A RegionalBahn lapjain már sokat írtunk arról, hogy visszatérnek az „igazi” nyugat-német S-Bahn-motorvonatok a szülőhazájukba, vagyis pontosabban oda, ahol először megjelentek. Igaz, a régi „Olympiazug”-oknak már hírmondója sincs, de ettől még ugyanúgy élvezhetik a vasútbarátok az igazi 420-asok nyújtotta élményét a müncheni S-Bahn egyes, válogatott járatain. Íme a bajor veteránokat bemutató sorozatunk második része, a P-Wagenek után induljunk egy igazi nagyvadra!
1972-től egészen 2004-ig közlekedtek az igazán népszerűvé vált motorvonatok a müncheni gyorsvasúti hálózaton. A '72-es nyári olimpiára átadott S-Bahn-hálózat meghatározó darabjai voltak és számítottak rájuk München mellett más német városokban is. A jó gyorsítóképességgel bíró szerelvények kényelmesek voltak az utasoknak és a kezdeti gyerekbetegségek után robosztus felépítésüknek köszönhetően megbízható igáslovakká váltak. Ezúttal azonban a motorvonatok történetével csak röviden foglalkozunk, hiszen témánk az aktuális helyzetkép, nem a történelem.
A típust összesen kilenc sorozatban 1969 és – kilenc év szünettel 1980 és 1989 között – 1997 között építették a német vagongyárak. A sorozat honos volt München mellett Stuttgart és Frankfurt városában és a Rajna-Ruhr-vidéki S-Bahn-okon is. Igazi „őshonos” azonban talán Münchenben volt, ahol emblémájává lett a gyorsvasúti közlekedésnek. Leváltásáról az 1999-től szállított 423-asok érkeztek és 2004-re a múzeumi 420 001-es kivételével teljesen eltűnt Münchenből a típus – akkor úgy tűnt, hogy végleg. Közben persze a többi üzemből is lassan kiszorultak az emblematikus járművek, amiket a vasútbarátok csak a „Heilige ET”, azaz a „Szent Motorvonat” becenéven emlegetnek.
Ám a járműgazdálkodás máshogyan gondolta a motorvonatok sorsát. Egyelőre ugyan átmenetileg, de végül 2015 végén visszatért a típus Münchenbe. A gyorsvasút járműhiánnyal küzd, amit súlyosbít a Dachau és Altomünster közötti vasútvonal villamosítása és bevonása az S-Bahn hálózatába – korábban itt 628-as sorozatú dízelmotorkocsik közlekedtek, külön forda szerint. Ám a hálózat bővülése járművek iránti igényeket gerjesztett, amit rövid távon úgy tudott orvosolni a DB Regio, hogy a Stuttgartban a 430-as sorozatú motorvonatok forgalomba állítása miatt felszabaduló régi 420-asok egy részét átvezényelték Bajorországba, míg más részük a Ruhr-vidéken kapott új munkát.
Identitászavaros motorvonat? A 420 459+421 459+420 959-es egységen még látszanak a régi stuttgarti és az új müncheni feliratok
A motorvonatok belső terét alaposan kitakarították a bajor bevetés előtt, a belső világ pedig az átlagos DB Regio-szintet tükrözi
Egyszerű, takaros, kulturált a jármű utastere. Némelyik páholyhoz még kisasztal és szemetes is dukál
A müncheniek 15 motorvonatot vehettek át Stuttgartból, ezeket a steinhauseni motorszín üzemelteti a többi vonattal együtt. Sajnos azonban sok a járművekkel a gond, tíz év alatt sokat felejtettek a szakemberek és persze ez a tíz év nem múlt el nyomtalanul a típus felett sem. Az eredeti elképzelések úgy szóltak, hogy a Dachau és Altomünster közötti vonatok nagy részét e típus adja majd, ám ez a terv dugába dőlt, maradt a 423-asokból álló szerelvények osztása-egyesítése. A 420-asok biztos lelőhelye a csak hétköznap közlekedő S20-as viszonylat lett München-Pasing és Höllriegelskreuth között, valamit egy-egy menet erejéig kimerészkednek az S4-es viszonylat nyugati végpontjára, Geltendorfba is. A tramreport.de adatai szerint a vonatok jellemzően két napos fordulóban dolgoznak és tapasztalataink szerint egy dupla „Vollzug” és egy szimpla „Halbzug” közlekedik az S4-es és az S20-as vonalon, ám üzemképtelenségük esetén 423-asokkal váltják ki a vonatokat.
München egyébként ezúttal az utolsó, 7-8. sorozatból kapott vonatokat, ezek ismertetőjegye, hogy nem sima tolóajtók, hanem kifelé nyíló lengő tolóajtók vannak a vonat oldalán, amelyek megbízhatóbbak és egyébként szélesebb ajtónyílással is bírnak, ami a gyors utascserét segíti.
Amitől felcsillan a vasútbarát szeme: a 420 459-es motorkocsival az élén (végén) várja az indulást az S 8169-es számú vonatként ez a rövid „Halbzug” München-Pasingban 2015. április 16-án
Az S20-as viszonylat látványosan egy „futottak még” kategóriás járat. Pasingban a legszélső vágányról indul és csak ezt a peront nem sikerült felújítani az elmúlt évek során
Ezt az elhelyezést az utasok is megjárják az esős időszakokban. A képen a 420 460-as ázik a pasingi peron mellett 2015. április 17-én az S 8164-es és az S 8167-es számú vonatok közötti rövid pihenő idején
Az S20-as vonal következő Pasing és Heimeranplatz közötti szakaszán alig van utas, az utasok a Herimeranplatzon szállnak fel leginkább, innen közvetlen belvárosi metrókapcsolattal is szinte bárhova el lehet jutni. Az S 8167-es számú vonatra 2015. április 20-án egy „Langzug” jutott, elől a 420 448-as...
...hátul pedig a 420 465-ös egységgel. Az állomáson az S20-as vonal vonatai külön peront használnak, a többi S-Bahn-járat és a BOB, illetve a Meridian vonatai a háttérben látszó forgalmasabb peront használják
Az S20-as következő megállója a városban a sima táblás megállóhely, Siemenswerke, itt az S7-es vonal vonatai mellett az egykori S27-es (ma Meridian) és a BOB járatai is megállnak
Solln állomás esőben is tűrhető fotóhely. A 420 460-as egy másik társával érkezik Höllriegelskreuth felől a sollni peron mellé. Érdekesség, hogy mindkét irány peronja azonos oldalon van
München Ostbahnhofon a 13. vágányon több szerelvényt tárolnak a típusból. Ezek a járművek azonban már nem igazán fognak közlekedni, Stuttgartból inkább alkatrész-utánpótlás okán érkeztek a bajor fővárosba
A 420 480-as egységen kívül már csak négy fiatalabb (magasabb pályaszámú) szerelvény készült. Mégis, egyelőre már csak alkatrészbányaként juthat szóhoz az Isar partján a szerelvény
Az impozáns motorvonatok nagy része egyelőre csak a sorsát várja. A kocsik sem igazán fittek már és emiatt az eredetileg tervezett fordákat nem tudták kiadni a szerelvényekkel. Mindazonáltal pár évig a járművek jelen lesznek Münchenben a vasútbarátok nagy örömére
(a felvételeket Halász Péter készítette)
(a felvételeket Halász Péter készítette)
Halász Péter