2014. 10. 06.

Hídcsere a Tiszán: ráfordultak a célegyenesre

Korábbi cikkeinkben már bemutattuk a Szolnok–Szajol állomásköz átépítésének legkomolyabb beavatkozását, a Tisza-híd cseréjének alakulását. A vasárnap nulla órakor kezdődő vágányzárban testet ölt a nagy mű, mi pedig búcsúzásképpen meglátogattuk a generációkat kiszolgált régi hidat a kitolás estéjén. Mai cikkünkben a régi híd utolsó órái, valamint az első új hídszerkezet betolásának képeivel jelentkezünk!



Közhely, hogy a hidak összekötnek, azonban számomra tegnap az esti sötétedésben értelmet kapott ez a szókapcsolat; már csak azért is, mert – hogy egy másik frázissal éljünk – valaminek akkor érezzük leginkább a hiányát, amikor nincs. Nos, a 60 évet kiszolgált vasúti Tisza-híd is ilyen jószág. Az évek során még messziről jövő és messzire tartó távolsági utasként is gyors fejszámítás alapján legalább kétszázszor átcsattogtam már rajta, különféle romos és kevésbé romos vonatok fedélzetén. Páros irányban, azaz hazafelé tartva a Tisza-híd fémes zaját hallva fogott el a vonaton a „lassan hazaérek” érzés, vagy ahogy az angol vasúti szleng mondja: „hitting home rails”. Furcsa érzés volt tehát a sötétben a vágószerszámok sivítását és a szikraesőt látni, amint a hűséges műtárgyat végleg elszakítják a Tisza két partján lévő biztos pontoktól. Sajnos az ilyen műveletek során elkerülhetetlen késések miatt a tényleges kihúzásból már nem sokat láthattam, de talán jobb is – méltóbb volt így búcsúzni a Tiszántúl jelentős részét az országos fővonali vérkeringésbe bekötő hídtól.

A száraz részletek: vasárnap nulla órától a kivitelezők átvették az uralmat, megszakították a megmaradt egy vasúti vágány kapcsolatát a híd két oldalán, elbontották a felsővezetéket, majd megkezdték a híd kitolásának előkészítését. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a pilléreknél hidraulikus emelők segítségével megemelték a híd felszerkezetét, majd görgős zsámolyokat toltak az alátámasztási pontok alá. Ezek a zsámolyok az északi oldalon kiépített ideiglenes állványzaton lévő sínen futnak. A helyszínen dolgozó szakemberek elmondták: a régi híd mozgatása mechanikus úton, csigás megoldással történik, míg az új felszerkezetet a hétfőn hajnaltól hidraulikus tolással juttatják a helyére. Az új felszerkezetet a bal vágány helyére kell tolni, ezért ennek mozgatása a régi felszerkezet kitolásához képest tovább tart – a régit nagyjából 11 órán át mozgatják, az újat 15-16 óráig. A húzás-tolás sebessége egyébként nagyjából 30 centiméter óránként. Az új felszerkezet helyére kerülését követően kezdődhet a pályaépítés; ezen a ponton a kivitelező szakemberei két esőmentes, alacsony páratartalmú napért fohászkodnak, ugyanis az Edilon rendszerű sínleerősítés megkötése ezt követeli meg. Úgy tűnik, a hídcseréhez szerencse is kell – bár ezesetben a mérnökök temperálható sátrak formájában készek az irányított szerencse alkalmazására is.
A régi híd kitolása hosszas előkészítés után a kitűzött időponthoz képest késve, de még bőven a kijelölt időablakon belül megkezdődött, 20 óra után néhány perccel próbahúzást végeztek a szakemberek. Sajnos nem várt ellenállásba ütköztek, így ennek felderítéséig újra leállt a híd mozgatása – mi eddig tudtuk személyesen követni az eseményeket.

A korábban bemutatott új, egypályás felszerkezet készen áll a betolásra

Itt a lényeg: a kép bal szélén látható, hogy hidraulikus emelőkkel emelik meg a régi felszerkezetet, a kép jobb oldalán pedig készen áll a görgős zsámoly a híd átvételére

A hídépítők úszóműveket és hajókat is komoly mennyiségben vonultatnak fel. A legviccesebb nevű vízi alkalmatosság címére jó eséllyel a Muci III pályázik

A lemenő Nap csillan át a régi híd felszerkezetén

Itt még volt remény időben történő kezdésre, 18 óra körül úgy tűnt, az eredetileg tervezett időpontban indulhat a régi híd kihúzása

Mivel újabb beakadási potenciállal rendelkező elemek kerültek elő, két órával később még mindig a lángvágó volt az úr a régi hídnál

Feszült várakozás

Röviddel 20 óra után megtörtént a próbahúzás – jobb szeműek már láthatják a képen, hogy a régi híd 150 milliméterrel jobbra mozdult eredeti helyétől (ez a vasúti vágányok helyzetén látható leginkább); sajnos itt elakadt a művelet, így újabb egy órára becsült kényszerpihenő következett az ismeretlen ellenállás eredetének feltárására

Búcsú a hídtól – a munkához szinte nappali világosságot biztosítottak mobil generátorokról üzemeltetett reflektorokkal

A kivitelezők külön kilátóhelyet építettek a sajtó képviselőinek a munkálatok nyomon követésére. A hétfői sajtótájékoztató résztvevői innen követhetik majd az új híd betolását

Időközben fontos, ám kevésbé látványos előrelépés történt a szajoli oldalon: helyére került a korábban említett új ártéri híd, mely egészen pontosan két különálló felsőpályás hídszerkezetet jelent. A beemelést 400 tonnás teherbírású autódarukkal végezték, melyeket komoly logisztika árán sikerült a munkaterületre juttatni és ott megfelelően pozicionálni. De minden jó, ha vége jó: a híd a helyén van, sőt már a statikus próbaterhelés is megtörtént, két Szergej segítségével. A dinamikus próbaterhelést csak a Tisza-híddal együtt lehet megejteni, mivel a két híd közötti távolság nem elégséges a próbaterhelést biztosító járművek gyorsítására/fékezésére.

Új ártéri híd a szajoli oldalon – nem annyira látványos, de annál fontosabb, mert segíthet levezetni a nagyobb árhullámokat. A 100-as vonal régi törzsutasai fel tudják mérni ennek értékét, a tavaszi-kora nyári hónapokban néha kifejezetten célszerű volt vonatozás előtt rápillantani a vízállásjelentésre...
(a külön nem jelölt felvételek a szerző munkái)

Végül pedig egy kis kitekintés: a második új felszerkezet decemberben kerül majd betolásra, ezután kiépítik a jobb vágányt is, és a szükséges terhelési próbák után a tervek szerint 2015. január 6-án a tervek forgalomba helyezik a második vágányt is a Szolnok–Szajol állomásközben. A régi hídszerkezettel kapcsolatban megtudtuk: a koros acélkolosszust télre a helyén hagyják, a megfelelő jégvédelem biztosítása mellett, majd tavasszal a víz felett fogják feldarabolni és az elemeket Szajol felé elszállítani.

Magyarics Zoltán