A Wiener Linien már hónapok óta reklámozta a vasárnapi monstre járműfelvonulást, a szokatlan műszaki kihívások (például a gőztramway közlekedése) miatt pedig már hetekkel ezelőtt folytak az éjszakai próbamenetek, így minden villamosok iránt érdeklődő kíváncsian várta szepteber utolsó vasárnapját Bécsben. Bár Bécsben egy-egy régi villamosra senki sem kapja fel a fejét, köszönhetően a különféle alkalmakra bérelhető és gyakran bérelt nosztalgiavillamosoknak, a vájtfülűek is izgatottan várták a tegnapi napot, mivel a Wiener Linien ezúttal számos olyan muzeális járművet is „megsétáltatott”, melyek a rendszeres nosztalgiaforgalomban nem vesznek részt, és a Tramwaytag-ok alkalmával sem parádéznak a városban.
Beszámolónkban ha nem is az összes villamos bemutatására térünk ki – a parádén ötvenegy felvonuló egység jelent meg –, de a legérdekesebb pillanatokat mindenképp érdemes kiemelni.
Beszámolónkban ha nem is az összes villamos bemutatására térünk ki – a parádén ötvenegy felvonuló egység jelent meg –, de a legérdekesebb pillanatokat mindenképp érdemes kiemelni.
Villamosok, amíg csak a szem ellát. A parádé előtt a Ringen és a Kain sorakoztak a résztvevő szerelvények. A közúti forgalom elől részben elzárt – és idén éppen ugyancsak 150 éves – Ringen a villamosokat nyugodt körülmények között is meg lehetett örökíteni
A Ring mentén az RBL-kijelzők is jelezték: jön ugyan a villamos, de ezúttal korzóznak a járművek
A járműveket a zsúfolt Ringen a rendőrség és/vagy a Wiener Linien forgalmi zavarelhárítói vezették fel – itt utóbbiak sárgalámpás kocsija próbál meg utat törni a tömegben a gőzös számára, ám láthatjuk, nem túl nagy sikerrel
A felvonulás egyik sztárja a 11-es pályaszámú, Hellbrunn névre keresztelt gőzvasúti mozdony. Az 1902-ben épült jármű a salzburgi közúti vasúti hálózaton szolgált, míg napjainkban a mariazelli villamosmúzeum lakója. Amint a képen is látható, a gőzös azonnal közönségkedvenc lett, kicsik és nagyok együtt csodálták a masinát
Kétségkívül a gőzös közlekedése volt a legnagyobb szenzáció a parádén a villamosokat olyannyira nem ismerő polgárok számára, ez jól látható az Ring mentén várakozó fotósok számából is
...de a gőzösnek már indulás előtt csodájára jártak a bécsiek
A gőzöst biztonsági okokból egy tűzoltóautó is követte. Ha pedig már ilyen kellett, akkor aligha volt jobb választás a Wiener Linien üzemi tűzoltóságának járművénél. Az öreg Steyr munkájára nem, látványára azonban volt igény
A bécsi villamosok első szériája, az A sorozatú kocsik képviselője a 7m pályaszámú kocsi. Az 1897-ben épített motorkocsi 1937-ig szolgált Bécsben és múzeumi jármű lett. Napjainkban a mariazelli villamosmúzeum állományát gyarapítja a kocsi, de a parádéra Bécsbe érkezett, hogy megmutassa: milyen volt az első bécsi villamostípus
A 244-es pályaszámú, D sorozatú kocsi tart pihenőt a Ringen, az Opera közelében. A favázas, nyitott peronos klasszikus 1900-ban épült, és 1973 óta gyarapítja a bécsi villamosmúzeum állományát. Koránál és felépítésénél fogva nem szokott részt venni a nosztalgiaforgalomban, így feltűnése igazi kuriózum
A városnéző villamos Bécsben nem újdonság: a pár éve elindult Vienna Ring Tram elődje a XIX-XX. század fordulóján már létezett. A hálózaton akkor a „gálakocsik” voltak azok, amelyek luxuskivitelű belső térrel várták a várost bejárni óhajtó pénzes utasokat, rajtuk kívül pedig a „kirándulókoocsik” rótták a várost – utóbbiak képviselője a nem hivatalosan az AW sorozatjelzéssel bíró 82-es számú kocsi. A kocsik jellegzetes megjelenését az ablakok íves felső része biztosította
A H sorozatú, 2215-ös motorkocsi a Ringről letérve már a Schwarzenbergplatzon folytatja útját a villamosmúzeum felé, ahol az öreg szerelvények gyülekeztek, mielőtt a parádé után tárolóhelyükre kerültek volna vissza
Az 1910-ben épült motorkocsi arra is emlékeztetett, hogy a villamosközlekedés másfél évszázados története során jelentős szerepe volt a teherszállításnak is: egy gm sorozatú nyitott teherkocsit is továbbított, amelyen fékezőnek is utaznia kellett, hogy biztonsággal megállhasson a szerelvény, hiszen a teherkocsinak nem volt más fékrendszere
A bécsi villamosmúzeum egyik különleges megjelenésű darabja a 777-es pályaszámú G-kocsi. Az 1900-ban készült nyitott peronos járművet 1929-ben szokatlan kialakítású üvegezéssel alakították át a most is látható kivitelűre. A jármű 1961 óta bécsi villamosmúzeum lakója, és felbukkanása jeles alkalom, mivel nem vesz részt a rendszeres nosztalgiaforgalomban
Az előzőekhez képest a 462-es pályaszámú P2-es viszonylag fiatal jármű 1929-es gyártási évével. Vontatmánya a m3 sorozatba tartozó 5311-es pótkocsi. Mindkét járművet 1961-től gondozza a villamosmúzeum
A csúnyácska 6019-es, SP sorozatú hóseprő motorkocsi 1912-ben épült, 1956-ban átépítették, majd 1976-ban költözött a múzeumba. Hasonló kivitelű társa néha felbukkan reklámhordozóként, de ez a jármű már csak a rajta lévő, jobboldali közlekedésre történő áttérést reklámozó korhű hirdetés miatt is ritkaság
A háború okozta nyersanyaghiány miatt igyekeztek hatékony és olcsó járműveket előállítani a németek. Ennek keretében született meg az egységes arculatú és egyszerű felépítésű Kriegsstraßenbahnwagen, a KSW. A Bécsben a gyártó székhelye után „Heidelberger” becenevére hallgató típusból harminc került a sínekre 1944-ben. A kocsitípus mindegyike túlélte a háborút és a sorozat 1975-ig szolgált. A típus egyik képviselője a 2-es számú kocsi, amely eredeti fényezésében vonult fel: a háború idején nem foglalkoztak színtervvel, minden üzem, ha kapott villamoskocsit, akkor egységes elefántcsont színben kapta meg a járműveket. A motorkocsi az 1938-as évjáratú, 3984-es számú k5-ös pótkocsival vonult fel
Legenda síneken: a Z sorozatú villamosok beceneve „Amerikaner”, azaz amerikai volt, eredetük miatt. A jellegzetesen újvilági megjelenésű járműveket 1939-ben gyártották, és a New York-i villamoshálózat felszámolását követően 1949-ben érkeztek Bécsbe, a háború utáni járműhiány enyhítésére. A helyi villamosoknál szélesebb kocsik a belvárosi vonalakon nem közlekedhettek az űrszelvény méretei miatt, így az elővárosi jellegű, Stammersdorf-ba vezető vonal beosztott járművei lettek. A 4208-as pályaszámú kocsi egy magánszemély tulajdonában van, és 1969 óta a villamosmúzeum lakója – ekkor búcsúztak el a közforgalomtól, mert sínfékkel nem rendelkezvén csak korlátozott mértékben voltak bevethetők a járművek. Mivel emberemlékezet óta nem mozgott különjárati forgalomban és jeles eseményeken, feltűnése a parádé egyik fénypontja volt
Az „Amerikaner” a Schwarzenbergplatzon vág keresztül – a Ringen túl is megannyi fotós várta az öreg villamosok megjelenését
Az 51-es pályaszámú, B típusú kocsi az utolsók között épült kéttengelyesként 1951 és 1975 között szolgált a bécsi villamoshálózaton. A bécsi villamosmúzeum állandó lakója és igen ritkán bukkan fel a forgalomban. Mögötte a 1401-es pályaszámú, eredetileg is a típushoz gyártott b sorozatú mellékkocsi kocog; a járművek újdonsága volt az ötvenes években a pneumatikus távműködtetésű ajtó
A 408-as pályaszámú T1-es is beállt a parádézó járművek sorába. A típus az 1950-es években építették az 1910-es évekből származó kocsik alvázainak fehasználásával. A kalandos történetű, idén az alvázát tekintve 115 éves jármű nem a Wiener Linien, hanem a Verband der Eisenbahnfreunde (VEF) egyesület tulajdona. Nem gyakori vendég a bécsi utcákon, de jeles alkalmakkor elő-előkerült az elmúlt években
A 141-es pályaszámú C1-es sorozatú kocsi szinte inkább „youngtimer” ebben a ligában: a négytengelyes kocsit 1957-ben gyártották és 1980-ban nyugdíjazták. Kor- és típushű kísérője a mögötte futó, 1241-es, c1 sorozatú pótkocsi
A 432-es pályaszámú kocsi a T2 szériába tartozik; négytengelyes kocsiként született 1901-ben a prágai Ringhoffer gyárban, majd kéttengelyessé alakították át 1911-ben, és 1956-os átépítését követően még 1982-ig szolgált a hálózaton. Nem gyakori jelenség a nosztalgiaforgalomban, az elmúlt években nem is közlekedett a városban
Újabb ritkaság: a 2714-es pályaszámú, N60 sorozatú Stadtbahn-motorkocsi és a hozzá tartozó n60-as pótkocsik felbukkanása történelmi ritkaság. Az 1925-ben gyártott járművek eredetileg ugyan a Stadtbahnon közlekedtek volna, de végül nem oda, hanem az elővárosi jellegű Bécs–Mauer viszonylatú 60-as vonalon kerültek, amelyet a kicsit túlságosan nagynak bizonyult Stadtbahn-flotta járműveivel üzemeltettek. A legendás típust 1970-ben nyugdíjazták őket, és szokványos kialakítású villamosok vették át a forgalmat. A típus rokonai a Stadtbahnon 3-6-9 kocsis szerelvényekben közlekedtek, a közúti forgalomban azonban csak két pótkocsit vihetett magával a motorkocsi
A 18-as villamos vonalát keresztezi a 71-es vonalán hazafelé kocogó 4301-es pályaszámú D-sorozatú kocsi; a típus Bécs első csuklós villamosaként debütált 1957-ben
A 2051-es G2-es kocsi a VEF tulajdonában van, és időnként felbukkan a nosztalgiaforgalomban is. A jármű 1907-ben készült, és 1929-es átépítését követően 1970-ig szolgálta a város közlekedését
A 2423-as pályaszámú K-Wagen fordul a hazafelé vezető célegyenesre – az 1913-as évjáratú, 1960-ban felújított jármű már 40 éve a bécsi villamosmúzeum lakója
A felvonuláson nem csak villamosok, hanem a buszok is részt vettek, lévén Bécs közlekedésének fontos részei voltak ezek a járművek is. A képen a Gräf&Stift DD-2FU típusú, 1963-as gyártású emeletes busza fordul be az 1931 és 1933 között épült bérház-tömb, a Wildganshof előtt a villamosmúzeum felé
A 2606-os, L1-es sorozatú villamos egy igazi csemegével közlekedett: a c3-as sorozatú, 1110-es pályaszámú pótkocsival. Amíg a villamost 1921-ben építették, addig a pótkocsi 1959-ben épült. Az 1960-as években rendszeresek voltak az ilyen vegyes összeállítású szerelvények, amelyeket a bécsiek „Halbstarke Garnitur” névvel illettek, jelezvén, hogy a kocsik fele ilyen, fele olyan volt
A valóban szokatlan összeállításra a modern motorkocsik hiánya miatt volt szükség akkoriban. Érdemes azonban megjegyezni, hogy a c3-as típus a mai napig forgalomban van: legalábbis a napi forgalmi állományban 12 ilyen pótkocsi van, amelyeket az E1-es sorozatú motorkocsik után csatolnak és a közelmúltig ilyen szerelvények Miskolcon is közlekedtek
Az 1960-as években kéttengelyes villamost beszerezni, ha nem is modern, de szükségszerű lépés volt a bécsiek részéről. Az 1961-ben L4-es, majd később L sorozatúként nyilvántartott 548-as motorkocsi az 1962-es építésű 1852-es számú l3-as pótkocsival képviselte az 1960-as évekeet. A visznylatjelzés, a G2 pedig arra utal, hogy a Ringen túl, a Zweierlinién járt a járat a Hohe Warte és a Radetzkystraße között – a mai U2-es metró alagútjának megépülte után az itt vezető USTRAB-vonalon keresztül
Igazán öszvér járműtípus az F sorozatú villamos, képviselője, a 711-es motorkocsi a St. Marx-hurokban kaptat a képen felfelé. 1961-ben ugyanis személyzethiány miatt a Wiener Verkehrsbetriebe úgy döntött, hogy az L4-es motorkocsik és l3-as pótok utolsó ötven példányát nem külön-külön, hanem összeépítve rendeli meg. Így született meg az F sorozatú csuklós villamos, amelyre kettő helyett csak egy kalauz volt szükségszerű – a típus 1996-ig maradt forgalomban, igaz, az 1960-as évek végétől fogva már kalauz nélküli üzemben közlekedő pótkocsikat vontatva. A motorkocsikon viszont maradt a kalauz, egészen a forgalomból való 1996-os kivonásukig
A villamossal szoros kapcsolatban álló Wiener Lokalbahnen is megjelent a sorban. A helyiérdekű vasúttársaság a 200-as pályaszámú „Kaiserwagen”-t delegálta a felvonulásra. Az eredetileg 1900-ban épített, majd többször átépített – udvari szalonkocsivá 1911-ben lett – motorkocsi a WLB flottájának büszkesége. 1955-ig szolgálat a menetrend szerinti forgalomban, majd a VEF vásárolta meg a kocsit és 1973-1977 között felújították, azóta rendszeres nosztalgiaforgalomban vesz részt a jármű
A parádén a ma forgalomban lévő típusok is felvonultak, ám ULF-et vagy éppen E2-est láttunk már eddig is bőven. Ám érdekesség volt az U6-os vonal egyik szerelvénye, a 2680-as számú T1-es motorkocsi. Utóbbi elvben ugyan alkalmas közúti forgalomra, de Bécsben túlméretesnek számít az utcákon, így csak különleges szabályok szerint közlekedhet ott. Itt is felvezetéssel jött a Rennwegen, hiszen a parádé után a főműhelybe állt ki a kocsi. A „metró” mögött pedig sorosan az egyik nagysegély érkezett, hogy ha bármi baj történne, azonnal beavatkozhasson
(a szerzők felvételei)
(a szerzők felvételei)
Berky Dénes, Halász Péter, Magyarics Zoltán