Lassan, de biztosan kopnak ki a sínekről a hagyományos Class 458-as, vagy ahogy sokan ismerik Juniper (Boróka) motorvonatok. Mielőtt azonban az utolsó példányok útrakelnének Doncasterbe, hogy a Wabtec műhelyében átépüljenek, a UK Rail Tours és a vonatokat üzemeltető South West Trains egy kirándulást szervezett a típússal, melynek során a járművek olyan helyekre is eljutottak, ahol menetrend szerint már régóta vagy egyáltalán nem közlekedtek. A nehéz kezdet után átvitt értelemben is sínre tett sorozat utolsó példányai pedig lassan elvesztik korábbi, markáns megjelenésüket...
A sajátos megjelenésű Class 458-as típust (nem hivatalos, régi jellegű besorolása alapján 4JOP, azaz Juniper Outersuburban Porterbrook) az Alstom birminghami gyárában építették a 2000-es évek elején. A négyrészes villamos motorvonatot a Dél Angliában üzemelő egyenáramú hálózatra terveztek, de a „jövőkomptibilitás” jegyében a felsővezetékes áramszedő helyét is kialakították a tetőn - igaz, magukat a szedőket soha nem építették be. Az, hogy a francia cég hogyan tudta ezt a formatervet kiizzadni magából rejtély, de az biztos, hogy a 458-asok nem külsejükkel lopják be magukat a rajongók szívébe. Sajnos, eleinte a teljesítményükkel sem vívtak ki nagy sikert: a típus élesben annyira megbízhatlannak bizonyult, hogy a 2005-ös téli menetrendváltáskor három darab bevetésével számoltak a harmincból. 2008 és 2010 között a bournemouth-i karbantartó bázis vette őket gondozásába és ennek eredményeként 2012-re a rút kiskacsák Nagy Britania legmegbízhatóbb villamos motrovonatai lettek, átlagosan 106 000 megtett mérfölddel két meghibásodás között.
Bár az első néhány évben a Borókák eljutottak a fővonalra és annak néhány mellékvonalára, röviddel üzembe helyezésük után a windsori vonalcsoportra kerültek. Itt is főleg a London Waterloo–Reading járatokra adták ki őket, illetve a 2010-es évek elejéig a Guildford–Ascot vonalon szállították az utasokat. Az elővárosi és regionális szerepkörnek megfelelően az utastér negy része másod, vagy ahogy a britek mondják standard osztály 3+2-es üléskiosztással, csak a vonat két végén van egy-egy rövidke első osztályú szakasz. A Juniperek a readingi vonalon szinte mindig párban járnak, de a forgalmas elővárosi vonalon még a nyolc kocsi is édeskevés, délutáni csúcsidőszakban sokszor már Clapham Junctionnél nem fér fel minden utas egy kifelé tartó szerelvényre, pedig ez csak az első állomás Waterloo után.
A Windsor vonalcsoporton (még) mindennapos látvány a klasszikus Juniper, itt a richmondi Temze hídon robog keresztül egy Reading–London Waterloo járattal
A fentiek fényében nem megelepő, hogy 2012-ben a tulajdonos Poterbrook és az üzemeltető South West Trains úgy határozott, hogy újjáépítik a 458-as sorozatot és egy kocsival megtoldják őket - létrehozva ezzel a 458/5-ös sorozatot. Az átépítés már javában zajlik, az első szerelvények már lassan egy éve utasforgalomban vesznek részt, ezzel párhuzamosan pedig a klasszikus 458-asok lassan, de biztosan tűnnek el a forgalomból. Mielőtt az utolsó példányok is útra kelnének Doncasterbe, vasútbarátok a hosszú hétvégén két Borókát elvittek egy körre távol a Windsor vonaltól, olyan helyekre ahol ezek a vonatok közel 10 éve vagy soha nem jártak és a típus még egyszer, utoljára, megmuthatta erejét. (A Juniperek ugyan elméletben 100 mph sebességre képesek, de bevetési területükön a pályasebesség 70 mph, a felújított vonatok végsebességét pedig 75 mph-ban maximalizálták.)
Farncombe-hoz közelít a vasútbarátok különvonata; erre menetrend szerint soha nem közlekedett a típus
Brookwood-nál már közel 10 éve nem járt Juniper
A 006 és a 014 pályaszámú motorvonatok még egyszer, jelen formájukban valószínűleg utoljára száguldozhattak a fővonalon
(fotók: a szerző)
(fotók: a szerző)
Végül, röviden az átépítésről. A típus külső-belső festésen megy át, új színterv szerint fújják le a kocsiszekrényeket. A legszembetűnőbb változások mégis a plusz egy kocsi természetesen, és a motrvonatok új homlokkialakítása. A legfontosabb változás itt a középátjárók körüli gumihurkák beépítése, mely kifejezetten javítja a szerelvények esztétikáját. A járművek külső megjelenésükben közelíteni fognak és 450-es sorozatú Desiro UK motorvonatokhoz; műszakilag is közeledik a két sorozat, a 458-as egyedi központi ütköző-vonó berendezését a SouthWest Trains Desiro UK (444 és 450 sorozatok) járműveivel azonos kapcsolószerkezetet kap. (A kompatibilitás csak mechanikus szintű, nem szoftveres, így csak rendkívüli helyzetekre, például üzemképtelen jármű mozgatására szolgál majd.) Módosítják azajtóvezérlő paneleket, és a középső kocsiban is elhelyeznek egy-egy ilyen panelt mindkét oldalon. E mellett a vonat nagyobb teljesítményű fedélzeti számítógépet kap, erre főleg az ASDO (Automatic Selective Door Operation, Automatikus Szelektív Ajtóvezérlés) és az új utastájékoztató rendszer nagyobb memóriaigénye miatt van szükség. Az ASDO lényegében egy örök helyi problémára ad választ: az útvonal egyik-másik állomásán túl rövid és ésszerű költségvetéssel nem is hosszabbítható a peron, így itt korlátozni kell egyes ajtók nyithatóságát. Ami pedig az új színtervet illeti: az eddigi, távolsági szolgáltatási szegmensre utaló fehér alapszínt felváltja a kék, „hosszú elővárosi” járatokat jelölő alapszín. (A harmadik szegmens a SouthWest Trains esetében az S-Bahn jellegű „rövid elővárosi”, az itt közlekedő sorozatok alapszíne vörös.)
Érdekes kérdés, hogy ha az Alstom brit gyára bezárt, vajon ki gyártotta, illetve gyártja a szerelvényekhez szükséges újabb betétkocsit? Nos, végső soron senki, ugyanis bizonyos értelemben járműkannibalizmus történik majd: a Juniper-sorozat másik tagja, a nyolc egységes 460-as széria járműveit fogják felhasználni erre a célra. A megjelenésükkel a „Darth Vader” becenévre teljes mértékben rászolgáló 460-as sorozat elvileg a reptéri Gatwick Express járatok számára készült, ám nem váltak be, ezért 2012-ben leállították őket, a Gatwick Express feladatkört pedig az örök közönségkedvenc és üzemeltetői jolly joker, a 442-es Wessex Eelectric sorozat vette át. A 460-as sorozatból így szinte minden megmarad, ha más nem alkatrészek szintjén, kivéve a markáns „Darth Vader” homlokrészt - ezzel egy érdekes színfolt tűnik el a szigetország vasútjáról.
A 460-as sorozat második példánya, még Gatwick Express flottában; a sajátos megjelenésű orr a múlté, az átalakítás során ezeket már nem használják fel, hanem elbontásra kerülnek
(fotó: Peter Skuce / Wikipedia)
(fotó: Peter Skuce / Wikipedia)
Klasszikus 458-as Clapham Junction peronjánál, még 2011-ben. A homlokrész markáns megjelenését az átjáróajtók burkolata és az ütközó-vonó berendezés két oldalán végigfuttatott vörös frontelem adja - a felújítás során mindkét jellegzetesség eltűnik
(fotó: Magyarics Zoltán)
(fotó: Magyarics Zoltán)
Keresztury Ferenc, szerk. Magyarics Zoltán