Miközben Münchenben éppen készülnek a „Szent Motorvonatok” a nagy visszatérésre, szépen csendben elbúcsúztak az 1970-es években tervezett szerelvények a Majna partjától: a frankfurti gyorsvasúti hálózaton november első hétvégéjén közlekedett utolsó alkalommal menetrend szerinti forgalomban 420-as sorozatú motorvonat.
A volt nyugat-német gyorsvasúti hálózatok közül Münchenben búcsúztak először a menetrend szerinti forgalomból az 1970-es években tervezett motorvonatok. Ám a 2004. december 5-i búcsút követően tíz évvel vissza is térnek a járművek az Isar partjára, mivel a hálózat bővül, de új járműveket nem vásárol az operátor. Ellenben máshonnan viszont tűnnek el a járművek: a müncheni motorvonatok Stuttgartból érkeznek és a Rajna-Ruhr-vidéken is stuttgarti és frankfurti motorvonatok állnak szolgálatba az S-Bahn-viszonylatokon.
A 420 344-es motorkocsival az élén érkezik Frankfurt-Niederrad állomásra egy Vollzug, azaz két motorvonat egymással csatolva
Mindeközben viszont „Mainhattan”-ben, azaz Frankfurt am Mainban úgy döntött a gyorsvasutat üzemeltető DB Regio, hogy megválik az először az 1972-es olimpiára München számára épített járműtípustól. A Majna partján a járműsorozat a város alatti alagúti szakasz 1978. május 28-i átadásával együtt megszervezett gyorsvasúti hálózat beindításával jelent meg. A hálózaton a 420-as sorozat második és harmadik szériájába, azaz a 420 121...200 és a 420 201...260 pályaszámtartományba tartozó vonatok közlekedtek, mégpedig a közismert narancs-fehér színű fényezésben. Az első hónapokban azonban Münchentől is kértek kölcsön motorvonatokat, így a bajor kék-fehér színű vonatok is jelen voltak a Majna partján. Később az újabb sorozatokból is kapott a hálózat, hiszen a Rajna-Ruhr-vidék, München és időközben Stuttgart számára is gyártottak újabb motorvonatokat. A 2000-es években folyamatosan sakkoztak a járművekkel és főleg a Rajna-Ruhr-vidék és Frankfurt am Main között volt intenzív a járműcsere, majd végül 2009-ben az Essenben honos modern, az 1990-es évek elején épített utolsó szériás vonatok mind átkerültek Frankfurtba, ezek a legöregebb járműveket válthatták ki.
Frankfurt-Niederradból gördül ki a belváros felé menet egy 420-as páros
A legutóbbi időkben a háromrészes vonatokból már csak 65 darab volt állományban Frankfurtban, miután 2003-tól folyamatosan álltak forgalomba a modern 423-as sorozatú motorvonatok. Ám még ezek sem tudták teljes mértékben kiszorítani a vasútbarátok által „Heilige ET”, azaz „Szent Motorvonat” néven emlegetett járműveket. Csak a még újabb járműbeszerzés segített: a 430-as sorozatú motorvonatok forgalomba állításával törölhette az állományból az immáron legalább húsz éves vagy még öregebb járműveket a frankfurti S-Bahn.
A viszonylatok közül az S7-es nem az alagútba megy be, hanem a hatalmas frankfurti főpályaudvar csarnokában fordul
Az utolsó 420-as sorozatú motorvonatok 2014. november 2-án búcsúztak a frankfurti hálózattól: legutóbb az S8-as (Wiesbaden Hbf–Main Hbf–Offenbach Ost–Hanau Hbf) és az S9-es (Wiesbaden Hbf–Main-Kastel–Hanau Hbf) viszonylatokon közlekedtek. November 3-ától a helyüket a 430-as sorozatú motorvonatok vették át. A leállított járművek sorsa egyelőre bizonytalan, előfordulhat azonban az, hogy a Rajna-Ruhr-vidéken és München környékén akár ismét feltűnnek a jobb állapotú szerelvények.
A 420-asok jellegzetes formája 1978 és 2014 között fémjelezte a frankfurti S-Bahn-hálózatot
(fotók: Halász Péter)
(fotók: Halász Péter)
A 420-as sorozatú motorvonatokat a Deutsche Bundesbahn először az 1972-es nyári olimpia alkalmából kialakított müncheni S-Bahn-hálózaton vetette be. A három kocsiból álló, nem átjárható szerelvény mindegyik tengelye hajtott. Az egymással csak műhelyben bontható kapcsolattal összekötött járművek közül a két szélős, vezetőállásos jármű a 420-as sorozatszámot kapta és ezek közül az egyik 500-al magasabb pályaszámon futott, mint párja. A középső kocsi, ahol az áramszedők is helyet kaptak, 421-es sorozatszámon vált ismertté.A típusból 1969 és 1997 között összesen 480 darab három kocsis egységet szerzett be a DB, illetve a DB AG. Az utolsó két széria (a 420/421 400-as számtól felfelé) jelentős változtatások és 8 évnyi szünet után (1981 és 1989 között nem épült 420-as) készült el: a korábbi zsebes kialakítású utastérajtók helyett kifelé nyíló lengő-tolóajtókat kapott a vonat, ezzel nagyobb ajtónyílás segítette a gyors utascserét az időközben a München mellett Frankfurt am Mainban és Stuttgartban is megjelentek a vonatok, de a Rajna-Ruhr-vidéken is, kisebb kihagyásokkal ugyan, de sokáig jelen voltak és most ismét visszatértek oda is a bajor főváros mellett. Apró kitérő, hogy ahogy a Rajna-Ruhr-vidéken jobbra a mozdonyos ingavonatokat preferálta a DB, úgy Nürnbergben is az x-Wagenekből álló és 141-esekkel továbbított ingavonatokkal nyílt meg az S-Bahn-hálózat.A járműsorozatot szinte valamennyi jelentős nyugat-német járműgyártó építette: az MAN, a WMD, az LHB, az MBB, az O&K, Uerdingen, a WU és Rathgeber is gyártotta a járműveket.A jó gyorsítóképességű vonatok (0,9-1,0 m/s2) hamar népszerűek lettek az utasok körében is és a formás szerelvények jellegzetes hangja a vasútbarátok számára a mai napig muzsika.
Halász Péter
