozó minden szükséges felszerelés teljes egészében jelen van az épületben, a pincében vannak a relészobák, a mechanikus Buchsal J típushoz külön súlyok vannak, hogy a kezelőszervek pontosan ugyan azt az érzést adják vissza, mintha egy valódi állomást vezérelnénk rajtuk.
A majd' 1000 méternyi vágány jól fel van tekerve a teremben, így az állomások közötti távolságok is aránylag nagyok.
A teljes terepasztal úgy van felépítve, hogy a vonatok az állomások között nagyjából 2-3 percet haladjanak rendes sebességgel. Ennek eredményeképpen pedig valódi menetrendeket is lehet szimulálni itt, amelyekben közlekedhetnek bármilyen típusú és megállási rendű vonatok. A fő vezérlőpultról tölthetőek be ezek a menetrendek, továbbá itt még az idő sebességét is be lehet állítani, vagy akár egy elemzésre szükséges szituáció esetén akár meg is lehet állítani. Ezen vezérlőállomásból továbbá bármelyik jelzőt, kitérőt, tengelyszámlálót, áramellátási szakaszt vagy akár teljes állomást is le lehet kapcsolni, mintha valamilyen meghibásodás lépne fel. Ennek segítségével lehet oktatni a problémamegoldást is, nagyjából akármilyen kialakuló helyzetben.
Előtérben a fő vezérlőpult. Innen bármilyen funkcióba bele lehet nyúlni illetve a digitális vezérlésnek köszönhetően bármelyik mozdonyt lehet távvezérelni is.
A teljes terepasztalon telepítve van a felsővezeték, melynek szerepe is van, ugyanis ezzel együtt zárul az áramkör, ami a vonatok pontos helyének érzékeléséhez szükséges. Ennek köszönhetően egy esetleges felsővezeték-szakadás valódi gondokat okozhat.
A Svájcban megtalálható nagyjából összes járműtípus megtalálható a terepasztalon, mely szintén hozzájárul a valósághűséghez.
Sokféle menetrendet dolgoztak ki az asztalhoz, melyek hossza és vonatsűrűsége is igen változó, továbbá bármelyikbe bele lehet avatkozni az említett hibalehetőségek akármelyikével, aminek köszönhetően a lehetőségek száma a végtelenhez közelít.
Egy alap menetrend a terepasztalhoz. Ezen is látszik, hogy a szimuláció teljesen valódi, a vonatoknak van rendes fordulóidejük is, ahol egy gyors kezelés esetén még akár késést is be lehet hozni. Egy ilyen menetrend valós időben játszódik, így már ezzel a kezdő szinttel is két órát el lehet tölteni, de unatkozásra nincs idő.
A megfelelő működtetéshez minden állomásra kell legalább egy ember, aki ismeri a berendezések kezelését, de még így sem garantált a késésmentes menetrendi közlekedés, ugyanis mindig feltűnnek váratlan problémák, akár szándékosan a fő vezérlőből, de sajnos időnként a terepasztal korából adódó hibák is felléphetnek. Habár ezek néha meglehetősen kényelmetlenek, ilyen hibák a valódi vasúton is előfordulhatnak, így csak növelik a szimuláció valósághűségét.
Végezetül álljon itt néhány kép a meglehetősen látványos terepasztalról:
A fordítókorong is működőképes, a típuskavalkád pedig magáért beszél.
Mint a spagetti, kanyarognak a hidakon a vágányok az egész teremben.
A zürichi S-Bahn igáslovainak, az Re450-eseknek sem hiányozhat a kicsinyített mása.
Egy Re 4/4 I állítja be első generációs Einheitswagenjeiből álló vonatát a tárolóra.
A Svájcban jól ismert ICE 1-es is megtalálható.
Itt jól látszik, hogy minden jelző, még a Zwergsignalként ismert tolatásjelzők is teljesen üzemképesek.
Az egyik legelterjedtebb svájci távolsági vonatos szerelvény, egy IC 2000, melyet hozzáillően egy Lok 2000, azaz Re 460-as húz.
A kétes népszerűséggel rendelkező ETR610, avagy svájci nevén RABe 503 a terepasztalon is gyorsvonatot játszik általában.
Egy Re 4/4 I állítja be első generációs Einheitswagenjeiből álló vonatát a tárolóra. Itt aztán van minden, ICN (azaz RABDe 500), EWIV, SBB EC-kocsi, Re 450, felújított színterves EWI és persze egy Flirt.
Az áramszedők elég furcsán hatnak ezeken a szerelvényeken, de mint már említettük, ezeknek itt fontos szerepe van, ezért kellett lecserélni a modell eredeti berendezéseit.
Az SBB első generációs forgóvázas mozdonya, az Re 4/4 I egy nagy klasszikus szerepét tölti be még itt kicsiben, a terepasztalon is.
Berky Dénes