2014. 12. 31.

Bécs, 2014

Év végén szokásos összefoglalóink sorában immár hagyományos elem a bécsi nézőpontú visszatekintés. Az osztrák főváros közösségi közlekedése 2014 zárultával is mozgalmas évet tudhat maga után. Kezdődő búcsú a gázmotoros buszoktól, hibridbusz a belvárosban, metróépítés, költöző éjszakai vonatok, és persze teljes üzem az új főpályaudvaron. Lássuk, mi mindent történt idén Bécsben, illetve Ausztriában!




Január elején a Wiener Linien szolgáltatott témát: Vízkereszt után, az első „rendes” ausztriai munkanapon forgalomba álltak az új csuklós Mercedes Citaro 2-es autóbuszok a frekventált 7A viszonylaton. A beszerzés vízválasztónak számít a bécsi közlekedési vállalatnál: az LPG-s buszok hosszú ideig tartó uralma után ezzel a kontingenssel indul az átállás (avagy visszaállás) a dízelmotoros hajtásra. A Citarok száma dinamikusan nőtt Bécsben az év hátralévő részében is - áprilisban a Spetterbrücke garázs egy újabb nagy kocsikiadású viszonylat, a 48A flottáját kezdte gyors ütemben Citarokra cserélni.
Cikkeink fényében a 2014-es év január legvégén, illetve február elején indult be igazán a kötött pálya világában. Január utolsó napján jött a hír, hogy az ÖBB után a GYSEV is a Siemens Desiro Mainline szerelvényei mellett teszi le voksát a bécsi elővárosi forgalom jövőjét illetően. Néhány nappal később pedig a cseh államvasút hozott új szerelvényt Bécsbe – akkor még csak próbafutásokra, míg az éles forgalommal majd a nyári események kapcsán foglalkozunk alább.
Ami a bécsi közösségi közlekedést illeti, a Wiener Linien két fontos hírrel jelentkezett februárban. Egyrészt ismét megdőlt az éves utasszám-rekord a császárvárosban; másrészt 2015 elejétől az eddigi papír alapú éves bérlet helyett jön a műanyagkártya formátumú éves bérlet a bécsi tömegközlekedésben. Az új kártya helyett választható lesz a sokoldalú Mobilitätskarte is, mely lényegesen többet tud majd elődjénél – például fizethetünk vele a parkolásért, vagy a városi bérautórendszer használatáért.

Szintén év eleji, ám kevésbé örömteli hír, hogy a Bécs házi múzeumvasútjának számító Kaltenleutgebnerbahn vonalát az ÖBB - törvény adta lehetőségeivel élve - kivonta a fenntartásból. Februárban írt „nekrológunkban” még kincstári optimizmussal latolgattuk a meglehetősen valószínűtlen elővárosi forgalom esélyeit, ám úgy tűnik, egy év tetszhalál után szolidabb formában mégis feltámadhat a vonal. A vonalért tevékenykedő egyesület honlapja szerint az ÖBB 2015 elejétől átadja Perchtoldsdorf település kezelésébe a vonalat, így talán a többé-kevésbé rendszeres nosztalgiamenetek sorsa legalább biztosítottnak tűnik. (Itt említjük meg, hogy a Pro Kaltenleutgebnerbahn egyesület 2015-ös fényképes falinaptárat adott ki a vonalon készült képekből - melyek közül hármat, beleértve a címlapfotót, munkatársunk készített.)

Nosztalgiaflottás 5042-es dízelmotorkocsi a Kaltenleutgebnerbahn erdei szakaszán, 2013 őszén; vajon jövőre ismét találkozhatunk itt nosztalgiavonatokkal?

Az év első harmadában két osztrák-magyar vonatkozású témában is „közszolgáltattunk”. Egyrészt mai napig megoldatlan a Railjet-járatok magyarországi szakaszán a fedélzeti internetkapcsolat kérdése - cikkünkben a miértekre kerestük a választ. Természetesen a „mikor” kérdésre is szerettünk volna választ kapni, ám itt mindkét érintett vasúttársaság letért a konkrétumok rögös útjáról, és az azóta eltelt majdnem egy évben sem történt kézzel fogható előrelépés a témában. Talán majd 2015-ben?
Sokkal optimistább felhanggal írhattunk viszont áprilisban a tervezett, régi-új Debrecen–Bécs és Belgrád–Bécs EC-vonatokról. Az elmúlt hetekben – néhány más újdonsággal együtt – ezek a vonatok be is indultak, és reméljük, hogy az utazóközönség (újra) megkedveli a járatokat. Ami pedig a kitekintést illeti, az ÖBB óvatosan bővítő stratégiája miatt tavaly „nem ment át” a kolozsvári közvetlen EC-vonat; reméljük, 2015 végén már talán ez is beindulhat.

Februrár végén búcsúztak az oberlaai Therme Wien végállomástól a 67-es villamos járművei. Az U1-es metró déli hosszabbításának építése miatt vágták vissza járatot az Alaudagasséig. Ezzel negyven év után tűnt el a déli szakaszról a villamos.

Áprilisban a Wiener Linien munkatársai tartottak figyelmeztető munkabeszüntetést, amivel a meglehetősen rossz biztonsági helyzetre hívták fel a figyelmet. A közlekedési cég alvállalkozókkal igyekezett pótolni a kieső autóbuszokat, villamosokat, metrókat. A tiltakozásnak viszont lett eredménye is: zárt fülkés és kamerás járműveket vetnek majd be az esti, éjszakai órákban.
Szintén áprilisi hír a villamosok és buszok kultikus „kisszakasz-tábláinak” cseréje. A szakaszjegy már egy évvel korábban megszűnt, de most arculati frissítésen is átestek a meglévő utastájékoztató elemek.

Májusban érdekes kirándulást tettünk a „semmi közepén” fekvő Tullnerfeld állomásra. Mint emlékezetes, a Bécs–St. Pölten nagysebességű vonal egyetlen közbenső állomását 2012-ben nyitották meg, és mivel a településektől távolabb fekszik, új színt hozott az osztrák vasútra. Másfél évvel a nyitás után kíváncsiak voltunk a forgalomra – amint képriportunkból kiderül, az állomásépület ugyanolyan kihalt (igaz termelői krumplit már vehetünk automatából), ám az óránként kétszer érkező távolsági vonatokhoz azért összeverődnek az utasok.

A június a Railjetek bűvöletében telt. A nyár első napjaiban mutatta be a cseh vasút új szerzeményeit, a Najbrt-színterv szerint fényezett Railjet-szerelvényeket az osztrák közönségnek. A napi üzemre sem kellett sokat várni, a hónap közepén már ott ülhettünk az első cseh Railjettel kiadott Prága–Bécsújhely EC-járaton (EC 73). A cseh vonatokon viccnek is beillő üzleti szakasz, szűkebben mért első osztály, ám cserében több másodosztályú hely, és – ami talán a legfontosabb koncepcionális eltérés – kerékpáros szakasz várja az utazókat.

A másodikként érkező cseh Railjet-szerelvény, az EC75-ös tempózik a Bécstől délre fekvő szőlőhegyek tövében Bécsújhely felé június 15-én

A hónap derekának fontos híre szintén a Railjet-eposz egyik újabb felvonása volt. Mint ismeretes, az osztrák vasút 51 Siemens Viaggio fantázianevű szerelvényt vett, és lemondott a 16 darabos opció lehívásáról. A kimaradt szerelvényekre a cseh vasút pályázott, majd némi politikai kötélhúzás után a kontingensből hetet vettek át. A kimaradt kilenc vonatra a nyári hírek szerint az ÖBB ismét igényt tartana – kíváncsian várjuk a végkifejletet, mely a jövő év zenéje.
Nem bécsi hír ugyan, de szövetségi vonatkozása van az osztrák államvasút június végi bejelentésének: a cég biológiai fegyvert vet be a vasúti töltéseken burjánzó, agresszív gyomnövényként tenyésző óriás keserűfű ellen. A kecskék első körben Karintiában bizonyíthatnak, és szerkesztőségünk is lelkesen szurkol az ÖBB legújabb munkatársainak sikeres próbaidőjéért.
A hónap elején derült ki: a 1822-esek új életet kezdhetnek. Az Adria Transport az Ausztriában maradt gépekre csapott le és kezdte el felújításukat. Hamarosan meg is jelennek majd a vaspályákon a gépek.

A városi közlekedésben sem volt uborkaszezon a nyár derekán. Júniusban jelentette a Wiener Linien, hogy 2015 elejétől a frekventált belvárosi vonalon, a 13A-n csuklós buszok járnak majd. A szűk belvárosi utcákban sok gondot okoz a szabálytalan parkolás a szóló buszoknak is; kíváncsiak vagyunk, hogy hogyan alakul majd a csuklósok forgalma?
Ebben a hónapban meglátogattuk a 4A viszonylaton az apránként munkába álló Volvo 7900-as hibridbuszokat. Az új típus még áprilisban debütált, ám nyár derekáig kellett várnunk ahhoz, hogy a képriport elkészülhessen - egészen addig eléggé esetleges volt a kocsikiadás.

Akcióban a Wiener Linien legújabb szerzeményei, a Volvo hibridbuszok

Az idei július a Wiener Linien fejlesztési koncepciójával indult; a városi közlekedési vállalat 2020-ig szóló koncepciót tett közzé, melynek értelmében most már tényleg megkezdődik az ötös metrő építése, és kötött pályás közlekedést kap a Nordbahnhof egykori teherpályaudvarának helyén épült lakónegyed is. A városi közlekedési vállalat közvéleménykutatásban is megmérette magát - a bécsiek pedig elégedettek a cég erőfeszítéseivel, és jónak értékelték a városi közlekedés teljesítményét.

Júliusban egy régi témát felmelegítve a Railjet-járatok hegyeshalmi megállás nélkül történő határátlépéséről is írtunk. Nos, azóta ismét fordult a kocka – decemberre kiderült, hogy az ÖBB számára komoly költséget jelentene a rövidke magyar szakasz miatt a mozdonyvezetők képzése és időszakos vizsgáztatása. Ami pedig ennél is fontosabb érv: csak mindkét oldalon működő ETCS vonatbefolyásoló mellett lehetséges a megállás nélküli üzemmódváltás. Az osztrák oldalon viszont jó ideje ki van kapcsolva a korábban kiépített ETCS L1 szintű berendezés, és az ÖBB tervei szerint már nem is fogják bekapcsolni, amíg ki nem építik az L2 szintű, azaz folyamatos vonatbefolyásolást. Ezt európai uniós forrásból tervezik, ilyet viszont a vonal korábbi hasonló forrásból történő felújítása miatt legkorábban 2020-ban kaphatnak újra az Ostbahn-ra. A tervezett dátum tehát valamikor 2020 utánra esik...

A naptári nyár utolsó napjaira két fontos hír jutott. Az egyik városi vonatkozású: a Verkehrsverbund Ost Region (VOR) megrendelői szervezet helyett közvetlenül Bécs város tömegközlekedési vállalata, a Wiener Linien veszi kézbe az ottakringi metróállomásról a hegyi területek felé induló buszjáratok koncesszióját 2015 elejétől. A tényleges üzemeltető viszont nem változik, január elsejétől is a Dr. Richard kocsijaival utazhatunk, ám sűrűbb követési idő és hosszabb üzemidő jellemzik majd az új menetrendet. A bécsi buszos viszonyokról részletesebben is értekeztünk 2014-ben, érdemes ismét elővenni ezt az írásunkat.
A másik augusztus végi hír, hogy az ÖBB megválni készül a belföldi fővonali forgalom legfapadosabb kocsitípusától, az Inlandswagen néven ismert Schlierenwagen-rokontól. Akkor úgy tűnt, a vevő az örökké kocsihiányos MÁV-START; bár az ősszel még úgy szóltak a hírek, hogy a magyar vasúttársaság távolabb került az üzlet nyélbe ütésétől – ám mégis sikerült nyélbe ütni a boltot. Érdemes elolvasni a kocsitípus eredetét áttekintő írásunkat is.

Az őszt a városi közlekedés eseményei nyitották. Egy teljes szezonnyi kihagyás után teljesen átalakult formában nyitották újra a Wiener Linien villamosmúzeumát az egykori Erdberg kocsiszínben – a létesítmény új nevet is kapott, immár Remise néven látogatható. A nyitóünnepségen egyik szemünk sírt, és nem az időjárás miatt: bár a laikusok számára interaktívabb és minden bizonnyal fogyaszthatóbb lett a világon egyedülálló méretű kollekcióval rendelkező múzeum, a „vájtfülűek” számára komoly visszalépésként a villamosgyűjteménynek már csak egy része látható egyidejűleg a múzeumban.
A másik őszi program Bécsben az ilyenkor szokásos Tramwaytag, azaz villamosnap volt, ám nem szeptemberben, hanem később, október elején. Nos, idén a Wiener Linien simmeringi főműhelye adott otthont a rendezvények – mely a kósza hírek szerint ebben a formában talán az utolsó volt a sorban. Meglátjuk, a Wiener Linien ugyanis ezúttal egy kissé „ráncfelvarrott” programot állított össze, legalábbis az előző évekhez képest.

A megújult bécsi villamosmúzeumban az egyszerű járműkollekciós koncepció helyett tematikus szigeteket alakítottak ki, ahol a látogatók a városi közlekedés egy-egy aspektusával ismerkedhetnek meg

Októberben átadták az új bécsi főpályaudvart. Azaz, fogalmazzunk úgy, hogy végre hivatalosan is átadták – a létesítmény ugyanis már 2012 decembere óta bonyolít regionális forgalmat. A mostani átadás háttere, hogy a decemberi menetrendváltástól indul a „teljes üzem”, azaz a távolsági vonatok is megállnak a Hauptbahnhofon. Ekkortájt érkezett a hír a repülőtéri összekötő vágány terhelési próbájáról is – erről a fejlesztésről alább még lesz szó. Az új bécsi főpályaudvar teljes üzeme és a berlini InnoTrans szakkiállításon az ÖBB szakembereivel folytatott eszmecserénk apropóján áttekintettük az országos ütemes menetrend 2025-re tervezett bevezetésével kapcsolatos pályás fejlesztéseket. Maratoni alagutak, tehervonati elkerülő, nagyívű állomásfejlesztések – komoly számok repkednek a levegőben. Szívesen megírnánk a hazai változatot is, ám az európai uniós forrásokból felújított pályákon a szalagátvágás után esedékes fejlemények körül szinte csak kérdőjelek vannak.
Szintén októberi hír volt több motorvonat mellékhelyiségének kidekorálása. A szag már adott volt, de most már valóban „színesek-szagosak” a WC-k az ÖBB-nél.
Szeptemberben érkezett meg az utolsó T1-es sorozatú kocsi a 2014-ben 25 éves U6-os metró Michelbeuernben lévő telephelyére. A nem mindennapi menetről a Wiener Linien segítségével számolhattunk be. Ki látott már a Ringen metrót?

December elejét a Wiener Linien bejelentése indította: a hosszú ideig tartó Siemens-uralom után 2018-tól a Bombardier szállíthatja a bécsi villamosok legújabb generációját. Mi tagadás, felhasználói szemszögből ez előrelépés lesz. A Siemens-féle ULF sorozat műszakilag meglehetősen öszvér jószág, ráadásul a kortárs Bombardier Flexity variánsok belső tere is sokkal felhasználóbarátabb, mint a nagyon szűk átjárókkal bőségesen teletűzdelt ULF-ek beltere.

December közepén a menetrendváltásé a főszerep a közösségi közlekedésben. Idén felvezetésként egy újságíróknak szervezett bemutatóút keretében két nappal a menetrendváltás előtt bemutatták az új összeköttetést a főpályaudvar és a repülőtér között. Bár a premier előtti vetítésen egy Railjet-szerelvény szállította a vendégeket, még egy évig a DB AG ICE-T szerelvényeivel biztosítják a távolsági kapcsolatot a reptérre. Jövőre viszont jönnek a Railjetek is, és néhány éven belül valóban felkötheti a gatyát a régiós konkurencia: a tervek szerint megvalósul az Ostbahn bekötése a repülőtérre, így már Budapest felől is érinthetik a bécsi légikikötőt a távolsági vonatok. Addigra talán Budapesten is megvalósul a Liszt Ferenc repülőtér valódi kötött pályás összeköttetése a belvárossal, bár erre nem mernénk nagy összegű fogadásokat kötni.
Ami pedig magát a menetrendváltást illeti: novemberben már gyakorlatilag végleges menetrend alapján csemegéztünk a változásokból, december második hétvégéjén pedig testközelből szemléltük a komoly változásokat hozó átállást. Útnak indultak az utolsó nappali közlekedő autószállító vonatok, bezárt a Westbahnhof autórakodója, az ICE-járatok és Bécsből nyugatra tartó éjszakai vonatok pedig leköltöztek a Lainzer Tunnel-be, immáron nem érintve a bécsi Nyugati pályaudvart. Ami számunkra még fontosabb lehet: újra Bécsig közlekedik a Belgrádból érkező Avala, és 13 éves kihagyás után újjászületett a Debrecen–Bécs közvetlen EC-járat, Arrabona helyett Hortobágy EC néven.

Egy korszak vége: az utolsó, Westbahnhofról indított autószállító vonat a Bregenzbe tartó EN246-os volt 2014. december 13-án

Az első Bécs–Debrecen Hortobágy EC készül indulásra a Westbahnhofon

Az év végi hajrá hagyományos eleme a menetrendváltás mellett az adventi különvonatok érkezése. Nos, idén két szokatlan jövevény érkezett Magyarország felől: Advent második szombatján az Árpád motorkocsi érkezett Bécsbe, előtte és utána egy héttel pedig a MÁV-START hozott múltidéző különlegességként 59-80-as középszámú fekvőhelyes kocsikat a császárvárosba.

Ritka vendég a bécsi Westbahnhofon: rajtra kész a Budapestre induló Árpád motorkocsi
(a felvételek a szerző munkái)


Magyarics Zoltán