Meglepő döntést hozott az SBB: a komoly terhelésnek kitett vasúti hálózat fontos csomópontjaiban ezentúl egyáltalán nem garantálják a csatlakozást a vonatok között, hiszen a járatok amúgy olyan sűrűn követik egymást, hogy a rendszer egészét veszélyeztetné a várakozó vonat. Jó megoldás?
Svájcban a közhiedelem szerint pontosak a vonatok. Ez nagyjából igaz is, de a gyakorlatban azért időről időre porszem kerül a gépezetbe és pár perces késések is elfordulnak. Sőt, műszaki nehezmények esetén – ellentétben a MÁV-csoporttal – az SBB gond nélkül le is mondja az érintett vonatokat, az utasok pedig a következő vonattal mehetnek tovább. Ez persze általában nem jelent többet fél órás várakozásnál az esetek nagy többségében.
A svájci vasúti hálózat legterheltebb része Zürich, Bern és Bázel térsége. Ebben a háromszögben utaznak a legtöbben az SBB járataival és itt kínálják a legsűrűbb menetrendet is. A vasúttársaság viszont komoly vizsgálatok után úgy döntött: ebben a térségben a távolsági vonatok nem várják meg a csatlakozó járatokat a menetrendszerű közlekedés érdekében. Az SBB érvelése szerint egy-egy várakozás komoly gondokat jelent a vonat további útja során, hiszen a dominó-effektusnak köszönhetően további vonatokat kell(ene) megváratni, ami sem a menetrendszerűségnek, sem az utasok többségének nem túl előnyös megoldás. Ráadásul az érintett területeken igen sűrű a vonatközlekedés, tehát alternatív eljutási lehetőségben sincs hiány.
Bern felől Zürichbe érkezik egy emeletes InterCity-szerelvény 2014 nyarán. A decemberi menetrendváltástól nem vár csatlakozásra, a vonatok fél óránként követik egymást amúgy is
Az SBB részéről hozzátették azt is: az elmúlt évben – 2014-ben – a meghirdetett csatlakozások 97%-a amúgy is megvalósult, csak a maradék nem vagy csak részletegesen valósult meg. Az országos, integrált ütemes menetrendet figyelembe véve csak minden nyolcadik SBB-utas érte el úticélját három perces vagy annál nagyobb késéssel.
Az SBB elképzelései szerint a csatlakozás be nem várásának gyakorlatát a nagyforgalmú időszakokban és pályaudvarokon tesztelik majd. Elsősorban üzemkezdettől este 20 óráig tart majd a bevárásmentes időszak, azon túl már várakoztathatják a vonatokat. Ez az időszak ugyanis az, amikor komoly igénybevételnek van kitéve a svájci vasút és itt jelentkezhet nagyon káros hatásokkal a már említett dominó-elv. A decemberben kezdődő új menetrendi évad egyelőre tesztidőszak lesz majd és azt várják, hogy összességében tovább javul hálózati szinten a vonatok pontossági mutatója.
Arth-Goldauban csatlakozást biztosítanak a Gotthardbahnon közlekedő, Chiasso–Bázel InterRegio-vonatok (a háttérben) és a Zürichbe tartó ICN-járatok között. Vajon ez megmarad a jövőben és szükség lesz-e a „garanciára?”
Ezen túlmenően azonban nem elhanyagolható szempont az sem, hogy a távolsági vonatok egyre hosszabbak és nehezebbek, ami a késések miatti feszített menetrendben többlet energiafelhasználást igényel, ami szintén komoly költséget ró a vasúttársaságra, összességében pedig a nemzetgazdaságra. Az SBB elképzelései szerint ezek a költségek is csökkenthetők az új rendelkezés bevezetésével.
Ha a mostani kíséreti időszakban a projekt sikeres lesz, kiterjesztik majd azt a teljes távolsági hálózatra. Az SBB pontossági mutatója a három perces limitet figyelembe véve a 2015-ös év első három negyedévében 87,9%, az értéket elsősorban a nagyvárosok térségében közlekedő S-Bahn-vonatok rontják. A projekttől azt is várják, hogy összességében ez az érték is jelentős javuláson mehet majd át.
Kérdés már csak az, hogy a kiszemelt vonatukat az előző járat késése miatt elbukó utasok hogyan viszonyulnak majd a rendszerhez? Az SBB várakozásai szerint nem nő majd az utaspanaszok száma. Kíváncsian várjuk az eredményeket.
Az SBB az intézkedésről a távolsági vonatok még pontosabb közlekedését várja a jövőben. A kérdés csak az, hogy a csatlakozást mulasztó utasok hogyan gondolkodnak majd erről a rendszerről?
(fotók: Halász Péter)
(fotók: Halász Péter)
Halász Péter