A Rajna-Ruhr-vidék mindig is számtalan érdekességgel várta a vasútbarátokat. Bár a fénykora már letűnt, még most is érdekes és tartalmas a vasúti közlekedés az egykor komoly nehéziparral büszkélkedő, ma viszont már inkább múzeumokban és számos más látnivalóban gazdag vidéken. Már a vasút sem „az igazi” és öt év távlatából is jól látszanak a változások. Csak egy kép következik – ezúttal Neussból.
A neussi főpályaudvar neve alapján egy hatalmas komplexum lehetne, ám a személyforgalmi vágányokat nézve legfeljebb egy – helyi viszonylatban arányosítva – Újszász jellegű csomópont Düsseldorftól nyugatra. Itt találkozik a Düsseldorfból Mönchengladbachba és a Krefeldből Kölnbe vezető vasútvonal. A Rajna-Ruhr-vidék ipari övezetének nyugati szélén járunk, továbbhaladva Hollandia felé már inkább a mezőgazdaság dominál.
Neuss városa maga szinte egybenőtt Düsseldorffal, csak a Rajna választja el őket egymástól. A düsseldorfi „szimbiózist” mi sem mutatja jobban, hogy az állomás előtti téren ha villamost látunk, az csak a düsseldorfi Rheinbahn járata lehet: vagy a belvároson áthaladó alacsonypadlós villamos vagy az Oberkassel felől érkező Stadtbahn-szerelvény.
De nem csak villamossal, hanem annál sokkal gyorsabb, vasúton is elérhető innen Düsseldorf: az S8-as és az S11-es, valamint az S28-as S-Bahn-viszonylatokkal jó fél óra az út a düsseldorfi főpályaudvarig, de a sűrűn közlekedő RE-kkel alig tíz perc alatt megtehető mindez.
A RegionalExpress-járatok Düsseldorf elől Mönchengladbachba és onnan tovább Venloba vagy Aachenbe járnak általában. A venloi vonalon 2006 óta az Eurobahn fehér-sárga FLIRT-motorvonatai járnak, de a másik járaton még maradt hatalmon a DB Regio. Itt manapság emeletes ingavonatok találunk, ám öt évvel ezelőtt, 2011. augusztus 19-én még ez közel sem volt ilyen magától értetődő.
Az emeletes ingák persze megvoltak, ám ezek csak a kocsipark egy részét adták. A csúcsidei sűrítő vonatokat ugyanis a jó öreg n-Wagenekből kiadott ingavonatok biztosították. Az n-Wagenek vagy eredeti becenevükön Silberlingek az 1950-es évek végétől többezres példányszámban és számtalan változatban gyártott személykocsikat fedik, amelyek két feljáró előteres, termes (az 1. osztályon fülkés) kivitelben készültek a rövid távú forgalom számára. Ám nem voltak ritkák az olyan gyorsvonatok sem, ahol szükség törvényt bont alapon ne jutott volna egy-egy Silberling... Az 1990-es évek elején alaposan felújították a még szolgálatban maradó kocsikat, ekkor pedig már a fényezetlen fémszín helyett megkapták a megfelelő arculati elemeket. Az így már „vöröskének” (Rotling) becézhető kocsik nagyjából egy tíz-tizenöt éve, a motorvonatok és az emeletes kocsik térhódításának árnyékában lettek a vasútbarátok igazi kedvencei. A lehúzható ablakok, a jól rugózó ülések mind-mind értéket jelentenek a fanatikusoknak – ám a klíma hiánya, a nehezen mozgó ajtók, a lépcsők az átlagutasnak már nem olyan előnyösek.
2011. augusztus 19-én az RE4-es vonalon Düsseldorf és Aachen között a 111 155-ös pályaszámú gép volt az, amelyik a csak hétköznap közlekedő RE 10462-es számú vonatot továbbította. A képen éppen Neussba jár be a szerelvény, hogy az ingázókat hazaszállítsa.
Öt évvel később az n-Wageneket a Rajna-Ruhr-vidéken már erősen keresni kellett. Pár hétköznapi sűrítő személyvonatba jutott még belőlük Düsseldorf és Duisburg között vagy éppen Wuppertal és Bonn között, ám ezek is hamar eltűntek, hiszen a menetrendváltással felszabadult emeletes kocsikból ezeket a vonatokat is kényelmesen ki tudta állítani a DB Regio. Egy korszak pedig lezárult így, annak ellenére, hogy azért az n-Wagenek, elnyűhetetlenségüket bizonyítva itt-ott, akár magánvasúti színekben még jó ideig fel fognak tűnni.
Halász Péter
