Negyed századdal ezelőtt új metróvonal került fel a bécsi metróhálzóat térképére: az U6-os azonban nem egy teljesen új vonal volt, hanem a Stadtbahn-hálózat utolsó vonalát integrálta a metróhálózatba a Wiener Linien.
A bécsi U6-os metró számos tekintetben különbözik a többi bécsi metróvonaltól: egyrészt a sorból hiányzik – egyelőre – az 5-ös számú járat és mégis e mögé számozták be a régi-új metróvonalat. Mégpedig azért, mert olyan nagy mértékben különbözik a többi metróvonaltól.
A Philadelphiabrücke felé tartó egy U6-os vonali szerelvény a Niederhofstraßénál épült mélyállomáson. A megálló az U6-os vonallá való átépítés keretében készült el
A Gürtel mentén vezető Stadtbahn-vonal, a G és a GD viszonylatok felújítása során meghagyták a korábbi üzem jellegzetességeit: itt nem épült harmadik sín, magasperon, folyamatos vonatbefolyásolás. Ellenben megmaradtak az 1980-as évek közepétől folyamatosan szolgálatba állított csuklós motor- és pótkocsik, az E6-os és c6-os sorozatú járművek. A felújítás, átalakítás során teljes egészében megújult a vasúti pálya, az áramellátás és a biztosítóberendezés is. Az U6-os metró vonalán áttértek a jobboldali közlekedésre, ugyanis a Stadtbahn-időkben a kezdetektől fogva végig „balra hajts!” volt érvényben a vonalon.
A még Stadtbahnon közlekedő E6/c6-os szerelvény a Nußdorfer Straße állomáson 1987 telén
Az átépítéssel együtt megszűnt a G és GD viszonylatok végállomása a Meidlinger Hauptstraßénál és az U4-es metróhoz közvetlen átszállást biztosítandó új megálló épült a Längenfeldgassénál, ahol az U6-os vonal vágányai fogják közre az U4-es vágányait. Innen kapott egy teljesen új szakaszt a vonal: kezdetben a meidlingi pályaudvar melletti Philadelphiabrücke állomásig jártak a vonatok, majd 1995. árpilis 15-től Siebenhirtenig hosszabbították a vonalat.
1995 óta a Bécs déli részén épült lakóterületek is elérhetők metróval
Északon is változott a hálózat: előbb 1991. március 3-ával felhagyták az U4-es metró Friedensbrücke állomásához vezető ágat – ez volt az egykori GD jelzésű Stadtbahn-viszonylat –, majd pedig 1996. május 1-jén eltűnt az U6-os metró Heiligenstadtból is. Cserében viszont az újonnan épített csomóponton, Spittelauban szállhattak át az utasok az U4-es metró és az ÖBB vonataira, miután 1996. május 4-től az U6-os vonal északi végpontja átkerült a Duna túlpartjára, Floridsdorfba – a Dunát pedig a Nordbahnbrücke mellett épített új hídon szelik át a szerelvények.
Vezetőállás-videó 1990 májusából, amikor még Heiligenstadtból indultak Meidling felé a szerelvények – és még híre-hamva sem volt az alacsonypadlós kocsiknak
A vonalon 1993. december 5-éig egyeduralkodók voltak az E6+c6+c6+E6 összeállítású vonatok, ám ekkortól folyamatosan került mindegyik vonatba, biztosítandó az akadálymentes közlekedést egy-egy T sorozatú, alacsonypadlós motorkocsi. Az új motorkocsik csatasorba állításával azonban hozzá kellett nyúlni a peronokhoz: a szélesebb kocsik miatt távolabb került a magaspadlós járművektől a peron, amik lépcsőtoldalékot kaptak, így viszont végleg elveszett az a lehetőség, hogy a városi villamoshálózaton folytassák munkájukat.
A T1-es sorozatú metrókocsik kiszorították a magaspadlós E6-os motor- és c6-os pótkocsikat
A vegyes szerelvények közel másfél évtizedig jellemezték a vonalat: az E6-os motor- és a c6-os pótkocsik 2008. december 24-én búcsúztak el a vonaltól. A kocsikat értékesítették: Hollandiába került kis részük, java részük pedig Lengyelországban folytatta pályafutását, mint villamos. A régi motorkocsik kivonására azért nyílt lehetőség, mert 2008 tavaszától folyamatosan állították forgalomba a T1-es sorozatú alacsonypadlós motorkocsikat.
A Wiener Linien tervei között szerepel, hogy hosszú távon északon és délen is meghosszabbítják a vonalat. Északon Strebersdorf a cél, míg délen Vösendorf, ahol a felmerülhet a WLB vonalával való összekötés lehetősége is.
A Wien folyó felett átívelő hídról ereszkedik egy E6+c6+T+c6+E6 összállítású szerelvény az U4-es vonalra átszállást biztosító Längenfeldgasse állomáshoz
(fotók: Wiener Linien)
(fotók: Wiener Linien)
Végezetül még néhány: az U6-os metró jelenleg Bécs leghosszabb metróvonala a maga 17339 méteres hosszával. A csúcsidei 2-3 perces követésről az állományban lévő 78 darab T és a jelenleg forgalomba állított 65 darab T1-es sorozatú motorkocsi gondoskodik. A kocsik karbantartását az Alterlaa és az Erlaaer Straße állomások között fekvő Rößlergasse és az azonos nevű állomás mellett található Michelbeuern kocsiszínben végzik – utóbbi biztosítja a kapcsolatot a külvilággal és a simmeringi főműhellyel a villamosvasúti hálózaton keresztül.
Halász Péter