Szolnok–Szajol: hídpótló autóbuszok

Amint korábbi cikkeinkben beharangoztuk, vasárnap nulla órától teljes kizárásos vágányzárban cserélik a Szolnok–Szajol állomásközben a Tisza-híd felszerkezetét. Az egy hetes vágányzár időtartama alatt a MÁV-START buszokkal pótolja 100-as vonal személy- és sebesvonatait, illetve a 120-as vonal szinte teljes forgalmát. Lássuk, hogy zajlott a pótlás első napja – kattintsanak képriportunkért!

A Szolnok–Szajol állomásköz személyforgalma még a 100-as vonal IC-vonatainak Miskolc felé terelésével is jelentős maradt, így a hazai gyakorlatban szokatlan méretű buszos pótlásra készülhetett a MÁV-START és az érintett Volán-vállalatok.
Vasárnap délutánra, képriportunk készítésének idejére Jamboree-hangulat lett úrra a szolnoki és szajoli állomáson, az érintett vasutas dolgozók tiszteletre méltó törődéssel biztosították az utasok lehetőleg zökkenőmentes átszállását, beleértve a babakocsik cipelését az aluljáróba vezető lépcsőkön. Másik szempontból nézve viszont botrány, hogy egy olyan fontos és forgalmas állomás, mint a szolnoki, 2014-ben is teljesen híján van az akadálymentességnek.
A személyes utastájékoztatás ezzel összhangban kiváló volt, és a hangossal is igyekeztek segíteni Szolnokon – Szajolban viszont az amúgy is kicsit eldugott vizuális utastájékoztatás nem tudott a változásokról, így inkább „kibárcázták”. Apróságok persze voltak: a szokásos sufni-színvonalú ragasztószalagos „vonatpótló autóbusz” plakátokra éppen csak azt nem írták oda, hogy hova indul az a busz. Ami nem is gond addig, míg be nem gördül a Nógrád Volán csuklós kocsija, melyen felül ott virít, hogy „Salgótarján”. Remélhetőleg mindeki a szélvédő alsó sarkában lévő táblára koncentrál, ebben ugyanis a Volán volt jobb: többnyire kiírták a viszonylatot is.

Soknak tűnik, de nem az – vasárnap délután még bőven volt tartalék a Volán kapacitásaiban

Záhonyi sebesvonat érkezett a harmadik vágányra, és ezúttal nem közlekedik tovább; a tervezett 5 perc nagyon szűken elég az utasok buszra szállításához, pár perc késés bele van kódolva a rendszerbe

Esztétikailag még nem az igazi, de a célnak végül is megfelel... mondjuk úgy, hogy illik a környezetbe!

Ez már az aluljáró Volános (?) része, a hirdetmény némi esztétikai értéket is mutat, sőt azt is megtudjuk, hogy Szajol a cél

Jellemző vonatpótló kocsi: Jászkunos csuklós, helyijárati Ikarus 280-as classic pofával

Ami a kapacitást illeti, buszból volt bőven, bár ez a relatív bőség nyilván pár órával később, a vasárnap esti csúcsban gyorsan elolvadt. A Volánok viszont láthatóan nagy és adekvát erőkkel készültek a pótlásra. A többes szám nem indokolatlan: bár a buszok nagy részét a helyi erő, a Jászkun Volán adta, már a viszonylag lanyha vasárnap kora délutáni forgalom mellett is szükség volt a Tisza Volántól és a Nógrád Volántól érkezett kocsikra. Hétfőn még színesebb lesz a flotta: a Mátra Volán, az Agria Volán és a Hajdú Volán járműveit is várják Szolnokra, a várhatóan erős forgalom lebonyolítására.
A rendszer gyenge pontja egyértelműen Szajol. Az állomás előtti teret egyértelműen nem erre a feladatra méretezték, a pótlóbuszoknak sebtében kialakított peron pedig egy vicc; az utasok érdekében reméljük, nem esik sok eső a héten, és nem lesz szó szerint Dagonya-díjas a pótlóbusz szajoli végállomása. A szajoli szűk utcák miatt egyébként a buszok más útvonalon közelítik meg és hagyják el az állomást.

A szajoli állomás előtti térre behajtási tilalmat rendeltek el a pótlás idejére, teljes joggal – 6-7 busszal már igazi Tetris-hangulata volt a parkolónak

A rögtönzött peron mellé egy csuklós és egy szóló autóbusz fér el, így inkább önmegnyugtatásra alkalmas szolgáltatás a MÁV és a Volán részéről – már egy jó házzal közlekedő négy kocsis záhonyi személy utazóközönsége is 5 buszt (ebből 3 volt csuklós kocsi) igényelt

Leszállás a... peronra biztos nem. A standard forgatókönyv szerint az első egy-két pótlóbusz peronra szállít le, a többi pedig ahova tud. Működik, amíg nem jön nagyobb eső

Ugyanez kicsit más szögből Nánási Zoltán felvételén

Szajol állomás környezete küzd bizonyos infrastruktúrális kihívásokkal
(fotó: Nánási Zoltán)

Ez már most sem működik: a vizuális utastájékoztatás nem bírja követni a pályafelújítás tempóját, még az alapmenetrendi adatokkal próbálkozik – így a mindig kéznél lévő sufnimegoldással „kibárcázták” szegényt. Szigorúan elvi kérdés, de a készülék a felirattal ellentétben nem rossz, csak hozott anyagból dolgozik...

Bő tíz perces késéssel rajtol a 6204-es záhonyi sebes Szajolból; a késést már javarészt örökölte, a Szolnokra is késve érkezett vonat csúszásához a pótlóbuszozás nem sokat tett hozzá, mérsékelt utasforgalomhoz tökéletesen passzol a megtervezett pótlási menetrend

Alig haladt ki a 6204-es, ellenirányban már lopakodik is a bejáraton a Záhonyból érkező 6105-ös számú vonat. A 100-as vonal járatai közötti „meleg váltás” a buszos pótlás szempontjából ideális, ugyanaz a „buszkonvoj” különösebb szajoli mozgolódás nélkül meg tudja csinálni a Szolnok–Szajol–Szolnok kanyart

A 4-es számú főúton szabadjára lehetett engedni a ménest, szépen hasítottak az Ikarusok

Kissé leütött Nógrád Volános Volvo, Salgótarján (?) felé – a busz fényezése jelzi, hogy a társaság korábbi, budapesti BKV-alvállalkozásában is részt vállalt a kocsi

A Tisza Volán többféle arculattal is részt vesz a pótlásban, ez itt épp egy klasszikus 280-as szegedi helyi forgalmú kocsi; a járművezetők kifejezetten élvezték a népszerűséget, a fotósok ellen sem volt kifogásuk

Jászkun Volán tartalék kocsikkal is készült

Jászkunos szóló MAN és csuklós Ikarus várják a következő bevetést Szajolban
(a külön nem jelölt felvételek a szerző munkái)

A menetrendváltozás előtt néhány nappal ilyen szórólap várta az utasokat a távolsági vonaton. Ez már láthatóan csak a tűzoltás volt a nem éppen gyors tájékoztatás miatt
(fotó: Papp Máté)

Cikkünk végére egy költői kérdés: vajon miért nem lehetett a vágányzár idejére felfüggeszteni a 100-as vonal sebesvonatainak felárkötelességét? Most nem is az ingyenutazáselhárító felárral kapcsolatos általános kétoldali undorunknak szeretnék milliomodjára is hangot adni. A helyzet ugyanis az, hogy a vágányzár idejére az óránkénti közvetlen budapesti eljutás biztosítása érdekében a Záhony–Cegléd viszonylatú „vékonybetűs” személyvonatokat ugyanolyan megállási renddel közlekedtetik tovább Budapestig, mint az ellenkező órában egyébként is Budapestre közlekedő „vastagbetűs” sebesvonatot. Nonszensz, de mindkét órában pont ugyanazt a roncsderbit kapjuk, már csak az optimális szerelvényforduló miatt is. Az egészben az a vicc, hogy annak idején az NFM számunkra küldött állásfoglalásában lényegében a közvetlen budapesti eljutás lehetőségét emelte ki, mint felárasításra alapot adó tényezőt. Viszont akkor miért nem lett hirtelen feláras a sok Budapestig közlekedő személyvonat? Ha már a sebes maradt feláras, akkor ez lenne a logikus lépés... Nyilván nem kívánunk egy ilyen tébolyhoz tippeket adni, de a szajoli vágnyzár ezredik példáját adja a távolsági felár teljes agytemetőjének.
Végső soron persze az utas jár pórul. Kollégánk az indulás idejéből adódóan befizethette a felárat – reménykedve persze az átlag személyvonatnál némileg jobb körülmények. Sajnos ez nem sikerült, a felár mellé egyes kocsikban üzemképtelen fűtés (így október elején azért már hűvösek a reggelek az Alföldön) vagy éppen vállalhatatlanságig lepusztult 20-37-es „poznani heringesek” voltak a cég ajándékai.

A MÁV-START az 1960-as évek hangulatát sikeresen mentette át a 21. századba, így a távolsági felárat akár nosztalgiapótjegynek is felfoghatjuk. A gond csak az, hogy ebben a kocsiban pont nem volt fűtés

Ebben a poznani heringesben fűtés éppen volt, esztétika viszont már nem – másodosztályon még felár ellenében se legyen telhetetlen az ember ugyebár...
Nánási Zoltán felvételei a 6202-es számú, a KSZSZ szerinti legmagasabb szolgáltatási kategóriát jelentő feláras országos szegmensbe tartozó vonaton készültek

---

Magyarics Zoltán