Zürich egyik látványossága a Limmat partjáról néhányszáz métert felfelé mászó kis sikló, a Polybahn. Az 1889 óta működő siklót most leváltaná a város vezetés – a rossz nyelvek szerint csak azért, mert már annyi pénzük van, hogy nem bírják másra elkölteni.
Kérdéses egyelőre, hogy megérheti-e a 130. születésnapját Zürich egyik siklója, a belvárosi Polybähnli? A városvezetés ugyanis – a liberális FPD, a szocialista SP és a kereszténydemokrata CVP egy-egy képviselőjének javaslatára – a siklóüzem leváltásán gondolkodik. A Jonas Erni (SP), Olivier Hofmann (FDP) és Josef Widler (CVP) jegyezte elképzelés indokolása szerint a Polybahn már így is túlzsúfolt, kapacitásainak határán van és ezen nem segít a számos, lényegében párhuzamos villamosvasút.
A Polybahn ugyanis a főpályaudvarral szembeni tértől, a Centraltol teszi meg alig kétszáz méteres útját a Polybahnterasse-ig; ide közel esik a műszaki egyetem, az Eidgenössische Technische Hochschule Zürich. Az ETH hallgatói ugyanis előszeretettel használják ezt a kötélvasutat.
A Polybahn alsó végállomása a baloldal látható házban van, bejárata pedig a Limmat felé néz. A jellegzetes hídszerkezet alatt pedig a Centralon lévő villamosmegállóba érkezik a VBZ egyik Be 4/6-os sorozatú villamosa. A városvezetés egyes tagjainak elképzelése szerint a siklónak nincs jövője...
(fotó: Berky Dénes)
(fotó: Berky Dénes)
A felső végállomás épülete – büszkén hirdeti rajta a felirat, hogy 3 percenként jár és a viteldíj egykoron 1,2 frank, azaz 120 rappen volt. Az épület műemléki védettséget élvez
(fotó: Halász Péter)
(fotó: Halász Péter)
A lehetséges alternatívák közül az egyik legmeredekebb egy kötélpálya, mégpedig a kiskabinos megoldást dél-amerikai mintára képzelik el: Rio de Janeiroban és La Pazban is része a tömegközlekedésnek ez a kötélpálya. A másik lehetséges megoldás a sikló mai útvonalán egy hatalmas mozgólépcső(-rendszer) megépítése lenne, amely szintén növelné a mai kapacitásokat. Ugyancsak felmerült a zürichi S-Bahn-rendszer kiterjesztése, mégpedig az ETH alatti területen egy földalatti S-Bahn-megálló építése, de egy saját, városi és a környező településekkel közös metróhálózat kiépítésének gondolata is megszületett a képviselők agyában.
A Polybahn 1-es kocsija éppen elhagyja a felső állomást és máris a kitérőben van
(fotó: Halász Péter)
(fotó: Halász Péter)
Egyelőre azonban nem tudni, mi valósul meg az ötletbazárból, de már az ötlet felvetése is érdekes reakciókat hozott a zürichiektől. Az egy dolog, hogy a jó öreg Polybahnt sokan szeretnék megtartani, de önmagában nem tartják elképzelhetetlennek a legvalószínűbb, mozgólépcsős megoldást sem. A RegionalBahn szerkesztői viszont a napvilágra került látványtervek alapján óva intenek a megoldástól, miszerint végig egy átlátszó plexi csőben vezessen az út: ilyet már láttunk Ferihegy vasúti megállóhelynél és bizony ott egy nyári napon ingyen szaunát kapnak az utasok a hasonlóan burkolt felüljárón.
Sikló helyett üvegezett mozgólépcső – biztos, hogy a legjobb megoldás?
(forrás: 20minuten.ch)
(forrás: 20minuten.ch)
Érdemes még azt is megjegyezni, hogy a sikló üzemidején kívül gyalog vagy bármilyen más módon is a két állomás közötti távolság legfeljebb 10 perc alatt megtehető – legfeljebb a lustább zürichiek veszik igénybe völgymenetben is a siklót. Így közlekedési eszközként látszólag valóban nincs szükség a Polybahnra, de ne felejtsük el: Zürich egyik igen hangulatos látványosságáról beszélünk.
A Polybahn, mint írtuk, 1889 óta üzemel. 1897-ig vízballasztok segítségével működött a kétkocsis rendszer, azaz a völgymeneti kocsi víztartályainak megtöltésével érték el azt, hogy ez a kocsi húzta fel a másik járművet. 1897-től villamos meghajtású a gépház. Az üzem 1950-ben lett csak nyereséges, ám a koncesszió 1972-ben lejárt; a Pro Polybahn egyesület már 1970-től a sikló megmentésén dolgozott – sikerrel. 1976-ban végül a Schweizerische Bankgesellschaft vette meg a siklót, üzemeltetését pedig a Verkehrsbetriebe Zürichre bízták. 1990-ben az alig kétszáz méteres vonalhosszal rendelkező üzem lett a közlekedési szövetség legkisebb tagja. 107 év üzem után, 1996-ban teljesen felújították a vonalat és a járműveket is, 1996 óta a mai formájában működik a sikló.Nevét nem mellesleg az egyetemről kapta: a mai Eidgenössische Technische Hochschule Zürich ugyanis nemes egyszerűséggel Polytechnikum néven működött a sikló építése idején.A Polybahn rövidke vonala a térképen
(grafika: OpenStreetMap)A 176 méter hosszú pályán 41 méteres szintkülönbséget győz le a vonal, legnagyobb kapacitása pedig 1200 utas óránként és irányonként. Egy-egy menet 100 másodpercig tart, a legsűrűbb követése pedig 150 másodperc. A Polybahn hétfőtől péntekig 06:45-19:15; szombaton 07:30-14:00 között üzemel. Vasárnap és ünnepnapokon zárva tart.
Halász Péter