Északrajna-Vesztfália tartomány önmagában is izgalmas a vasúti közlekedés iránt érdeklődők számára. Ám a tartomány egy régiója, a Rajna-Ruhr-vidék talán a leginkább érdekes terület. Ennek nyugati felén, Düsseldorf térségében kalandozunk ezúttal, mégpedig öt évvel ezelőtti képek segítségével.
Mai írásunk képei közül több tűnhet ismerősnek az olvasó számára. Ez nem véletlen, hiszen a térséggel foglalkozó híradásainkban már fel-feltűnt egyik-másik. Ám nem csak a hírek, hanem a képekhez fűződő emlékek és érdekességek is megérnek egy írást. Induljunk hát el képzeletbeli utazásunkra Düsseldorf környékén, ahol öt év alatt sok minden megváltozott, ám egy valami megmaradt: a vasúti közlekedés színes mivolta.
Képeink sorában az első Düsseldorf főpályaudvarán készült. A forgalmas állomás csarnoka nem éppen barátja a vasútbarátoknak, fotósoknak, de hát nem is ez a célja. A képen a Köln felé induló RB38-as viszonylatú személyvonat várja az indulást a hatodik vágányon. Érdekesség, hogy a vonatszemélyzet indulás előtt felhívja a figyelmet arra, hogy ha ezt a járatot választja valaki a Kölnbe utazáshoz, akkor rosszul teszi: a Leverkusen felé tartó vonatokkal harmad-negyedannyi idő alatt oda lehet érni, mivel ez a járat Neuss és Grevenbroich érintésével jut el a szomszédos nagyvárosba.
A vonalon sokáig a nem túl jelentős gyorsulásuk miatt „Vándordűnének” is nevezett 628-as motorvonatok voltak a meghatározók, ám a 2014/2015-ös menetrend életbe lépésével leváltották őket a Köln környékéről felszabadult 644-es sorozatú dízel-villamos Talentek. A fenti felvétel 2011. augusztus 18-án készült.
Maradjunk még egy kicsit az RB38-as vonalnál. A 628-as páros ezen a felvételen éppen a sokat látott Neuss főpályaudvaráról. A Düsseldorf és Neuss közötti szakaszt a népszerű német mozdonyszimulátorban, a Zusiban is bejárhatjuk, ám a valóságban is pontosan olyan színes és mozgalmas a vonal, mint a játékban. Persze ma már csak árnyéka egykori önmagának az állomás: az InterRegio-vonatok megszűntével minimálisra, heti néhány vonatra korlátozódik csak az állomáson megforduló távolsági vonatok száma és a teherforgalom sem annyira jelentős már, mint régen – bár a szomszédos rendezőben azért bőséggel akad mg tehervonat.
Maradjunk még Neussban pár kép erejéig. Ezen a felvételen egy ma már letűnt korszak köszön vissza. A Köln és Düsseldorf városát „hátul”, Dormagenen keresztül összekötő S11-es viszonylaton 2011 nyarán még bőven láthattuk az 1970-es évek óta a térségre olyannyira jellemző S-Bahn-ingavonatokat. A hagyományos személykocsiknál kisebb kerékátmérővel és több ajtóval bíró járművek kezdetben 111-es sorozatú mozdonyokkal, majd az 1990-es évektől fogva főleg az NDK-eredetű 143-asokkal közlekedtek. A típus, amelyet a németek csak „x-Wagen” néven emlegetnek (a különleges kialakításra a sorozatjelzésben az x betű utal) ma már csak mutatóban van jelen a Rajna-Ruhr-vidéken, így 2011 nyara, a 422-es sorozatú motorvonatok hibái miatti többletkiadás volt a sorozat hattyúdala. Képünkön éppen Düsseldorf elől érkezik a Bergisch Gladbach felé közlekedő szerelvény Neuss pályaudvarára.
Az előbbi ingavonat másik vége. Érdekesség, hogy a vonatba két vezérlőkocsit is besorozatak, a gép felőli jármű egy másik kocsit pótol – az utolsó években ez rendszeres megoldás volt, éppúgy mint a vezérlőkocsik pótlása egy másik mozdonnyal.
A képen látszik valamelyest, de a térképen még jobban látható: Neuss egyfajta „szigetállomás”: a Krefeld–Dormagen–Köln vonal az állomás keleti; a Düsseldorf–Mönchengladbach vasútvonal az állomás nyugati oldalát használja. A gyorsvasúti szerelvények szintén a nyugati oldalra érkeznek és a teherpályaudvart is kiszolgáló összekötővágányon érik el a dormageni síneket. A felvételi épület az állomás két oldala között, a magasvezetésű vágányok alatt kapott helyet.
A DB Regio mellett az S-Bahn-forgalomban Düsseldorf környékén meghatározó szereplő a Regiobahn: a Mettmann-Stadtwald–Düsseldorf–Neuss–Kaarster See közötti vonalon dízel-hidraulikus hajtású, kétrészes Talent-motorkocsikkal találkozhatunk. Utóbbiak a Düsseldorf és Neuss közötti szakaszon talán nem a legalkalmasabb járművek, de ennek ellenére másfél évtizede már megbízhatóan szolgálnak. Csúcsidőszakban párba csatolva, egyébként pedig szólóban szállítják az utasokat a járművek.
Az S-Bahnnál „rangban” eggyel magasabbak az RB és RE járatok. 2011 nyarán Düsseldorf és Mönchengladbach között teljesen megszokottak voltak az 1950-es és 1960-as években megalkotott egykori Silberlingek felújított változatai. A sorozatjelzés alapján csak „n-Wagen” néven ismert ingavonatokat ma már nagyítóval kell keresni a néhány csúcsidei sűrítőjáratban – 2011-ben azonban még bőven akadt belőlük. A letűnt korok komfortos utazását és az egykori iparvidékre jellemző tömegközlekedést még megidéző szerelvény Neussba érkezik éppen Düsseldorf felől. Az ingavonatokat 111-es sorozatú gépek továbbítják a mai napig.
Ugorjunk vissza Düsseldorfba: 2011. augusztus 18-ának fülledt délutánján a 111 155-ös várja az indulást az Aachenbe közlekedő RE élén a főpályaudvaron. Pár évvel később már emeletes kocsik váltották az n-Wagenekből álló ingavonatokat, a mozdonyok között pedig a 111-esek mellett felbukkantak a 146-osok is.
2011-ben a 146.0-ás sorozatú gépekkel továbbított vonatok voltak a ritkaságok Düsseldorf és Mönchengladbach között, miután az RE-k java része a már látott n-Wagenekből állt. A képen az első személyvonati 146-os, a 001-es húz ki Düsseldorfból a friedrichstadti S-Bahn-megálló mellett az emeletes ingaszerelvényével Mönchengladbach felé. A 0-ás sorozatú TRAXX-ok azóta már eltűntek a vidékről: Drezda térségében, Magdeburg, illetve Frankfurt am Main körül fordulnak elő, ahelyüket itt pedig a friss gyártású 146.2-esek vették át.
Egy ugrás a múltba: a 110-es sorozatú gépeket már erősen keresni kell a német vasútnál, főleg 115-ös szám alatt láthatjuk még őket néhol. Az eredeti 110-esek szinte teljes egészében kivesztek már, pedig 2011-ben kis szerencsével ingavonatok élén vagy végén is láthattuk még őket. Érdekesség, hogy az 1950-es években tervezett és az 1960-as évek végéig több formában is gyártott gépek csak az 1990-es évek közepén kaptak ingavonati felszerelést a selejtezésre került 141-esek helyett.
A képen látható 110 418-as 1966-ban készült a Krauss-Maffei műhelyében 19193-as gyári számmal, a villamosberendezésket pedig a Siemens-Schuckert-Werke szállította. Dortmundban, amelyik telephely az itt látható RE-re is beosztotta, alig több, mint egy évet szolgált: 2010. augusztus 16-ától 2011. november 23-áig. Utána és előtt stuttgarti volt a gép, amiről az oldalán éppen csak látható matrica, a baden-württembergi tartományi ütemes menetrendet, a „3-Löwen-Takt”-ot propagáló felirat is tanúsít. A gép 2013. november 6-áig szolgált, ekkor selejtezte a DB Regio és a jelenlegi információk szerint sorsára vár Stuttgartban.
A 110-es és a 111-es sorozatú mozdonyok az 1970-es években a Deutsche Bundesbahn karlsruhei műhelye által megálmodott fejjel rendelkező vezérlőkocsikkal közlekedő ingavonatokat továbbítottak. A „Karlsruher Kopf” csak a hagyományos, 36 érpáros távvezérlési kábel segítségével tud kommunikálni, így az n-Wagenekkel együtt hamarosan eltűnik a színről a formás jármű.. A „Karlsruher Kopf” megjelenése komoly színvonalbeli ugrás volt annak idején: a szűkös, „Nyúlketrec” („Haselkasten”) becenevű vezérlőkocsikhoz képest valóságos terem várta a mozdonyvezetőket.
Magánvasútból nem csak a Regiobahn koptatja erre a síneket, hanem az Eurobahn is. A Keolis-csoporthoz tartozó társaság 2010 decemberében vette át a forgalmat Düsseldorf, Mönchenhgladbach és a hollandiai Venlo között is. A társaság négy- és ötrészes FLIRT-ekkel operál ott, ahol korábban öt-hat kocsis ingavonatokkal volt jelen a DB Regio. Az üzemkezdet persze nem volt zökkenőmentes, számos „egzotikus” jármű bevetésével kellett segédkezni az év elején. A nyárra azonban stabilizálódott a helyzet, miután a FLIRT-ek is megkapták a hatósági engedélyeket. Azóta megbízhatóan szolgálnak a svájci tervezésű motorvonatok.
Ha már emlegettük, akkor nézzünk is körül Mönchengladbachban. És ha már itt járunk, akkor épp egy igazi csemege érkezik Duisburg felől: a 145 036-os emeletes ingavonattal jár be a pályaudvarra. Az érdekesség itt maga a mozdony: a TRAXX eredetileg a DB AG teherfurvarozó leánycégéhez tartozik, de forgalomba állításakor megkapta a személyvonatok továbbításához szükséges „csomagot” is, ugyanis a 2000-es hannoveri világkiállítás idejére nem érkezett meg a megfelelő mennyiségű 146-os és így a tehervonati gépek segítették a regionális közlekedést a Rajna-Ruhr-vidéken. Később visszakerültek a gépek a DB Schenker néven firmáló céghez, ám 2010-ben ismét segítséghez folyamodott a DB Regio. E „segélycsomag” része volt a 145 036-os is, amely a kép elkészülte – 2011. augusztus 19. – után nem sokkal, szeptember 1-jével került vissza a tulajdonosához.
Mönchengladbachban meghatározónak számítanak a 425-ös sorozatú motorvonatok is. A Duisburg felé vezető vasútvonalon 2011-ben csak a személyvonatokat adták még ezekkel a járművekkel, 2015-ben azonban már az RE-ket is a motorvonatok járták. A 2000-es évek elején beszerzett négyrészes szerelvények bár komfortjukkal nem tűnnek ki a tömegből, mégis kifejezetten megbízhatóan szállítják az utasokat a mai napig.
Ismét ugorjunk egyet térben: Krefeldben járunk. A járműgyártásáról is híres város impozáns csarnokkal bíró főpályaudvarán ma már csak regionális járatok fordulnak meg, pár éve pedig még kétóránkénti ütemben jártak itt az InterRegio-vonatok is.
A képen látható 112.1-es gépet az NDK-ban épített 143-asok alapjaira építette a hennigsdorfi LEW és az AEG az újraegyesítés éveiben. A magas pályaszámú gépek a DB-hez, az alacsonyabbak a DR-hez kerültek, miután a két állami vasúttársaság 45-45 darabot rendelt. A „Bahnreform” keretében a DB Regiohoz került gépek sokáig még az IR-vonatokat továbbították, majd a modern emeletes ingavonatok élén találták meg a helyüket. A kép sok tekintetben múltidéző: a 112.1-esek már jó ideje nem járnak menetrend szerint Krefeldben, helyüket a 111-esek vették át pár éve; ám a 2015/2016-os menetrend életbe lépésével a DB Regio átadta a helyét a Talent 2-eseket üzemeltető National Expressnek a Krefeld, Köln, Wuppertal és Münster között közlekedő RE7-esen is.
A 644-eseket már kicsivel fentebb emlegettük. A motorvonatok Köln térségében közlekedtek a Vareo-hálózat bevezetéséig, akkor – bár számos nehézség adódott – szép lassan átvették a helyüket a két- és háromrészes LINT-motorvonatok. A képen látható 644-es páros az RB24-es vonalon közlekedve hagyja el a kölni főpályaudvart Kall felé menet. A háttérben látszik a műszaki előkészítő bázis, ahol jellemzően az itt forduló ICE 2-es és 3-as vonatokat tartják karban.
Maradjunk még Kölnben, de ezúttal már a Rajna jobb partján, Deutzban járunk. A kölni S-Bahn-hálózat kiépítése során 1985 és 1989 között építették meg a Rajnán átívelő Hohenzollernbrücke harmadik hídszerkezetét, amely az S-Bahn vágányait hordozza. Ekkor vehették fel a mai formájában a forgalmat a Stammstreckén, amelynek üzemét a nagyvasúti forgalom már nem zavarja.
A Rajna két oldalán lévő állomások (a Hauptbahnhof és Deutz) között gyakorlatilag 2-3 percenként járnak a vonatok, csúcsidőben hatalmas kapacitást kínálva, amire szükség is van.
A képen látható szerelvény az S-Bahn „hőskorszakát” idézi: az 1990-es évektől fogva a 143-asokkal továbbított ingavonatok voltak a jellemzők a hálózaton. Az x-Wagenek stabil lelőhelye volt 2011-ben az S6-os viszonylat, amelynek vonatai Köln, Düsseldorf és Essen között járnak, ám manapság már 422-es és 423-as sorozatú motorvonatok szállítják itt az utasokat. A motorvonatokhoz képest az ingáknak volt egy komoly előnye: a vezérlőkocsiban volt WC is, ami a hosszú úton bizony komoly fegyvertény volt.
Az S6-os viszonylat mellett ekkoriban az S11-esen is jártak x-Wagen-ingák. A 143 039-es Düsseldorf felé tolja ki a szerelvényét Köln-Nippes állomásról.
Köln-Nippes egyben az S6-os vonal nyugati végpontja is a nap nagy részében. A csúcsidőszakokban egyes menetek azonban továbbmennek az S11-es vonalán egészen Köln-Worringenig, így a chorweileri lakótelep kiszolgálását segítik a vonatok, hiszen az S11-es alapvetően csak 20 percenként jár, de a közös követést így 10 percesre sűrítik. A már látott 39-es „Síntrabant” már az S6-os visszaforduló vágánya mellett halad, a 143 840-es pedig hamarosan visszahúz a peron mellé, hogy megkezdje Essenig tartó hosszú utazását.
Maradjunk még az S6-os vonalnál, de térjünk vissza Düsseldorfba: a leverkuseni vonal mellett, a főpályaudvar közelében lévő Volksgarten megállónál vagyunk. Az S6-os vonal mellett az S68-as viszonylat vonatai is megfordulnak itt, igaz, utóbbi csak a csúcsidőszakban közlekedik. 2011-ben mozdonyos ingavonatokkal járt, nemrégiben pedig a Stuttgartból átigazolt 420-asok stabil lelőhelye volt. Az egyébként viszonylag jó fotóhelynek számító megállóhely egyben Düsseldorf Hauptbahnhof bejárata is: a bejárati jelzők látszanak a vonat mellett.
Pár vágánnyal arrébb a 146 002-es érkezik a távolsági vágányokon Düsseldorfba. A gép az RE1-es vonalon Hammig továbbítja az Aachenből indult szerelvényét.
A Volksgartennél nem csak a forgalomban lévő vonatokat láthatjuk: itt húznak át a műszaki előkészítő pályaudvarra tartó vonatok is: Düsseldorf Abstellbahnhofon kezdenek és végeznek a gyorsvasúti és a regionális vasúti DB-s vonatok.
Az előbb már látott S-Bahn-inga ezúttal már utasok nélkül érkezik a főpályaudvar felől és hamarosan a kitérőrengetegen átkígyózva éri el tárolóhelyét. A vonatot a 143 288-as „Síntrabant” továbbítja.
Düsseldorfban az ICE-k megszokott látványnak számítanak – de nem azon a vágányon, ahonnan Mönchengladbach felé indulnak a vonatok. A 2011-ben érvényes menetrend szerint azonban az egyik, Berlinből Düsseldorfba tartó ICE-járat végállomása péntekenként nem itt volt, hanem továbbindult Neusson át Mönchengladbachba. A fél vonat – egy hajtófejjel – csak egy „féllábú” járat volt, párja nem volt a menetrendben. A ritkaság miatt is értékes fotótéma a vasútbarátok számára, ám a kihasználtsága arról tanúskodott, hogy csak presztízsből tartott fenn a járatot a DB Fernverkehr.
A düsseldorfi főpályaudvaron néhány vágány nem rendelkezik peronnal, ezeken az ilyen-olyan okok miatt a peronra igényt nem tartó vonatok járnak. Esti felvételünkön egy x-Wagen-inga várakozik a szabad jelzésre, hogy folytathassa útját a műszaki előkészítő pályaudvar felé.
Az utasforgalom ma már csak töredéke a régi időkben megszokottaknak, de még most is jelentős. Felvételünk este fél kilenckor készült az S-Bahn-ok peronján várakozó utasokról.
A peron közepén pedig a Berliner Imbiss épülete látszik, ahol kitűnő Rostbratwurst, Currywurst vagy éppen Boulette (fasírt jellegű húspogácsa) várta az utasokat. A múlt idő sajnos helyes: ma már az egyik pékárúkat forgalmazó lánc bérli a pavilont. Tegyük hozzá: a Currywurst Berlin mellett éppúgy meghatározó eledel a Rajna-Ruhr-vidéken, ahogy a grillezett kolbász is. A jóféle düsseldorfi Alt mellé igazán jól esik egy adag currys kolbász!
Írásunk felvételei, ha másképpen nem jeleztük a szövegben, 2011. augusztus 19-én készültek.
A peron közepén pedig a Berliner Imbiss épülete látszik, ahol kitűnő Rostbratwurst, Currywurst vagy éppen Boulette (fasírt jellegű húspogácsa) várta az utasokat. A múlt idő sajnos helyes: ma már az egyik pékárúkat forgalmazó lánc bérli a pavilont. Tegyük hozzá: a Currywurst Berlin mellett éppúgy meghatározó eledel a Rajna-Ruhr-vidéken, ahogy a grillezett kolbász is. A jóféle düsseldorfi Alt mellé igazán jól esik egy adag currys kolbász!
Írásunk felvételei, ha másképpen nem jeleztük a szövegben, 2011. augusztus 19-én készültek.
Halász Péter
