Az Ikarus gyár fontos partnere volt az NDK és annak buszüzemei. Ma már elképzelhetetlen, hogy a Mercedes-Benz Citarók vagy éppen az MAN Lion's Cityk helyén egykoron ráncajtós-botváltós Ikarusok várták az utasokat. Próbálkozott ugyan az Ikarus a 200-asok utódjának szánt kocsikkal is a német piacon, de a rendszerváltás elsodorta a zárt piacot. Ennek apropóján vettünk elő egy különleges felvételt – Kelet-Berlinből.
A kelet-berlini közlekedési vállalat, a BVB az 1970-es évek óta rendszeres vásárlója volt az Ikarus buszainak. Az NDK konszolidálódásával, a négy megszálló hatalom és a két Németország közötti szerződések életbe lépésével megnyugodtak a kedélyek Kelet-Berlinben is és nekiláttak az addig láthatóan óvatosan kezelt főváros közlekedésének fejlesztéséhez. De nem csak a közlekedés, hanem maga a város is fejlődött: elindult többek között a hatalmas marzahni lakótelepek építése és a belváros rendezése is. Megindult a villamoshálózat fejlesztése, az új vonalak mellett új járművek jelentek meg a palettán: az 1970-es évek közepétől folyamatosan szorította ki a Gotha- és Rekowageneket a csehszlovák ČKD Tatra KT4D típusa. Az utcákat ellepték a régi, sokszor még háború előtt gyártott vagy az akkori időkből származó tervek alapján épített emeletes buszok helyét átvevő Ikarus 180-as és 556-os busz, majd később a 200-as család szóló és csuklós tagjai. Csak a különböző 280-asokból több mint 1700-at vásárolt 1974 és 1990 között – ezt az értéket csak azért emeljük ki, hogy érzékeltessük az Ikarus gyár érdekeltségét az NDK fővárosa kapcsán.
Keleti-berlini Ikarus 260-as a John-Schehr-Straße/Bötzowstraße és az Unter den Linden/Otto-Grotewohl-Straße között közlekedő 9-es vonalon, vélhetően 1987-ben
...és egy városi kialakítású 280-as az 57-es vonalon. Mindkét felvétel az Alexanderplatz közelében készült egy 1987-es képeslapsorozat számára
Az Ikarus 200-asok utódjának szánt 400-as családdal nem csak hazai, hanem nemzetközi megrendelőket is szeretett volna magáénak tudni az Ikarus. Így került sor az egyik gyári tulajdonú Ikarus 415-ös prototípus autóbusz NDK-beli próbaüzemére is.
Az első kocsi egy 1985-ös gyártású Ikarus 415.02-es volt, amely a BVB-nél az IAK 7-00 forgalmi rendszámot kapta. A busz a mai Indhira-Ghandi-Straße telephelyen szolgált és a fennmaradt képek tanulsága szerint főleg az 57-es viszonylaton közlekedett. Érdekes, hogy a viszonylatot főleg csuklós Ikarus 280-asokkal üzemeltette a BVB, ennek ellenére próbázhatott itt a szóló autóbusz. Hazakerülése után a kocsi 1993-tól a Nógrád Volánnál közlekedett CTH-083-as rendszámmal, ám 2009-ben selejtezték.
Az első berlini próbakocsi, az IAK 7-00-ás rendszámú Ikarus 415.02-es a BVB sajtófotóján
Bár a kelet-berlinieket nem nyűgözte le az autóbusztípus, egy második próbakocsi is került: a Liaz-motoros, automata Prága-váltóval szerelt 415.07-es típusú autóbusz 1989-ben készült és az NDK-ban előbb IAK 2-00 rendszámmal közlekedett. Az automata váltót a túlságosan nagy karbantartási igény és ennek költségessége miatt miatt még 1989 őszén kiszerelték a kocsiból és kézi váltósra alakították át. A buszt 1990-ben a BVB átvette saját állományába és onnantól kezdve ugyancsak az Indhira-Ghandi-Straße garázs üzemeltette egészen 1992-ig az IAK 0-01-es rendszámmal. A kocsi már eredetileg is megkapta az 1987-re kitalált „Hauptstadtfarbe” színezést, azaz az elefántcsont alapot (a buszok esetében) sötétnarancs díszítés egészítette ki. Ez az autóbusz 1992-ig volt Berlinben, majd a Zala Volán vette meg és CTC-230-as rendszámon Keszthelyen közlekedett. A kocsit 2010-ben állították le, majd darabjainak egy részét egy másik 415-ös javításához használták fel, a maradékot elbontották.
A 400-as család nem éppen sikeres berlini szereplése nem lehet teljes a csuklós változat említése nélkül. A BVB egy 1987-es gyártású Ikarus 435.02-est tesztelt. A B-KA 6586-os rendszámmal közlekedő autóbusz 1991 elejétől 1991 szeptemberéig közlekedett az immáron egyedül Berlinban, majd visszakerült az Ikarushoz. Itt próbakocsiként járt Lodzban, Varósban, Pozsonyban, Krakkóban és sok más helyen, amjd végül 1995-ben Minskbe került a Minsktrans állagába, ahol a 3245 MИO rendszámot kapta és egészen 2012-ig szolgált; 2012. február 20-án elbontották a járművet.
A Berlint is megjárt Ikarus 435-ös kocsi a gyár saját felvételén
Végezetül pedig: bár az 1990-es években még az újra egyesített Németország ugyan rendelt néhány Ikarus 400-ast, ám ezek hamar eltűntek a színről. Említése méltó a wuppertali 405-ös és 417-es rendelés, de közlekedett Ikarus 417-es a potsdami Havelbusnál; elővárosi kivitelű 415-ös pedig az OVF-nél üzemelt. Ezeknek a buszoknak a java része, ahogy az Ikarus 200-as család számos példánya is vagy a volt Szovjetunió területére vagy Magyarországra került a rendszerváltás után. Berlinben 1999-ig még közlekedtek az Ikarus 280-asok...
Halász Péter