Az idei nyarat van szerencsém Svájcban tölteni, ahol aztán természetesen bőven kijut a vonatozásból is, bőven van itt mit nézni, beutazni, fotózni. Az idei nyáron a német nyelvű svájci szövetségi állami televízió (SRF) Schwiez Aktuell című sorozata egy többrészes sorozatot indított, melyben három héten át a Gotthard tájegység különlegességeit, történetét mutatják be. Ezen adás keretében július 28-án egy nosztalgiavonatot közlekedtettek, mellyel az 1920-30-as évek közlekedését tervezték bemutatni, így még a vonatra jegyet váltó utasokat is megkérték, hogy ennek megfelelően öltözzenek be, ha van rá lehetőségük.
Az SRF archívumában már most megtekinthető a július 28-i adás, amelynek keretében a nosztalgiavonat is közlekedett
A szerelvény 9 óra 44 perckor indult Erstfeld állomásról, a Gotthard északi rámpájának aljáról. Eddigre én már rég fent voltam Wassen fölött egy jó fotóhelyen, ahova az Erstfelből induló busz egészen közel vitt. Sok vasútfotós használta ki rajtam kívül ezt a lehetőséget, az egész Gotthard-vasút környéke megtelt a gőzmozdony vontatta vonatot váró vasútrajongókkal. Már a várakozás sem telik itt unalmasan, hiszen a távolsági vonatok itt irányonként nagyjából 20-30 percenként érkeznek, plusz a teherforgalom is igen élénk még a Gotthard-bázisalagút megnyitása után is.
Egy Locarnóból észak felé tartó InterRegio és egy dél felé közlekedő dupla ICN találkozása Wassennél.
Wassen településnél a Gotthardbahn egy szabályos szerpentint ír le, három egymás feletti szinttel, két visszafordító alagúttal, így a vonatokat a szembe lévő hegyoldalról többször is lehet fotózni. Egy-egy szerelvény itt akár 10 percig is a látóterünkben lehet, eltekintve az alagutaktól, ennyi ideig tart ugyanis felkapaszkodni vagy leereszkedni a három szinten.
A vasút vonalvezetésének térképe Wassennél, középen a második szinten a település vasútállomásával, amit már csak kitérőnek használnak, ha előzésre kerül sor. A piros körrel jelzett helyen álltam nagyjából, ahova egy aszfaltozott út vezetett fel, a bejelölt irányokban pedig végig látni lehet a közlekedő vonatokat.
(eredeti kép: Wikipedia)
(eredeti kép: Wikipedia)
A távolsági vonatok a decemberi menetrendváltásig még a Gotthard-bázisalagút megnyitása után is fent, a Bergstreckén közlekednek. Az ICN és IR vonatok váltják egymást félóránként egy irányban, illetve az Olaszország felé tartó EC-k kétóránként jönnek erre az ETR 610-es jelzésű Pendolinók formájában.
A billenőszekrényes ICN-vonatok jól jönnek a szűk ívekben gazdag Gotthardon, a technikának köszönhetően valamivel gyorsabban teszik meg a távot, mint a hagyományos szerelvényekből álló vonatok. A képen épp egy dupla motorvonat látható, mely szép hosszan elnyúlik Wassen temploma felett, mielőtt eltűnne az északi alagútban.
A gőzmozdonyos vonat azonban nem a gyorsaság miatt közlekedik, így meglehetősen lassan, de biztosan haladtak Erstfeld felől délre, majd 10:20 körül megjelent a völgyben a C5/6-os sorozatjelű, 1917-ben gyártott gőzmozdony vontatta öt kocsis szerelvény, mely teljes egészében az SBB Historic, a svájci szövetségi vasút nosztalgiaszövetségének gondozásában áll. Elsőként a déli, első alagút előtti ívben fotóztam:
Érkezik a nosztalgiavonat, igencsak megfontoltan haladt előre, de így legalább elegendő idő jutott az utazóknak megcsodálni a tájat, nekünk fotósoknak pedig elkészíteni a kívánt felvételeket.
Éppen mielőtt eltűnne az alagútban, innen fentről nézve egészen modellvasút-jellegűek a vonatok a szűk ívekben.
A gőzmozdony vontatta szerelvény a mára bezárt Wassen állomáson félreállt, hogy elengedje a menetrend szerinti távolsági vonatokat, illetve egy tehervonatot is. Sajnos itt pont olyan helyen állt meg, ahonnan nekem már a mozdony pont takarásban volt. Addig viszont nyílt pár remek lehetőség több vonatot egyszerre is fotózni.
Fent a hídon egy ICN, lent pedig két DB-s Traxx által továbbított tehervonat, melyek hamarosan találkoznak valahol Wassen állomás közelében.
A C5/6 vontatta szerelvény érkezik a Wassen feletti hídra.
Az ICN elengedése után a nosztalgiavonat az itt helyes vágánynak számító bal vágányon folytatta útját felfelé, míg a korábban látott tehervonat a jobb vágányon előzte meg az északi alagútban, hogy aztán valamivel feljebb visszaérjen a bal vágányra.
A nosztalgiavonat éppen az északi alagútba halad be, miközben a korábban látott tehervonat a jobb vágányon nemsokára megelőzi. Lent pedig már érkezik a panorámakocsival közlekedő IR.
Újabb tehervonat érkezik, ezúttal két svájci mozdonnyal, egy Re 4/4 II-es és egy Re 6/6-ossal az élén, mely összeállítást a helyi szakzsargonban csak Re 10/10-ként szoktak emlegetni. Fent a harmadik szinten pedig a gőzmozdony küzdi fel magát a hegyre.
A dél felé tartó InterRegio vonat is a jobb vágányon előzte meg a gőzmozdony vontatta szerelvényt, amíg utóbbi a harmadik szinten található forgalmi kitérőnél várta, hogy folytathassa útját Göschenen felé.
Miután megkapta a szabad jelzést, elhaladt a nosztalgiavonat az általam látható utolsó jó fotóhelynél is, ahol már jóval magasabban halad a vonal, mint ahol én álltam.
A gőzmozdonyos vonatot 10:50 körül láttam utoljára, így jó fél órába tellett neki, mire megmászta a wasseni szerpentint. Ezután alternatív fotóhelyek után indultam, kicsivel feljebb a hegyoldalon, hogy a hamarosan kihaló távolsági vonatokról és tehervonatokról még néhány szebb felvételt készítsek:
Egy olasz ETR610-es érkezik Zürich-ből Milánóba tart az északi alagút bejárata előtt, a wasseni templomnál.
Újabb Re 10/10-es tehervonat érkezik észak felől, hogy megmássza a hegyet a Gotthard-vasúton.
Ugyanez a vonat néhány perccel később, immár a harmadik szinten a háromezres hegyekkel a háttérben.
Egy SBB Cargós fényezésű Re 6/6 és egy sima piros Re 4/4 II-es tart felfelé, itt épp a középső szinten.
Zárásként pedig egy észak felé tartó ETR610-es, ám ezúttal az SBB színeiben ereszkedik a Reuss folyó partján, melyet jópárszor keresztez a Gotthard-vasút.
(A külön nem jelölt fotókat jómagam készítettem.)
(A külön nem jelölt fotókat jómagam készítettem.)
Berky Dénes
