Komolyan megemeli az üzlethelyiségek bérleti díjait az SBB a zürichi főpályaudvaron. Sok esetben ez hosszú évek óta jelen lévő üzletek és tulajdonosainak távozását is jelenti a forgalmas csomópont esetében.
Nem kevés üzlet tulajdonosa háborodott fel a zürichi főpályaudvaron fenntartott boltjuk bérleti díjának emelése miatt. Az SBB ugyanis komoly mértékben, sokszor akár 40 százalékkal is többet kér a boltok tulajdonosaitól. Az egyikük, a Foto Ganz például húsz éve van jelen a forgalmas csomóponton, ám március 1-jével bezárnak, mert egyszerűen nem tudják megfizetni az SBB által kért összeget, annak ellenére, hogy forgalmuk nem kicsi.
De a fotósbolt esete nem egyedi: a cukrászda-kávézó Espressino Al Porto június 1-jével hagyja el a régi csarnokban és az aluljárórendszerben működő „Shopville”-t: ott azonban nem a bérleti díj magas mivolta az indok, hanem az, hogy az SBB nem hosszabbítja meg a bérlővel a szerződést, ugyanis az svájci vasút nem kicsi üzletekben, hanem a nagy láncok komoly összegű szerződéseiben látja a fantáziát.
A zürichi főpályaudvar régi csarnoka és az alatta épített hatalmas aluljárórendszer egyben egy bevásárlóközpont is
Ám nem csak a régi bérlők elégedetlenkednek: a nyáron a Durchmesserlinie állomásához kapcsolódva megnyílt új földalatti területek bérlőinek hatalmas forgalmat, komoly bevételeket ígért az SBB, ám ebből a Löwenstrasse állomás környékén működő új üzletek tulajdonosai, mintegy negyvenen, nem tudnak beszámolni. A valóság sokkal messzebb áll az ígért forgalomtól, közel sincs arányban a bérleti díjakkal. Hozzá kell azonban tenni: a Durchmesserlinie teljes üzeme csak 2015-ben indul be, amikor a távolsági vonatok is használják majd az új állomást és az alagutat.
A nyáron megnyílt löwenstrassei aluljáró-részben lévő üzletek bérlői a beígért forgalmat hiányolják az SBB-től
(fotók: Halász Péter)
(fotók: Halász Péter)
Az SBB is megszólalt az ügyben: Lea Meyer szóvivő azt mondta, hogy fontos számukra a megfelelően sokszínű kínálat, legyen szó akár utazók, akár pedig a helybeli vásárlók kiszolgálásáról. Hozzátette: az elmúlt húsz évben nem emelték meg a bérleti díjakat, cserében viszont a növekvő utasforgalom miatt is mintegy ötven százalékkal nőtt az üzletek látogatóinak száma. Arról egyelőre nem adott tájékoztatást az SBB, hogy melyik üzletek mondták fel a szerződést vagy kivel nem hosszabbítják meg a kontraktust. Meyer viszont visszautasította a bérlők vádjait, miszerint rossz lenne a kapcsolat köztük és a vasút között. Az SBB állítja: rendszeresen és ismételten jelezték a bérleti díjak emelésének tervét, ám eddig nem történt az ügyben semmilyen előrelépés. A megemelt bérleti díjakért cserébe az SBB viszont azt is ígéri, hogy sokkal könnyebben áttekinthető tájékoztatást ad majd a boltok hollétéről is, ami bizonyára segíti majd a még nagyobb forgalmat.
Pláza vagy állomás?
Nyugat-Európában egyre több vasútállomást bővítenek vagy eleve úgy építenek meg, hogy a vasúti közlekedés szinte csak mellékes: a bécsi főpályaudvar példáján is látható, hogy bizony nagy hangsúlyt kapott a vasútnak (bérleti díjak) és a kereskedőknek is komoly bevételt jelentő üzlethelyiségek kialakítása – és nem csak olyanoké, amelyek így vagy úgy az utazáshoz kapcsolódnak. Ezzel egyfajta közösségi térré is válnak a vasútállomások, ahol maga a vasúttársaság is megfelelően „hirdetheti az igét”, adhat hangsúlyt a vasúti közlekedés fontos és mindenképpen környezetkímélő mivoltának. Ma már egy-egy város névjegye a rendezett, sokszínű kínálattal rendelkező vasútállomás és annak térsége. Nemhiába lett a bécsi és a berlini főpályaudvar is; de hasonlóképpen újult meg néhány éve a bécsi Westbahnhof is: mindegyik egy pláza, ahol mellesleg vonatok is járnak.Berlin főpályaudvara tipikus példa arra, hogy ez bizony egy pláza, ahol vonatok is járnak
(fotó: Magyarics Zoltán)Hasonló a helyzet a frissen megnyílt bécsi főpályaudvaron is: az utazás egy szakasza mellett közösségi tér is a főpályaudvar. Ráadásul az üzletek már október óta nyitva vannak
(fotó: Halász Péter)Ez az, ami Magyarországon még nagyon nincs így. A Keleti pályaudvart elnézve egy-két gyrosos, büfés, pénzváltó, újságos kínálja portékáit, ráadásul meglehetősen borsos áron: amíg egy doboz sör mondjuk a pályaudvarral szembeni élelmiszerboltban 200 forint, addig ugyanazt általában a duplájáért lehet a Keletiben megvenni. De a Nyugati is érdekes példa: a bugyiárusoktól a diszkóig minden van a lepusztuló épületben. Kelenföldön – hasonlóan legtöbb vidéki állomáshoz – a régi restik színvonalát még alulról sem elérő késdobáló jellegű kocsmák várják az utasokat – az új, az M4-es metróhoz kapcsolódóan átadott aluljáróban pedig gyakorlatilag a BKK ügyfélközpontján kívül nincs semmi. A régi aluljárót meg talán hagyjuk is... Összefoglalható: Magyarországon nemhogy közösségi térnek nem alkalmasak a vasútállomások, hanem még a vasúti utazáshoz kapcsolódó létesítmények és kereskedelmi egységek színvonala is bizony hagy maga után kívánnivalót, nem is keveset.Pillanatkép a Keletiből: ez nem éppen csalogató környezet a vásárláshoz, időtöltéshez...
(fotó: Halász Péter)
Halász Péter