Elsőként a száraz tények: a 017 (Moszkva Belorusszkaja–Nice Ville) és 018 (vissza) számokon közlekedő vonat csütörtökönként 11:18 órakor indul a Belorusz pályaudvarról, és 47 óra 17 perc múlva, szombaton 8:35-kor gördül be Nizzába. A visszaút valamivel rövidebb (46 óra 45 perc), a szerelvény szombaton este 21:45-kor indul, és hétfőn este fél tizenegykor érkezik Moszkvába.
Az útvonalról dióhéjban: Moszkva–Szmolenszk–Minszk–Breszt–Varsó–Bohumín–Bécs–Villach–Verona–Milánó–Genova, végül Nizza, – és így meg van a hét határ, vagyis az útközben érintett öt ország is: Belarusz, Lengyelország, Csehország, Ausztria és Olaszország. A teljes hossz egy irányban 3315 km, ezzel jelenleg a 017/018 számú személyszállító vonatok közlekednek a leghosszabb transzeurópai útvonalon. (A teljes menetrend elérhető itt.)
Ritka együttállás: a Moszkva és Nizza között közlekedő járat Hütteldorfban találkozott egy ICE T-szerelvénnyel. Az ICE-k ma már a Lainzer Tunnelen át a Hauptbahnhofra járnak – a fotó tehát ebben a formában megismételhetetlen
(fotó: Magyarics Zoltán)
(fotó: Magyarics Zoltán)
(grafika: SNCF)
Látszik, hogy nem kis vállalkozásra adja a fejét, aki vonattal akar nyaralni menni, és az orosz vasúttársaság is ehhez méri a jegyek árait. A teljes árú, felnőtteknek szóló jegy a luxuskategóriában 809,80 €, de még a „sima” másodosztályra is 228,66 €. Ha a business-osztályon utazó még a kupéjában sem szeretne másokkal közösködni, akkor már 907,30 €-t kell a két napos zötykölődésért fizetnie. Üzletpolitikai kedvezmények természetesen vannak: a 30% családi kedvezmény már két főnek is jár (ha megvesznek egy egész kupét), van senior (60 év fölötti) és junior (12–26 év közötti) kedvezmény is, de az igazán nagyot a gyerekeken lehet spórolni (50%): a 12 éven aluliaknak a luxusjegy „csak” 404 €, a másodosztályt pedig alig több mint 110 €-ért megússzák.
Mennyi az annyi? Nem kevés... Az aktuális árak az RZD weblapjáról
A vonat pár évvel ezelőtti megindításának, most pedig „aktualizálásának” hátterében az áll, hogy az Orosz Birodalom és Franciaország között 150 évvel ezelőtt, 1864-ben indult meg a menetrend szerinti vasúti forgalom. Ennek örömére mindkét fél elkötelezte magát amellett, hogy a két ország között 2010 óta közlekedő Moszkva–Nizza viszonylatot egy kicsit „felturbózza”. A gördülőállományt és személyzetet az orosz fél adja, a tengerpartot a francia. A kocsikat a tveri vagongyár (TVZ) gyártotta (ahol egyébként mindig készül valamilyen ütős fejlesztés, legutóbb például a Moszkva és Szentpétervár között közlekedő emeletes kocsik), szoros együttműködésben a Siemens szakembereivel, az első „kész”szerelvényt pedig idén január 22-én mutatták be nagy csinnadratta közepette a Belorusz pályaudvaron, ahonnan az még aznap el is indult Franciaország felé.
A még „régi”, felújított hálókocsikkal közlekedő vonatba a normál nyomtávolságú szakaszon a lengyel PKP adja az étkezőkocsit...
...amelynek makulátlan belső tere megfelel a magas igényeknek. A PKP az RZD járataiba nem csak erre, hanem a Párizs és Moszkva között közlekedő vonatba is ad egy „gördülő kocsmát”
(fotók: Magyarics Zoltán)
(fotók: Magyarics Zoltán)
Ahogyan Vlagyimir Jakusin, az RZD első embere az ünnepi eseményen elmondta: a vonatnak alapvetően nem gazdasági, hanem PR-értéke van. Arra hivatott, hogy hangsúlyozza Oroszország európaiságát, valamint a kontinenshez és Franciaországhoz kötődő történelmi, gazdasági és kulturális kapcsolatait. Nehéz is egyébként elképzelni, hogy a maga árkategóriájában és menetidejével bármivel is versenyképes lenne ez a szolgáltatás, de valószínűleg így sem kevés olyan orosz (és nem orosz) új- és régi gazdag fog jegyet venni, aki szívesen töltene egy-két hónapot az édes délen, és nem jelent neki problémát a kétszer 800–900 € menetdíj kifizetése.
Yakushin Vlagyimir Jakusin, és Christian Estrosi (a mikrofonnál) az új kocsik bemutatóján a moszkvai Belorusz pályaudvaron
(fotó: kp.ru)
(fotó: kp.ru)
Az RZD egyik képviselője, Alexandr Grisin (aki egyébként a vonat vezetője is) elmondta, hogy a vonat utasai – nem túl meglepő módon – gazdag turisták, és a szolgáltatás egész évben rendkívüli népszerűségnek örvend, hiszen nem csak a dél-franciaországi végállomás, hanem az útközben útba eső Alpok, cseh fürdővárosok, valamint Olaszország is kedvelt úti cél. Ezen kívül sokan nizzai átszállással szeretnének eljutni Spanyolországba – ami ugye vonattal még extrémebb hosszúságú utat jelent –, így aztán a nizzai „kiszaladós” azoknak lehet ideális választás, akik szívesen utaznak (sokat), és mindezt szeretik szállodai körülmények között, a lehető legteljesebb komfortban tenni.
De mit tud hozzátenni ehhez maga a vonat? Van étkezőkocsi (inkább „étteremkocsi”), luxuskocsi, első, valamint másodosztály. Természetesen minden kocsi légkondicionált, WC és zuhanyzó, illetve Wi-Fi-hálózat egészíti ki a profilt. A luxuskocsikban négy darab, két fős kupé található, valamint egy „szalon” (bár), mindegyik kupéban széles, kanapévá alakítható ágy, saját fürdőszoba WC-vel, konnektorok a mobiltelefonok és számítógépek részére, DVD-lejátszó és plazma-TV és egyénileg állítható légkondicionáló berendezés. Az első osztályú kocsik valamivel kevesebbet tudnak: szűkebbek a kupék (négy helyet nyolc van), és nincs TV, fürdő, valamint a klíma is központi működtetésű. A másodosztályú pedig ugyanazt tudja, mint az első osztály, azzal, hogy nyolc db négy fős kupé van a kocsikban. Az infrastruktúra és az árszabás tehát adott, és ha valaki megéhezne, az étkezőkocsiban kiváló séfek ajánlataiból is válogathat, kevéssé mérsékelt árakon.
Különvonat, külön foglalással: a járatok üzleti vonatként, különvonatként közlekednek a legtöbb európai vasúttársaság hálózatán
(fotó: Magyarics Zoltán)
(fotó: Magyarics Zoltán)
Az átadóünnepségről, valamint a kocsikról és a személyzetről a kp.ru híroldal tematikus galériájában találhatnak az érdeklődők még több képet. És ahogyan egy vérbeli PR-terméknek dukál, a vonatnak saját weblapot is indított az RZD, ahol az aktuális jegyárakról, valamint a legközelebbi indulásokról lehet tájékozódni. Fájdalom: a weboldal csak oroszul tud (de azt legalább nagyon jól), van még tehát internetes marketingből mit tanulniuk az oroszoknak.
Nánási Zoltán