A fiatalabb vasútbarátok legfeljebb csak a gazzal benőtt helyére emlékeznek, a későbbi generációk pedig talán már nem is fogják tudni, hogy a Fiumei úton, a Baross kocsiszínnel szemben lévő épület nem más, mint a MÁV első pályaudvara, az 1867-ben átadott és 2005-ben bezárt józsefvárosi pályaudvar felvételi épülete. Tíz éve szűnt meg a forgalom Budapest csendes fejállomásán.
A Magyar Északi Vasút államosításával 1868-ban létrehozott MÁV az egy évvel korábban átadott budapesti (akkor még csak pesti) végállomást is megkapta. Az állomás kisebb-nagyobb megszakításokkal 2005-ig folyamatosan üzemelt és a Keleti pályaudvar fontos támasza volt a csarnok felújítása idején, de amúgy is fontos csomópont volt a konténerterminál miatt és a kelebiai vonal személyvonatainak nagy része is innen indult. Ugyancsak innen indultak az újszászi vonal helyi vonatai Nagykátára, Sülysápra, de volt idő, amikor a „fekete vonatok” is innen indultak útjukra.
A vasúttörténeti merengés helyett azonban ezúttal, a megszűnés tizedik évfordulója alkalmából felidézzük az utolsó napot, amit az akkor még szinte maroknyi magyar vasútbarát közösség is követett.
A bejárati jelzők még ma is megvannak valahol a gazban, de a felsővezetéket már élelmes tolvajok elvitték. Azzal, hogy az Északi Járműjavító pár éve megszűnt (vagyis a MÁV-GÉPÉSZET kétes értékű törekvésének köszönhetően Szolnokra költözött), a minimális vasúti forgalom is megszűnt az állomáson. Itt éppen Kőbánya felső felől érkezünk...
A második és a harmadik vágány közötti perontető is jellegzetes, ahogy a vágány végi kék vaslemez-táblák: az adott vágányról induló vonatokat hirdették rajtuk kis akasztós táblákkal, amiket menetrendváltáskor festett és cserélt az állomás személyzete
A perontető alól ritkán indultak szolnoki vonatok, már csak azért is, mert ezek főleg a Keletiből jártak. Ám az utolsó két menetrendi évadban két délelőtti szolnoki személy is helyet kapott itt. Igaz, az egyik visszatérő volt: a 10 óra körül induló vonat „világéletében” józsefvárosi vonat volt és egyike a kevés, elsőosztályú kocsit is továbbító vonatoknak egy időben, mert egy kelebiai szerelvényből fordult a járat
A pályaudvar forgalmának nagyobb részét a kiskunhalasi, kelebiai, kunszentmiklósi vonatok adták. A 150-es vonal utasai jártak talán a legrosszabbul a bezárással: Kőbánya-Kispesten kaptak ugyan metrókapcsolatot, de így is hosszabb volt onnan bejutni a városba, mint Józsefvárosból villamossal
Indulásra kész a szolnoki, 3512-es számú személyvonat. Ekkor még újdonságnak számítottak a „posta-Bhv”-ból álló ingavonatok és a korábbi járművekhez képest valóságos űrtechnika volt
Az utolsó napot dokumentáló vasútbarátok a digitális fotózás mondhatni hőskorában örökítették meg a vonatokat
A másik szolnoki vonat a 3522-es a Hungária körút közelében robog már. A 120a vonal felé hétvégéken csak ez a két vonat indul Józsefvárosból, a helyi vonatok közül innen az utolsó pár évben csak a hétköznapi sűrítők indultak, a többi a Keleti pályaudvarra járt
Az utolsó vonat is lassan indul... A pályaudvar csendes pénztárcsarnoka már üres volt este hétkor...
Az utolsó vonat a kunszentmiklósi 3728-as volt, amelyet a V43 1349-es továbbított
A külsős szolgálattevő utolsó alkalommal meneszt: a 3728-as számú, Kunszentmiklós-Tassig közlekedő vonat az utolsó, amely Budapest-Józsefvárosból indult 2005. december 10-én este. Néhány perc késés és a búcsú-durrantyúk is belefértek... A gépre virágcsokor és emléklap is jutott
(a felvételeket a szerző, Halász Péter készítette)
Halász Péter