2015. 02. 24.

Valentin napi angol vicc

Magyarországon még mindig inkább import „konzumünnep” a Valentin-, avagy lefordítva Bálint-nap, ám angolszász nyelvterületen komoly múltja van. Sőt, olyannyira beépült a köztudatba, hogy ilyenkor még a komoly közszolgáltató arculatát viselő vasúttársaságok egyike-másika is megpróbálhat mosolyt csalni az utasok arcára. Az egyik London környéki operátor, a South West Trains idén komolyan vette a bolondozást...



A Valentin nap sokakat magával ragad, másokat hidegen hagy, de a cégek - különösen a kereskedelmben -, készülnek rá: az üzleteket kidekorálják, és megszámlálhatatlan valentin napi speciális ajánlattal talalálkozhatunk mindenhol. Az egyik angol vasúttársaság, a Londontól délnyugatra fekvő területek javát kiszolgáló South West Trains sajátos módon emlékezett meg a Bálint-napról. Február 14-én reggel 8 és este 8 óra között az állomási információs kijelzőkön romantikus becenevek jelentek meg a célállomások eredeti neve helyett. Sőt, a cég a névadásba bevonta saját alkalmazottait, de még az utasokat is, akik beküldhették saját javaslataikat is. A legtöbb humoros áthallásra okot adó szójáték magyarra szinte lefordíthatatlan, de ízelítőnek néhány példa a teljes listából:
  • Kew Bridge-ből Cute Bridge, vagyis Cuki Híd lett.
  • A világ legforgalmasabb állomásainak egyike, Clapham Junction egy fél napra Cupid Junction, azaz Cupido elágazás néven futott.
  • Godalming Lovealming lett, de Fulwell-t is hiába kerestük a kijelzőkön, legfeljebb Flirtwell-be, azaz nagyjából „jót flörtölni”-be utazhattunk aznap.
  • Hilsea állomásból Notting Hilsea lett - diszkrét poén a Sztárom a Párom című film eredeti címére, a Notting Hill-re (mely egyébként egy londoni városrész).
  • Fareham helyett My Fareham Lady-t írtak a kijelzőkre.
  • Romsey-ból Romsey and Juliet lett, utalva Rómeó és Júliára.
  • Salisbury fél napra When Harry met Salisbury lett, mely ismét egy filmes utalás, a When Harry met Sally... című romantikus vígjátékra.



A cég a munkatársait is bevonta a bolondozásba, gyakran lehetett hallani a vonatokon a kalauzok tájékoztatását, miszerint a vonat végállomása London Waterlove (London Waterloo helyett). Arra azért ügyeltek, hogy a becenév utaljon az eredetire, így ne legyen kavarodás - akinek pedig mégis gondot okozott volna ez a kis tréfa, az a hangos utastájékoztatásra vagy az állomási személyzetre hagyatkozhatott. Az utazóközönség reakciója nagyon pozitív volt, persze voltak akiknek nem teszett - hiába, nem mindenki érti az angol humort. Egyeseknek állítólag gondot okozott kihámozni a lényeget,
mások szerint a cégnek inkább a vonatok pontos közlekedtetésére kellene fordítania az energiáit, mint ilyen ostobaságokra. Akik nem vették a poént és reklamáltak, azok főleg a turistákat féltették - ez a felvetés főleg a nagyon elferdített állomásnevek (például Petersfield helyett Passionfield, azaz szenvedély mezeje) esetében jogos. A South West Trains szóvivője szerint munkatársaik igyekeztek figyelni a tanácstalan utasokra, de tegyük hozzá: a cég elővárosi járatain a turisták minden bizonnyal elenyésző kisebbséget képviselnek. A többség azonban örült, hogy a vasúttársaság megmutatta bolondos oldalát is, az utasok szerte a hálózaton fotókat készítettek és töltöttek fel az állomási kijelzőkről, és a média is felkapta a sztorit.



Keresztury Ferenc, Magyarics Zoltán
@