Solingen Kölntől északkeletre, nagyjából Köln és Wuppertal között félúton fekszik. A Bergisches Land dombjaira épült városban a trolibuszok komoly szerepet játszanak a közlekedésben, bár maga az üzem meglehetősen fiatal: az első trolivonalat 1952-ben adták át és a város villamoshálózatát folyamatosan szüntették meg ettől fogva, a nagy részén pedig trolibusz-vonalat építettek. Az ok egyszerű volt: a villamos modernizálása sokkal többe került volna, mint a trolibusz-hálózat kiépítése és üzemeltetése.
A jelenleg hat vonalat számláló hálózatot a város közlekedési cége üzemelteti. Az 50 kilométeres vonalhosszal és 96 kilométeres vezetékhálózattal, valamint félszáz járművel rendelkező troliüzem a két másik németországi trolibusz-üzemhez képest a legnagyobbnak számít. Solingen mellett már csak Eberswalde és Esslingen üzemeltet trolibuszokat.
A hat vonalból álló solingeni trolihálózat nem csak a város területére korlátozódik: igazi maratoni viszonylatok is szerveztek: a 683-as viszonylat például Wuppertal-Vohwinkel vasútállomásától indul és egészen a Burger Bahnhof nevű végállomásig jár, a menetideje egy irányban 46-47 perc. Érdekesség, hogy a vonalon csak önjáró trolibuszok közlekednek, miután 2014-től a járat útvonalát a függővasút állomásától meghosszabbították az S-Bahn-ok által is használt állomásig, a végső párszáz métert a trolibuszok önjáró üzemben teszik meg, vezetéket nem építettek. Hasonlóan önjáró üzemben közlekednek a trolik a vonal másik végén is, itt Burg Seilbahn és Burger Bahnhof megállók között használják az önjáró képességüket.
Solingen trolibusz-hálózata
(forrás: Wikipedia)
(forrás: Wikipedia)
A hálózat fontos csomópontja a városközpontban lévő buszállomás a Graf-Wihelm-Platzon. A ZOB-ra szinte minden trolibusz-vonal befut, de itt csatlakoznak a városi és a környékbeli buszok is egymáshoz. A képen a 965-ös pályaszámú Hess Swisstrolley 3-as várja az utasok a 683-as vonalon, Wuppertal felé menet
Az előző képen láttuk már a háttérben: a 266-os számú Van Hool AG300T a 684-es vonalon közlekedve hagyja el a Graf-Wilhelm-Platzot. A menetrendeket úgy alakították ki, hogy a troliviszonylatok egymáshoz csatlakoznak a belvárosban
A 257-es pályaszámú Van Hool a 685-ös vonalon közlekedve érkezik a Graf-Wilhelm-Platzra a Mühlenplatz felől...
...szorosan mögötte pedig a 262-es kocsi érkezik. A téren a Mühlenplatz felől érkező kocsik nem egy, hanem két peron mellett állnak meg, így könnyebb a csatlakozások biztosítása
Ha már említettük: a 263-as pályaszámú troli a 682-es vonalon közlekedve cserél utast a Mühlenplatzon. A városközpont felé tartó járatok két peron mellett állnak meg, a csúcsidőszakban itt komoly előnye van ennek az elrendezésnek, a Graf-Wilhelm-Platzra északról érkező buszok mind itt jönnek be a központi buszállomásra
A 682-es vonalon közlekedő Berkhof Premier AT18 kanyarodik be a Kölner Straßéról a Graf-Wilhelm-Platzra. A 2001-ben beszerzett Berkhofok és a fentebb látható Van Hool trolik között szemmel látható a különbség
A 681-es vonal kocsijai a Werwolf felől érkezve az Ufergarten nevű utcán kaptatnak fel a Graf-Adolf-Platzra. A képen a 184-es számú Berkhof troli érkezik
A trolivonalak közül a 681-es és a 682-es trolinak is a nyugati végállomása az egykori Solingen-Ohligs pályaudvar, amely 2006 óta a hangzatos főpályaudvar nevet viseli. A 681-esen érkező trolikról közvetlen átszállás nyílik a Köln felé tartó vonatokra
A 252-es pályaszámú troli a 682-es vonal felé indul a Hauptbahnhoftól. A két viszonylat menetrendileg is össze van itt fűzve: a két viszonylat között átszerelnek a kocsik
Ugorjunk egyet: a 964-es Hess Wuppertal-Vohwinkel állomástól fordul ki és indul Burg felé, mégpedig láthatóan önjáró üzemben. A kép szélén az éppen aktuális hétvégi vágányzár miatt Wuppertal-Oberbarmen felé közlekedő vonatpótló buszok egyikének vége látszik
A 951-es troli a hosszú, a vasúti vágányok alatt átvezető aluljáróból fordul be a vohwinkeli végállomásra
A vohwinkeli állomás és a Wuppertal, Schwebebahn megálló közötti szakaszon a trolik önjáró üzemben közlekednek. A függővasútnál – állomása a háttérben látszik – a trolik a hosszabb megállóhelyi tartózkodás alatt csápolnak fel, mégpedig a vezetőfülkéből vezérelve
Az áramszedők felhelyezését a masszív kivitelű terelőlemezek segítik
Az áramszedék levezérlése Vohwinkel felé megállón kívül történik, egy rövid megállás során, mivel maga a megállóhely már nem rendelkezik felsővezetékkel a függővasútnál. Az infrastruktúra a régi tömbkerülő hurok része, emiatt van szükség erre a különleges eljárásra
A régi végállomás egy utcával arrébb volt a függővasútnál. Ezen a 2007-ben készült képen a 404-es azonosítójú MB O405N nem sokkal később befejezte solingeni pályafutását – itt éppen pótlóbuszként közlekedett a dízelbusz a 683-as vonalán
A város járműparkja alapvetően két nagy típusból áll: 2001-ben még Berkhof Premier AT18 néven, majd 2002-ben már Van Hool néven vásároltak 15, illetve 20 csuklós trolibuszt. 2009-ben pedig 15 Hess Swisstrolley 3-ast állítottak szolgálatba: az önjáró trolibuszok az utolsó magaspadlós, háromtengelyes, szóló MAN SL172 HO típusú váltották ki.
Érdemes megjegyezni: az ötven darabos flotta meglehetősen szűkös: az MAN-trolik forgalomból való kivonásával ugyanis olyan helyzet állt elő, hogy egyre többször kell dízelbuszokat bevetni a csáposak helyett. A régi trolibuszokat eladták, jellemzően Kelet-Európában vagy a Balkánon folytatták pályafutásukat, ha nem kerültek a bontóba.
Érdemes megjegyezni: az ötven darabos flotta meglehetősen szűkös: az MAN-trolik forgalomból való kivonásával ugyanis olyan helyzet állt elő, hogy egyre többször kell dízelbuszokat bevetni a csáposak helyett. A régi trolibuszokat eladták, jellemzően Kelet-Európában vagy a Balkánon folytatták pályafutásukat, ha nem kerültek a bontóba.
Fent a 256-os számú Van Hool AG300T, lent a 175-ös számú Berkhof Premier AT18-as látható a főpályaudvarnál. Mondhatni, egyívásúak a kocsik, bár néhány részletben eltérőek. A háromajtós kivitel megfelelő a nagy forgalomban is, köszönhetően a kocsik jó belső elrendezésének: a második ajtótól előre hatalmas többcélú tér várja az utasokat. A fenti kocsit 2002-ben, a lenti kocsit pedig 2001-ben szerezték be
A 2009-es évben érkeztek a Hess Swisstrolley 3-asok: a 15 kocsinak köszönhetően a 683-as vonalat meghosszabbították és mindkét jelenlegi végállomást önjáró üzemben szolgálják ki
Itt érdemes megjegyezni, hogy Solingenben a trolibusz-közlekedés több mint fél évszázados hagyományait komolyan veszik: az O-Bus-Museum Solingen e.V. nevű egyesület számos korábbi járműszéria képviselőjét megmentette és időről időre kimozdulnak velük az utcára is.
A solingeni troliüzem kapcsán szót kell ejteni egy különleges szerkezetről is: a trolibusz-fordítókorongról. A 683-as vonal egykori végállomásán, a 2009. november 15. óta nem használt Unterburg végállomáson létesítették ezt a furcsa eszközt. Korábban – 1957-ig – az önálló településre vezető villamosvonal végállomása volt itt, miután a II. Világháború után a Wupper feletti hidat nem építették újjá. A 40 méter hosszú, 8 méter széles felület azonban a trolivégállomás számára nem volt elegendő, így döntöttek a 7,5 méter átmérőjű fordítókorong építéséről. Később, az 1970-es években kibővítették úgy, hogy a 12 méter hosszú trolibuszok is elférjenek rajta, végül 12 méteres átmérővel teljesen újjáépítették 1985-ben. Az új fordítókorong az MAN-trolik fordítására megfelelő méretben szolgált tovább. Az eszközt 2004-ben felújították, így legalább 10-15 évet biztosan kiszolgál még a ma már csak nosztalgiaforgalomban használt szerkezet. Hogy a későbbiekben mi lesz a sorsa a berendezésnek, azt egyelőre nem tudni.A videón a 2009-ig üzemszerűen használt fordítókorong látható működés közben egy MAN SL172 HO típusú trolival
Halász Péter
