Előrebocsátjuk: írásunk dedikáltan nem vasúttörténeti jellegű írás, nem annak szánjuk. Akit a kisvasút története érdekel, elsősorban Villányi György írását ajánljuk, amely „A Nyíregyházavidéki Kisvasút” címmel jelent meg az 1990-es Vasúthistória Évkönyvben, de számos más dokumentum is feldolgozta az egykor jelentős hálózattal bíró vasút múltját. Ugyancsak nem szeretnénk taglalni azokat a sokszor aktuálpolitikai mellékízt is magukban hordozó híreket, hogy újranyitják-e legalább egy szakaszát a vonalnak vagy éppen a maradékot is felszedik-e? Nem akarunk belemenni abba sem, hogy nem mellesleg mekkora hiba volt az akkori (és sajnos ma is aktív) „szakértők” részéről a forgalom szüneteltetése – ami, bár kínosan kerülték a kifejezést, mégis egyet jelentett a bezárással. A vasút eszközeit pedig széthordták, Kecskeméten vagy éppen a politikai felhangoktól nem mentes felcsúti kisvasúton találjuk meg a járművek egy részét.
Írásunk elsősorban arra szorítkozik, hogy megidézzük az egykori mindennapokat, közelmúltunk történéseit a lassan másfél évtizedes felvételek segítségével. A kisvasút emlékét két részben idézzük meg: a mostani részben 2002-ben és 2004 nyarán készült képeket publikálunk.
Képes utazásunkat Nyíregyházán kezdjük, a vonal kezdőpontján. A vonatok a nagyvasúti állomás mellől indultak Balsára és Dombrádra, ám az előkészítésüket bő egy kilométerrel arrébb, Nyíregyháza-Átrakó állomáson végezték, hiszen itt volt a vontatási telep is.
A képen a meglehetősen viseletes állapotú Mk48 2029-es kocog át az állomás főbejárata előtt szerelvényével, az Átrakó felé menet. A felvétel 2004. július 13-án készült a 31623-as számú vonatról.
Ha már említettünk, nézzünk is be az Átrakóra! Az egykor nyilván szebb napokat látott pályaudvar az utolsó évtizedekben már csak üzemi célokat szolgált, a teherforgalom valamikor az 1990-es években megszűnt a kisvasúton. A vonatokat itt, Nyíregyháza-Átrakón állították össze és készítették elő; de itt volt a kocsi- és mozdonyműhely is.
2002. május 16-án az Mk48 2016-os és az Mk48 2029-es együtt indul a négy kocsis szerelvényével az Átrakóról a vonatok személyforgalmi szempontból vett végállomására, Nyíregyháza NyK megállóhelyre. Az Átrakón persze volt valamikor személyforgalom, hiszen 1969. május 30-ig itt működött a MÁV egyetlen városi vasúti üzeme is, a nyíregyházi villamos, ami tulajdonképpen a kisvasút Nyíregyháza és Sóstógyógyfürdő közötti szakasza volt. Mivel azonban az állomás előtt a vonal korábban bekanyarodott a belváros felé, így itt is célszerű volt a személyforgalom fenntartása – nyomai, az egykori peron az utolsó napokig megmaradt.
A Nyírvidéki Kisvasúton kizárólag Mk48-as sorozatú gépek dolgoztak, miután az 1980-ban a Bodrogközi Gazdasági Vasútról átvett Mk45-ösök 1994-ben felkerültek a budapesti Gyermekvasútra. A szín, ami előtt az Mk48 2029-es pihent 2002. május 16-án persze alighanem látott még villamoskocsikat és gyorsmotorkocsikat is.
Az egykor olyan jelentős teherforgalom utolsó mementói, néhány teherkocsi még megvolt az Átrakón 2002. május 16-án. Itt két Ha-w sorozatú fedett, négytengelyes teherkocsi látszik.
2002-ben a nyitott teherkocsikat is legfeljebb csak üzemi célokra használták. A képen az előtérben látszik a normál nyomtávolságú vágány, végén egy tarálykocsival, amivel alighanem a dízelmozdonyok üzemanyagát hozták.
Az utolsó években a BDa-w sorozatú poggyászteres személykocsik használata visszaszorult, hiszen a darabáru-fuvarozás már megszűnt, a jegyvizsgálóknak sem mindig volt szüksége a szolgálati szakaszra. Érdekesség, hogy az 50 55 25-01 602-6 pályaszámot viselő kocsi a pályaszámában nem utal a poggyászteres jellegére. A jármű meglehetősen leharcolt állapotban várta a sorsát 2002. május 16-án – ekkoriban sajnos ez a megjelenés volt jellemző az összes nyírvidéki kocsira.
A kisvasút nyomvonalát 1969-re korrigálták és a záhonyi fővonal mellett vezették el majdnem Sóstóig, ahol felüljárón keresztezte a nagyvasutat. Ekkoriban épült Sóstógyógyfürdő állomás felvételi épülete is, amely hamisítatlan módon idézte meg az 1970-es évek hangulatát. A felvétel 2002. május 16-án készült.
Két évvel később, 2004. július 13-án a ma is meglévő felvételi épület már állt a vágányok mellett, igaz, csak félkészen.
Hat évvel ezelőtt, 2010-ben úgy volt, hogy Nyíregyháza városa átveszi üzemeltetésre a Nyíregyháza-Átrakó–Sóstógyógyfürdő szakaszt, ám ebből nem lett semmi. Pedig a közeli és ismert állatkert és a gyógyfürdő miatt is hasznos lehetne a vasútüzem beindítása. A 2010-es szándékból azonban azóta sem lett semmi...
Nyíregyháza után a kisvasút legjelentősebb pontja Herminatanya állomás volt. Innen irányították a teljes vonal forgalmát, itt volt az utolsó évtizedekben egyedül szolgálat. Az állomás egyben elágazó állomás is volt: a Nyíregyházáról érkező vonatokat itt osztották meg a balsai és a dombrádi vonatrészekre és itt zárt össze a két ágról érkező vonat. Sokszor csak egy mozdonnyal, de sokszor két mozdonnyal jöttek-mentek Nyíregyháza és Herminatanaya között a vonatok a „stokkozás” miatt. Általában a balsai vonatok, az egykori „fővonal” vonatai vitték tovább a vonatszámokat, míg a dombrádiak itt kaptak új vonatszámot.
Nyíregyháza felé nézünk: balra a Dombrád, jobbra pedig a Balsa felől érkezett vonat látható. A vonatok egyesítése mellett – a szolgálat miatt – ide esett a kereszt is, ha nem közlekedett valamilyen különvonat. Így naponta néhányszor, de igazán komoly élet költözött az állomásra. Ez a felvétel 2002. május 16-án készült a 31633 (balra, Dombrád–Herminatanya) és a 31623 (jobbra, Balsai Tisza-part–Nyíregyháza-Átrakó) számú vonatokról.
2004. július 13-án az Mk48 2024-essel az élén várja a Nyíregyháza felől érkező 31622 számú vonatot a 31625-ös, miután egyesítették a dombrádi és a balsai vonatrészt. A háttérben látszó Mk48 2029-es pedig újabb feladatára vár, a balsai vonatrész továbbítása lesz az.
Az Mk 48 2029-es meglehetősen viseletes állapotú, passzol patinájával a személykocsikhoz. De hát, amint a mondás tartja, nem a festék húzza a vonatot...
A mozdony mögött látható a kilátó kilátókocsi egyike, amelyet Jah sorozatú teherkocsik forgóvázára építettek 2001-ben, majd 2015-ben Balatonfenyvesre kerültek.
Egy Nyíregyháza felé közlekedő vonat érkezett Dombrádról a IV. vágányra. A gépek fordulója meglehetősen kacifántos volt, hogy a balsai, hol a dombrádi vonat gépe vitte tovább a vonatokat, hol mindkettő. 2004. július 13-án az Mk48 2025-ös érkezett két kocsival Herminatanyára.
Helyét pedig a balsai vonatot hozó Mk48 2029-es vette át. A négy kocsis vonat meglehetősen impozáns látvány a magyar szem számára, hiszen ilyen hosszú vonatot máshol alig találhatunk a kisvasutakon. Egy, esetleg két kocsi, ritkábban három és kész. A nyírvidéken a 3-4 kocsis vonatok pedig teljesen hétköznapinak számítottak.
Az előbbi vonat a másik oldalról. A kissé lelakott járművek hozzátartoztak az egykor valóban szebb napokat látott kisvasút hangulatához.
Herminatanyán rendszeres vendég volt a pályafenntartási munkáknál használt C50-es és néhány teherkocsi. A pályások szolgálatában álló kis mozdony másol a teljes vontatójármű-flottát képviseli, de itt csak mellékszereplőként volt jelent a Csepel-motoros szerkezet.
Folytassuk utazásunkat Balsa felé a kisvasúttal. A vonal mentén álló felvételi épületek arról tanúskodnak, hogy valaha itt komoly élet volt: Paszab megálló-rakodóhely volt csak, de dukált neki a kisvasút esetében szokatlan méretű épület. Nem hiába, a II. Világháború végéig átjárható nyírvidéki-bodrogközi-hegyközi kisvasúthálózat fővonalán utazunk, ahol egykoron gyorsmotorkocsik is közlekedtek Nyíregyháza és Sárospatak között.
Az állomások vágányhálózata is a komoly forgalomról tanúskodik: Tiszabercel esetében hosszú és szokatlanul sok vágány árulkodik arról, hogy néhány évtizede milyen komoly teherforgalom lehetett itt.
A mezei táblás megállóhelyek egy része is komoly épületet kapott: Gávavencsellő felsőn járunk ezen a képen. A dátum pedig 2004. július 13.
A fenti, impozáns múltra utaló képekkel érdekes kontrasztban áll a települések főutcáján átvezető vonalvezetés. Itt éppen Tiszabercelen járunk, de éppen lehetnénk akár Kótajban is. A képeken látható, hogy 2002. május 16-án még működött a sok éve nem használt tiszaberceli állomás bejárati jelzője és annak előjelzője is.
A végállomás a legtöbb esetben Balsa állomása, ami már inkább idézi a vicinálisok hangulatát. A kisállomáson körüljárt a gép és általában tolt menetben ment le a nyári időszakban a Tisza-partra.
De maradjunk egyelőre az állomáson: a 2000-es évek elején felújították az állomásépületet, ami az éjszakát itt töltő vonatok személyzetének éjjeli szállása is volt.
A mozdonyok számára egy mozdonyszín is épült – ezt láthatóan már 2002-ben is csak ritkán használták.
2002. május 16-án az Mk48 2016-os jár körül. Tolatószemélyzet nincs, a vonatkísérő segít a körüljáráskor és az akasztáskor is.
A faluba bevezető utat keresztezi a vonat a Tisza partja felé menetben. Innen még egy keveset talpalni kell a falu központjáig, ha oda szeretnék jutni, így a helyi forgalom ellátására annyira nem megfelelő a kisvasút.
Irány a Tisza-part! A vonat tolt menetben ment le a Tisza partjára, hogy ne a visszaúton kelljen a körüljárással foglalkozni. A vonat mellett balra látható töltés látszólag teljesen indokolatlan...
...ám ez nem teljesen megfelelő megfogalmazás. A töltés ugyanis az egykori Balsa és Kenézlő közötti Tisza-híd hídfője, amely a II. Világháborúban megsérült, nevesül a visszavonuló németek robbantották fel 1944 októberében. A hídfő a balsai oldalon megmaradt, a túloldalon azonban már nem. Egykoron a túlparton a bodrogközi kisvasút vonatai várták a nyírvidékiről komppal átkelő utasokat.
A bodrogközi vonalak 1980-as megszűnése után azonban itt indokolatlan maradt a komp, idővel átköltöztették a faluhoz közelebbi helyre.
A komp létesítményei közül az egykori kompház (vagy talán kocsma?) még megvolt 2004 nyarán... A háttérben az indulásra váró vonat teteje látszik.
A Tisza-parti másfél-két órás várakozást tartalmasan agyon lehetett csapni a folyó partján. Egészen közel juthattunk a vízhez az egykori komp rámpáján.
Egykor a komp utasait várták itt a vonatok – 2002-ben már csak az indulást. Alig volt utas, aki idáig jött volna le, talán csak néhány evezős vette a bátorságot a vasútbarátokon és horgászokon kívül, hogy egészen végig utazzon a vonattal.
Csendélet. Az Mk48 2029-es és két Ba-w sorozatú kocsi békésen várja a visszaindulást 2004. július 13-án Balsai Tisza-part végállomáson.
A tartózkodás idejét használjuk ki és ismerkedjünk meg az 1950-es évek végétől a debreceni járműjavítóban épített személykocsikkal. Az egykor a kisvasutakon a luxus netovábbját kínáló járművek ma már igazán nosztalgikusnak hatnak. A falécülések és a teljesen leereszthető ablakok ma már a kor igényeinek aligha felelnének meg, a vasútbarátoknak, nosztalgiázóknak viszont kiválóak.
A kocsik fűtése egyedi és megbízható: fa- vagy széntüzeléssel működő kályhák ontották a meleget télen, amelyet a jegyvizsgálók raktak meg időről időre.
Apró részletek: a villamos fűtés kapcsolója valójában a világításé lenne, de ez kit zavar? Tulajdonképpen senkit. Az ereklyegyűjtők egy-egy ilyen darabért súlyos összegeket fizetnének már napjainkban.
A kisvasúti „Pullmannok” kétféle szekrénnyel készültek: a behúzott végűek a korábbi szállításúak...
...a kicsit modernebb, szélesebb peronnal rendelkező kocsik pedig az újabbak. Mindkét generációból jutott Nyíregyházára és mindkettő meglehetősen viseletes volt 2004 nyarán.
Képes utazásunkat két tájképpel zárjuk: a kisvasút Gávavencsellő és Tiszabercel között a Lónyai-főcsatorna töltésén haladt. Mondja valaki, hogy unalmas az alföldi táj!
A most felhasznált felvételeket Halász Péter és Halász István készítette.
Írásunk elsősorban arra szorítkozik, hogy megidézzük az egykori mindennapokat, közelmúltunk történéseit a lassan másfél évtizedes felvételek segítségével. A kisvasút emlékét két részben idézzük meg: a mostani részben 2002-ben és 2004 nyarán készült képeket publikálunk.
A képen a meglehetősen viseletes állapotú Mk48 2029-es kocog át az állomás főbejárata előtt szerelvényével, az Átrakó felé menet. A felvétel 2004. július 13-án készült a 31623-as számú vonatról.
2002. május 16-án az Mk48 2016-os és az Mk48 2029-es együtt indul a négy kocsis szerelvényével az Átrakóról a vonatok személyforgalmi szempontból vett végállomására, Nyíregyháza NyK megállóhelyre. Az Átrakón persze volt valamikor személyforgalom, hiszen 1969. május 30-ig itt működött a MÁV egyetlen városi vasúti üzeme is, a nyíregyházi villamos, ami tulajdonképpen a kisvasút Nyíregyháza és Sóstógyógyfürdő közötti szakasza volt. Mivel azonban az állomás előtt a vonal korábban bekanyarodott a belváros felé, így itt is célszerű volt a személyforgalom fenntartása – nyomai, az egykori peron az utolsó napokig megmaradt.
Hat évvel ezelőtt, 2010-ben úgy volt, hogy Nyíregyháza városa átveszi üzemeltetésre a Nyíregyháza-Átrakó–Sóstógyógyfürdő szakaszt, ám ebből nem lett semmi. Pedig a közeli és ismert állatkert és a gyógyfürdő miatt is hasznos lehetne a vasútüzem beindítása. A 2010-es szándékból azonban azóta sem lett semmi...
A mozdony mögött látható a kilátó kilátókocsi egyike, amelyet Jah sorozatú teherkocsik forgóvázára építettek 2001-ben, majd 2015-ben Balatonfenyvesre kerültek.
A most felhasznált felvételeket Halász Péter és Halász István készítette.
Halász Péter