Bő tíz év megszépíti az emlékeket, ez már biztos. Ma néhány archív felvétellel jelentkezünk, amelyek bizonyos tekintetben még a mai nap is aktuálisak, mégis a letűnt korokat jelzik. Ezúttal két olyan személykocsiba ülünk fel, amelyek tulajdonképpen a mai napig várják az utasokat – és mégis mennyi minden változott már azóta!
Mai írásunk képei egy napon, szinte egymás után készültek 2002. június 15-én, a budapesti Déli pályaudvaron. Akkor még csak amolyan dokumentációs céllal készültek, de mára már komoly történeti értéke lett ezeknek a képeknek. De nézzük, mi minden változott!
Alighanem sokunk előtt ott van még a kép, amikor a pislákoló izzólámpák fényével megvilágított utastérben zötyögtünk valamerre valami gyorsvonaton. Ha a termeskocsi éppen nem a rugózott ülésű Bhv volt, akkor biztos, hogy egy By-ban utaztunk. Évtizede még a halberstadti kocsik „komfortjáról” álmodni sem mertünk, ellenben a zöld vagy éppen fekete műbőr huzatos ülések a mindennapok részei voltak. A fűtés viszont nem mindig: a By-okban akadt még gőzfűtés is, de sokban már csak az oldalfalak melletti villanykályhák ontották sokszor csak mérsékelt intenzitással a meleget.
Képünkön egy viszonylag korainak tekinthető kocsi, az 50 55 20-17 256-8 pályaszámot viselte. Mindkét képen érdekesség, hogy egészen régi ablakok voltak még a kocsin: a két „lehúzófülről” látszik, hogy ez bizony az a megoldás volt, ahol oldalt, a fix ablakrész tetejénél egy kis piros és zöld „gombbal” lehetett rögzíteni a felső, lehúzható részt.
A fenti két kép közül egyébként a felső a dohányzó utasteret mutatja, a jellegzetes megoldással: a karfába épített hamutartóval. A kép különlegessége, hogy ezekben az időkben már és még nem nagyon voltak a karfákban az eszközök, ugyanis ezek bizony fogyóeszköznek számítottak.
Második képpárunkon az 50 55 19-05 034-6 pályaszámot viselő személykocsi belsejét mutatjuk. Ma már ilyen számú és az Ap sorozatjelet viselő jármű nincs a MÁV(-START) állagában, sőt, már ekkoriban is gőzerővel zajlott a kocsitípus „leminősítése”, „átépítése” a 29-05-ös sorozatú Bp-kké. Bár az átépítés meglehetősen képlékeny: gyakorlatilag a függönyök tűntek el...
A két kép közül a felső ismét csak a dohányzó utastérben készült, itt azonban a karfák helyett az ülés aljában kaptak helyet a hamutartók. Ráadásul még a függönyök is a helyükön voltak, egyedül csak a fehér fejtámasz-huzatok hiányoztak.
A neonvilágításos, légfűtéses személykocsik nem mellesleg még másodosztályú járműként is az egyik legkényelmesebb járműnek számítanak a magyar vasúti hálózaton. És azt sokan nem is sejtik, hogy meglehetősen modernek is: az 1980-as évek második felében születtek Dunakeszin, a korábbi 19-17-es középszámú, fülkés kocsik átalakításaként – ezt a múltat jelzi a kocsik végén a mellékhelyiségek elhelyezése és emiatt tágas mivolta is, valamint az, hogy szokatlan egy termes elsősosztályú kocsitól, hogy csak 9 páholyosztással bírjon, hiszen a mára már kiveszett 10-27-es sorozatú termesek esetén is tíz páholyban kaptak helyet az utasok.
Halász Péter
