A Német Szövetségi Vasutaknál, a DB-nél az 1950-es évek óta jelen voltak a sorozatjelükben szereplő betű miatt n-Wagen néven vagy a legtöbb jármű festetlen, rozsdamentes acél kocsiszekrénye miatt „Silberling” névvel illetett járművek. A legtöbb kocsit a DB saját karlsruhei műhelye építette, az ipar nem rendelkezett megfelelő kapacitásokkal a személykocsi-gyártáshoz, ráadásul alighanem olcsóbban is kijött a dologból a Bundesbahn. Így adódott az ötlet, hogy az 1970-es évek végén a Rajna-Ruhr vidéki S-Bahn-hálózat kísérleti járműveit készítse el ez a gyártó. Akkoriban – a rendelkezésre álló villamos motorvonatok ellenére – mozdonyos ingavonatban gondolkodtak, többek között azért, mert a hosszú távot befutó ingavonatokban volt mellékhelyiség is.
Eredetileg azonban még a vezérlőkocsik csak szűkös, a poggyásztérbe integrált vezetőállással rendelkeztek a DB-nél, ezek voltak a „Nyúlketrec” becenevű kocsik. A karlsruhei műhely újítása volt a 420-as motorvonatokéra hajazó fejkialakítás kidolgozása, amely módosított formában az 1990-es évek közepéig meghatározta a német ingavonati vezérlőkocsikat.
Az 1977 végén szolgálatba állított próbavonat a vezérlőkocsi mellett két másodosztályú és egy első- és másodosztályú betétkocsiból állt. A járművek lengő-tolóajtót kaptak és a sorozatkocsiktól eltérően csak magasperon melletti közlekedésre voltak alkalmasak, nem kaptak lépcsőket. Az utastereket sem teljes falak, csak kis szélfogók választották el a felszálló előtértől. A vezérlőkocsiban nem volt poggyásztér, hanem helyette egy három páholyosztásos utasteret alakítottak ki – a vezetőállásba viszont kívülről is be lehetett jutni, ezt az ajtót a sorozatban készült „Karlsruher Kopf” vezérlőkocsiknál elhagyták.
Igazi ritkaság volt már a kezdetekben is, hogy a szerelvény a saját mozdonyával együtt dolgozott. Az 1978. július 11-én készült felvételen a vonat éppen Essenbe érkezik
(fotó: A. Johanßen / DSO)
(fotó: A. Johanßen / DSO)
A próbavonat feltűnő fényezést is kapott: az ablakok vonalában és a hossztartókon óceánkék (RAL 5020), középütt pedig elefántcsont (RAL 1014) lett.
A kocsikat 1994-ben modernizálták és javarészt a többi sorozatjárművel azonos fényezést (az akkor divatos zöld-fehér festést) és külső-belső kialakítást kaptak. A vezérlőkocsinál viszont megmaradtak a külső feljáróajtók, amelyek a mai napig is egyedi ismertetőjelei a járműnek.
Hasonló festést kapott a vonat mozdonyának kiválaszottt 141 248-as pályaszámú gép is. A „Knallfrosch” is. A gép 1977-től viselte a jellegzetes, aszimmetrikus festést. Úgy tervezték, hogy a gép egyik vége állandóan a vonat felé néz majd, ezen a végén a személykocsik ablaksávjának vonalában folytatódott az óceánkék mező, amely a mozdony másik vége előtt véget ért és így harmonikus egységet képezett a szerelvénnyel.
A különös festést 2001-ig őrizték meg, a mozdony ekkor kapta meg az azóta is a DB AG-nál „divatos” Verkehrsrot színterv szerinti fényezést. A szóban forgó mozdony 1963-ban épült a Henschel & Sohn kasseli gyárában – ma itt működik a Bombardier mozdonygyára – 30541-es gyári számon, villamosberendezéseit a BBC szállította.
1978. május 8-án Hattingenben készült ez a felvétel a szintén egyben lévő szerelvényről.
További képek láthatók a vonat „életéből” a DSO-n, ide kattintva
(fotó: A. Johanßen / DSO)
További képek láthatók a vonat „életéből” a DSO-n, ide kattintva
(fotó: A. Johanßen / DSO)
A DB az eredetileg üvegzöld színezésű mozdonyt 1963. június 26-án vette állagba s előbb Offenburgban, majd 1964-től 1977-ig Dortmundban volt honos. 1977-től egészen 1995-ig Hagen-Eckesey volt a honos telephelye, majd 1995-től 2003-ig ismét Dortmund következett. Működése során sokszor közlekedett a próbavonattal, ám az idők során számtalanszor elszakadt tőle és hosszú ideig külön szolgált a szerelvény és a gép. A gépet 2003. október 15-én letétbe helyezték és december 3-ával törölte állagából a DB AG. A gép a DB Museum tulajdonába került és az „Eisenbahnfreunde Betzdorf e.V.” nevű egyesület a Siegenben lévő fűtőházban tárolja. Terveik szerint legalább külsőleg a „Karlsruher Versuchszug”-hoz illő formában újítják fel a mozdonyt.
Halász Péter