Temesvári harmónia

Temesváron a napokban két átépített villamost mutattak be a városvezetők a sajtó képviselőinek, ám, az utasok egyelőre csak képeken élvezhetik a modern kényelmet. Tekintsük át az új kocsik történetét!

A temesvári, 38 kilométer hosszú, tíz vonalas hálózat 21. századi történelmét a konstans égető járműhiány jellemezte, amit az évek során Németországból használtan beszerzett kocsikkal kívántak orvosolni – de az efféle „lomizás” csak időleges megoldást nyújtott, a sokféle típus pedig csak a járműjavítónak okozott nehézséget. A városban az utolsó új villamosok az 1970-1988 között forgalomba állt, az akkori (szocialista) román ipar remekének számító Timiș 2 típusú szerelvények voltak, ám ezek siralmas megbízhatósága miatt még az ezredfordulót sem élték meg forgalomban. A sorozatos kevés darabszámú használt-beszerzések és a kocsiszíni barkácsolások ideje lejárt, a városnak mára sürgősen új, a korszellemnek megfelelő adottságú szerelvények szükségesek, ám erre sem a városvezetésnek, sem a temesvári közösségi közlekedést üzemeltető RATT-nek nem volt anyagi lehetősége.

Temesvár legutolsó új beszerzése, a Timiș 2 villamosok a lehető legtöbb sebből véreztek, a viszonylag új típus az ezredfordulót sem érte meg
(fotó: Andrej Emeljanov / transphoto.ru)

2014 tavaszán a RATT és a temesvári helyi önkormányzat korszerűsítéssel egybekötött átépítésre írt ki pályázatot, 2+30 Wegmann GT4 típusú, egyirányú, kétrészes villamos rekonstrukciójára. A tendert az aradi Astra vagongyár és a pașcani Electroputere VFU (nem azonos a nagy múltú krajovai Electroputere üzemmel!) járműjavító konzorciuma nyerte meg, így 2014 júniusának végén a 3504-es pályaszámú kocsi Aradra, a 3517-es pedig Pașcaniba költözött, hogy megújuljanak. A villamosok külső festése a temesvári lila-fehér kombinációhoz hű marad, a belső kialakításról pedig a temesvári polgármester facebookon indított szavazást, amit a lila-fehér belső nyert meg a lila-narancs verzióval szemben.

A szokatlan megjelenésű villamosok mindenképp színvonalemelkedést hoznak magukkal a Bega-parti városban

A tervek szerint a kocsikból csak a főkeret és a forgóvázak maradnak meg, ám a kivitelező a megegyezett árért a vadonatúj, saját fejlesztésű forgóvázakat szerelte a villamosok alá, és a váz-szerkezetet is jelentősen átépítette, így gyakorlatilag az eredeti villamosokból nem maradt semmi. A 18 méter hosszú kétrészes, egyirányú, rövidcsuklós villamosokon 29 ülőhely található, az utastér és a vezetőfülke is légkondícionált, az utasáramlást pedig négy, egyenként 1,2 méter széles felszállóajtó biztosítja. Emellett, a kor követelményeinek megfelelően a kocsik rendelkeznek audiovizuális utastájékoztató berendezésekkel, illetve a forgalomban majd jelszóval ellátott wifit is biztosítanak, amely hozzáférési kódját csak jegyérvényesítés után jeleníti meg a fedélzeti rendszer, így ösztönözve a jegyvásárlást. A felújítás hátránya a magas padlós kivitel, így a mozgássérültek számára az utolsó ajtónál egy emelő-rámpa került beszerelésre. A szerelvény meghajtását a két forgóvázra szerelt, egyenként 200 kilowattos aszinkron-motorok biztosítják, ugyanakkor az energia-visszatáplálás is megoldott.

A belső színvilág is illeszkedik a temesvári flottaszínhez, a közönségszavazáson a lila nyert a naranccsal szemben

A villamosok felújítása egyenként nettó 500000 euró – ez lényegesen olcsóbb, mint egy új villamos beszerzése, ám a kiforratlan típus még sok problémát eredményezhet. Nem is beszélve a magaspadlós kialakítás hátrányairól, mely nincs összhangban az új járművek engedélyezésről szóló uniós irányelvekkel. Papíron persze ez egy felújítás – ha másért nem, ilyen okokból is célszerű legalább a pályaszámot megtartani, ezt már a hazai gyakorlatból is tudhatjuk. A jelenleg elkészült két szerelvény a tesztek sikeres teljesítése esetén kaphat végleges típusengedélyt, és a megfelelő anyagi források meglétének köszönhetően közel 14 millió euróért megújulhat a teljes, 30 darabos flotta.

A gyártó saját fejlesztésű, teljesen új forgóváza kerül a villamos alá
(fotók: Electroputere VFU Pascani / Astra Vagonae Calatori Arad)

Brémai muzsikosok

A kasseli gyártású Wegmann-villamosok Bréma jelképei lettek. Az 1950-es évek végén Bréma számára a Hansa Waggonbau műhelyeiben kifejlesztett rövidcsuklós villamos („Kurzgelenkwagen”) a korabeli DÜWAG hattengelyesek vetélytársa volt. Ám a DÜWAG-gal szemben igazi áttörtést mégsem ért el, annak ellenére, hogy Bréma mellett München vásárolt nagy darabszámban ilyen kocsikat – ezek lettek a mai napig is közlekedő P-Wagenek a bajor fővárosban. A rövidcsuklós kocsik csak később, az alacsonypadlós járművek elterjedésével lettek keresettek nyugaton, ám említésre érdemes, hogy e típuscsaládba tartozik a volt KGST-országokban nagyon elterjedt ČKD KT4D típusú villamos is.

A Wegmann villamosaiból a brémai villamosvasút összesen 61 motor- és 58 pótkocsit vásárolt. Mindkét jármű a lehetőségekhez mérten azonos kialakítású volt, motor+pót összeállításban közlekedtek általában. A 2,30 méter széles és 17,55 méter hosszú kocsikat az 1990-es évek elejétől kezdték leváltani a korszerű GT6N és GT8N típusú alacsonypadlós járművekkel. A felesleges villamoskocsik javát – 38 motor- és 39 pótkocsit – a temesvári RATT vásárolt meg 2002 és 2010 között. A típus Brémában 2013. december 21-én búcsúzott végleg és Németországban Brémában 5 motor- és 3 pótkocsi; valamint 2 motor- és 1 pótkocsi pedig a Wehmingeni villamosmúzeumban maradt meg. A többi járművet selejtezték és szétvágták.

---

Biszak Ábel; szerk. Magyarics Zoltán