Hetven éve ért véget a II. Világháború Európában. Megannyi rémtett emléke és elképzelhetetlen számú áldozat maradt a hat évig tartó háború után. És a romok. A II. Világháború hét évtizeddel ezelőtti végére emlékezve a RegionalBahn oldalán ezúttal a háború utolsó napjainak, Berlin ostromának egy máig sokat vitatott szeletéről lesz szó: az utolsó napokban felrobbantották az észak-déli S-Bahn-alagút födémjét a Landwehrkanal alatt. A pusztítás hatalmas volt.
A II. Világháború végnapjait, a német főváros ostromának történetét mindenki ismeri, ezekbe nem is mennénk bele most. Akit a téma átfogó történeti háttere érdekel, szívből ajánljuk Anthony Beevor: Berlin 1945 – Az összeomlás című könyvét, amely részletesen foglalkozik ezekkel az eseményekkel. Mi a számos cselekmény közül egyet ragadunk ki ezúttal: a berlini metró- és S-Bahn-hálózat háború utáni sorsát hosszú időkre meghatározó esetet. De azért idézzük fel a körülményeket: Helmuth Weidling tábornok ezen a napon írta alá Berlinnek a Vörös Hadsereg előtti kapitulációját, miközben a brit csapatok Hamburgban a Neuengamme koncetrációs tábort szabadították fel.
Történt ugyanis, hogy 1945. május 2-án, egészen pontosan 7 óra 55 perckor, néhány órával azelőtt, hogy Weidling tábornok a harcok befejezésére adott parancsot, hatalmas robbanás rázta meg a romokban álló Anhalter Bahnhof környékét. Valakik – egyesek szerint a még harcoló SS-alakulatok – felrobbantották a gyorsvasúti alagút födémjét pont ott, ahol az alagút a Landwehrkanalt keresztezte.
Korábban, a légitámadások során az alagút érdemben nem sérült meg, sokan használták óvóhelyként a létesítményeket és a háború vége felé a sebesülteket a frontról a városba hozó vonatok is eljutottak az alagútba. Így az utolsó napokban is sokan voltak lent, akkor, amikor felrobbantották a födémet. A robbanás következtében beszakadt födémen keresztül bezúdult a víz az alagútba, ahol sok helyen a plafonig ért. Ráadásul nem csak az S-Bahn alagútját öntötte el a víz, hanem az összekötő folyosók miatt a belvárosi metróalagutak nagy része is víz alá került. A BVG akkor mintegy 120 kilométeres alagúthálózatából 60 kilométer használhatatlanná vált.
A víz alól előkerült S-Bahn szerelvény a korabeli felvételen
A födém felrobbantása semmilyen tervben nem szerepelt és ha elő is volt készítve, olyannyira titkos volt, hogy nagyon kevesen tudtak róla. Pont a vasúttársaság – a DRB – a sebesülteket szállító vonatok mellett több S-Bahn-motorvonatot is az alagútba menekített, amelyek természetesen víz alá kerültek. Azt is csak sejteni lehetett, hogy része volt a cselekmény a Hitler parancsának megfelelő „felperzselt föld” elvnek, azaz semmi sem juthatott (épen) az ellenség kezére, így az S-Bahn alagútja sem. Igaz, mivel már tudni lehetett, hogy ezen a napon Berlin megadja magát, teljességgel érthetetlen és semmiféle katonai haszonnal nem kecsegtető cselekedetre került sor.
Még folyt a szivattyúzás, amikor megkezdték az állapotfelmérést az alagútban. Szürreális csónakázás a vonatok között az alagútban, ami mai fejjel szinte felfoghatatlan
A vízzel való elöntés következtében nagyon sokan, több százan vesztették életüket, számukat a mai napig nem sikerült pontosan megállapítani, de a legfrissebb kutatások 80 és 130 közé teszik számukat.
Valamikor vonatok jártak, majd csónakkal lehetett közlekedni egy ideig a berlin alatti alagútban
A háború után az alagútból a víz kiszivattyúzásának viszonylag hamar hozzáláttak. Az alagút használhatatlansága miatt az S-Bahn vonatai észak felől az 1936 után ismét S-Bahn-forgalommal benépesített Nordbahnhofra érkeztek, míg a Wannseebahn vonatai dél felől a Potsdamer Ringbahnhofon találtak ideiglenes otthonra. A helyreállítás viszonylag gyorsan haladt, így 1946. június 2-ától az Anhalter Bahnhof és a Friedrichstraße között már ingaforgalomban közlekedhettek a vonatok, 1946. július 27-étől pedig a Wannseebahn; augusztus 15-étől pedig Vorortbahn Lichterfelde felől érkező vonatai is az alagútban jártak. A teljes üzemet 1947. november 15-étől vették fel, ekkora sikerült helyreállítani a felrobbantott alagútfödémet, ám hosszú ideig még egy vágányú volt a közlekedés ezen a szakaszon, amelyet ideiglenes kitérők segítségével oldottak meg.
A víz pusztítása az alagútban leállított vonatokon. A járműveket nem selejtezték, hanem helyreállították a következő évek során
Így festett a víz alól előkerült pálya
(a képek forrása: Historische Sammlung der DB AG)
(a képek forrása: Historische Sammlung der DB AG)
Halász Péter
