Mai képünk tulajdonképpen két kép, mert a járművek párban érdekesek. Az Amerikai Egyesült Államok vasúttörténetében az elmúlt 3 évtized a hatékonyság növelését célzó vállalati összeolvadásokról és felvásárlásokról szólt - ennek nyomai sok helyen a mai napig láthatóak, ám mai fotópárunk így is sajátos együttállást örökít meg egy „tájidegen”, festőkabint évtizedek óta sikeresen elkerülő mozdonnyal és egy kalauzkocsival. Főleg úgy, hogy a tehervonatok végére sorozott kalauzkocsik idestova 30 éve már csak elvétve tűnnek fel az amerikai tehervonatokban.
Mai képpárunk Joliet Union Station állomáson készült egy tehervonatról, élén a BSNF 3157-es pályaszámú mozdonyával, míg a vonat végén az ATSF 999784 pályaszámú kalauzkocsijával. Lássuk, miért is érdekes ez a képpár!
A mozdonnyal kezdve: a gép a BNSF kötelékébe tartozik, de erre csak a fülke oldalán látható „BNSF” felirat utal, míg a gép orrán a hatalmas logó és maga a zöld-fehér (a zöld megjelölése egészen pontosan Cascade Green) színterv az 1970 és 1996 között létezett Burlington Northern Railroad (BN) sajátja. Nem véletlenül, ugyanis a gépet eredetileg, ugyanezen a pályaszámon a Burlington Northern vette állagba az 1980-as években. A vasúttársaság maga is négy kisebb vasút egyesülésével jött létre: a Great Northern Railway, a Northern Pacific Railway, a Spokane, Portland and Seattle Railway, valamint a Chicago, Burlington and Quincy Railroad bútorozott össze. Hogyan lett ebből BNSF, mire képünk elkészült? A BN 1996-ban olvasztotta magába az Atchison, Topeka and Santa Fe Railway-t (ATSF), így létrehozva a mai Burlington Northern Santa Fe Railway-t (BNSF). A betűleves ott nyer értelmet, hogy a képünkön szereplő, BN eredetű, eredeti gúnyájában megőrzött BNSF-tulajdonú gép itt éppen az egykori ATSF Chicago–Los Angeles fővonalán gurul át Joliet belvárosán, egy képen egyesítve az amerikai vasúttörténet elmúlt néhány évtizedét. A gép típusa is izgalmas: a 3157-es egy 3500 lóerős EMD 16-645F3B dízelmotorral szerelt GP50-es, mely a General Motors EMD évtizedeken át gyártott, négytengelyes, univerzális (general purpose – innen a GP típusjelzés) tolató-vonali mozdonycsaládjának utolsó előtti szériája; az 1949-ben kezdődött GP-evolúció ezen késői lépcsője 1980 és 1985 között készült, és korábbi többezres „Geep” (ez a GP-k beceneve) szériákhoz képest igen szolid, 278-as darabszámban. A sors fintora, hogy a GP50-eseket vásárló hat vasúttársaság közül három végül a BNSF-holdingban kötött ki, így a sorozat jelentős része mára egy kézben van.
A géppel szemben a vonat végére sorozott kalauzkocsi eredetileg is otthon volt a Joliet városát keresztező vonalon, ugyanis az ATSF kötelékéből került a BNSF flottájába. A különféle típusok közül ez a példány az úgynevezett „extended vision”, azaz szélesített kupolás típusba tartozik. A kalauzkocsik a tekintélyes amerikai tehervonatok alapvető tartozékainak számítottak az 1980-as évek elejéig, ám ekkoriban a modern technológiák és a fentebb is taglalt vállalati fúziók nyomán szűkülő szakszervezeti mozgástér miatt villámgyorsan eltűntek a fővonali tehervonatok végéről. Akkor hogy is kerül ez kalauzkocsi a néhány hete készült képre? Nos, képünkön a Joliet környéki üzemek vasúti szállítási igényeit kiszolgáló helyi tolatós tehervonat került lencsevégre, és számos vasúttársaság alkalmaz a veszélyes anyagokat szállító és/vagy hosszabb fővonali szakaszokat megtevő tolatós tehervonatain kalauzkocsikat a tolatásvezető kényelmesebb utazására. A kocsik oldallépcsőjén lógás helyett az egykori kalauzkocsik hátsó peronja szolgál a tolatószemélyzet munkahelyéül. Jolietben egyébként ez a sűrített BSNF-történetnek számító BN-ATSF járműpáros stabil játékos, a helyi vasútbarátok elmondása szerint már emberemlékezet óta ebben az elrendezésben zötyög a „Joliet Local” néven emlegetett tehervonat. Reméljük, még néhány évig elkerüli a festőkabint a 3157-es…
Végezetül vessünk egy pillantást a vezérállásra is, ahonnan a mozdonyvezető jókedvűen int ki a peronon táborozó vasútbarátoknak. Chicago környékén ez szinte normának számít ~ az USA vasúti fővárosában sok a vonat és sok a fotós, a biztonságos helyen és szabályosan fotózó rajongók felé pedig szinte minden mozdonyvezetőnek van egy barátságos gesztusa.
Végezetül vessünk egy pillantást a vezérállásra is, ahonnan a mozdonyvezető jókedvűen int ki a peronon táborozó vasútbarátoknak. Chicago környékén ez szinte normának számít ~ az USA vasúti fővárosában sok a vonat és sok a fotós, a biztonságos helyen és szabályosan fotózó rajongók felé pedig szinte minden mozdonyvezetőnek van egy barátságos gesztusa.
Magyarics Zoltán
