A nem éppen sikeresnek tekinthető széria végéről már jó ideje érkeznek hírek Svájcból, ám a 2014/2015-ös menetrendi időszak végével valóban nem szükséges már az ETR470-es motorvonatok szolgálatban tartása az SBB részéről.
Az SBB és az FS 1994 és 1997 között állított forgalomba összesen tíz motorvonatot, amelyek az akkoriban az FS számára épített ETR460-as sorozatú Pendolino-motorvonatok módosított változatai voltak. A kilenc kocsiból álló, 236 méter hosszú szerelvények az olasz 3 kV-os egyenáram mellett a német és svájci területeken használatos 15 kV 16,7 Hz-es váltóáramról is üzemelhettek. A járműveket elsősorban a Zürich–Milánó tengelyen vetették be, ahonnan az újabb és megbízhatóbb ETR610-esek megjelenésével szorultak ki. A vonatok 1998 márciusától 2006 decemberéig megfordultak Stuttgartban is, itt a Stuttgart és Zürich, illetve Milánó közötti EuroCity-járatokat adták velük, ha éppen volt üzemképes jármű.
Bellinzona állomására érkezik az egyik Cisalpino-motorvonat 2014. június 11-én az EC 16-os számú vonatként, amely Milánóból indult és Zürichbe tart – a járat itt bő fél órát késett. A háttérben az SBB sokkal megbízhatóbbnak tűnő ICN-motorvonatainak egyike várja a szabad kijáratot
(fotó: Halász Péter)
(fotó: Halász Péter)
A szerelvényekkel sok problémája volt az üzemeltetőknek, amelyek egy részét sikerült idővel kiküszöbölni ugyan, de karrierjük végére sem számítottak megbízható vonatoknak. A Cisalpino-együttműködés felbomlásával az SBB-nél öt szerelvény maradt, ezek közül a 005-öst 4,2 millió kilométernyi futásteljesítménnyel 2014-ben leállították. A további négy vonatot próbálta értékesíteni az SBB, ám nem találtak vevőt a szerelvényekre, így az elbontásuk mellett döntöttek.
Az első három vonatot, a 002-est, a 003-ast és a 005-öst az Re 420 205-ös számú mozdonnyal Dottikonból Kaiseraugstba vonatották, ahol egy erre szakosodott cég elbontja a járműveket.
A három Cisalpino-motorvonat utolsó útja
Halász Péter
