Berlin lényegében egyetlen hatalmas építkezés, mondta valaki régebben. És ez igaz volt, különösen az 1990-es évekre és a 2000-es évek elejére. Azóta a tempó lassult egy kicsit, de nem állt meg. Elvégre szükség is van az új dolgok építése mellett a régi felújítására is. Ha csak egy példát veszünk, az legyen mondjuk ezúttal a metróhálózat: a kisprofilú vonalak nagyjából évszázados múlttal rendelkeznek, legyen szó a magas- vagy éppen a földalatti vezetésű szakaszokról. Így adódhatott, hogy az „öszvérmetróról” is készíthettünk képeket néhány évvel ezelőtt. Ezek közül hoztunk most egyet, 2011-ből.
2011-ben mi magunk is sokat foglalkoztunk a berlini U2-es metró felújításával. A Gleisdreieck és a Nollendorfplatz közötti magasvezetésű pályán teljes vágányzárat vettek fel ekkoriban és ennek okán lényegében kettévágták az U2-es vonalat. Bár a metróhálózat is komoly hálózatosságot mutat Berinben, a gyakorlatban ez nem mindig jelenti a megfelelő vágánykapcsolatok meglétét, így nem lehetett egyszerűen átterelni az U2-es vonalat máshova. Emiatt döntött úgy a BVG, hogy az U2-essel jelzett viszonylat csak Pankow és a Potsdamer Platz, illetve részben a Gleisdreieck megálló között közlekedik, míg a nyugati végeken az U12-es viszonylatot indították be. Ez a járat Ruhlebenből indulva az U2-es vonalon jutott el a Wittenbergplatzig, ahol áttért az U1-es vágányaira és egészen a Warschauer Straße végállomásig ment. Az U1-es és a nyugati U2-es vonal forgalmát így összevonták U12-es jelzéssel. Az U1-es vonal Wittenbergplatz–Uhlandstraße szakaszán ingavonatok közlekedtek ekkoriban.
Tekintve, hogy ez az állapot hónapokig fennállt, az állomási utastájékoztató elemeket is lematricázták a megfelelő, részben zöld, részben piros viszonylatszámmal: Berlinben minden metróvonalnak megvan a maga színe, az U1-esé ebben a rendszerben a zöld, az U2-esé pedig a piros. Ugyancsak ez a viszonylatjelzés jelent meg a vonatok kijelzőin is.
A mai felvételünk egészen pontosan öt évvel ezelőtt, 2011. október 13-án készült a Warschauer Straße metróállomáson. Magának az állomásnak is igen izgalmas a története, hiszen a mai U1-es vonal egyetlen olyan állomásáról van szó, amely Kelet-Berlinbe esett, így 1961-től több mint három évtizedig egészen más célokat szolgált – a metrószerelvények csak 1995. október 14-én tértek vissza. De erről majd később, egy külön írásban szólunk.
A képen 1017-es pályaszámú, HK sorozatú vonatból és egy másik társából összeállított nyolc kocsis szerelvény várja az indulást. A HK sorozat meglehetősen ritka vendég az U1-es vonalon, fő feltalálási helyük inkább az U2-es vonal alapesetben – ide is csak az összevonás miatt jutottak el a szerelvények, amelyek otthona – valamennyi kisprofilú járművel egyetemben – az Olympiastadionnál lévő telephely. A típusból amúgy összesen 24 darab négyrészes vonattal rendelkezik a BVG: a prototípus járműveket (4 vonat) 1999-ben építették az Adtranz hennigsdorfi gyárában, a sorozatjárművek pedig 2005-2006 között hagyták el a gyárat, amely akkor már a Bombardier neve alatt működött. A négy részes vonatok teljes egészében átjárhatók és egymással vagy a Stadler által gyártott újabb, két IK sorozatú prototípus-szerelvénnyel is csatolhatók. A kocsik amúgy a kisprofilú vonalakon 2,3 méter szélesek – a nagyprofilú hálózaton pedig 2,65 méter széles vonatok közlekednek.
Halász Péter
