Meglepő, ám mindenképpen érdekes felvetés a címben foglalt közlés. Vajon tényleg igaz lehet? Brit tudósok megmondják a frankót.
Mindenképpen egészségesebb a tömegközlekedés használata, mint az egyéni megoldások. Ez vitathatatlan, még akkor is, ha ezt a Nagykörúton hering módjára villamosozva talán nem is mindenki gondolja így. Ám a British Medical Journal lapjain megjelent tanulmány szerint azok, akik már csak egy pár métert futnak mondjuk a busz után, mintegy az ingázás és a tömegközlekedés használatának mellékhatásaként fittebbek az autóval közlekedő kollégáiknál.
Brit tudósok vizsgálata szerint ugyanis a tömegközlekedéssel ingázó munkavállalók karcsúbbak, mint az autóval közlekedő társaik. A vizsgálatot vezető Ellen Flint, a London School of Hygiene and Tropical Medicine munkatársa szerint a tömegközlekedés jó hatással van a testtömeg-indexünkre és a testzsírszázalékunkra is. A hét és félezer brit megkérdezésén alapuló vizsgálat szerint átlagos, 43 éves, 163 centiméter magas, 72,8 kilogramm tömegű, tömegközlekedést használó nő átlagosan 2,5 kilogrammal könnyebb az autóval utazó társánál. Férfiak esetében a vizsgálat a 43 éves, 176 centiméter magas, 86 kilogrammos embert tekinti átlagosnak, ők pedig három kilogrammal könnyebbek az autós társaiknál.
A svájciak a vasútra szavaznak – miért stresszeljék magukat?
Mindezek alapján azt állapíthatjuk meg, hogy a férfiak és a nők esetében általában ugyanakkora hatással bír a tömegközlekedés során a sokszor teljesen ötletszerűen előforduló fitnessz, azaz a futás az éppen indulni készülő tömegközlekedési eszköz után. Azt is kiderítette a vizsgálat, hogy a tömegközlekedést választó ingázók többet sportolnak autóval utazó társaikhoz képest, de ez önmagában nem befolyásolja a testsúlyban megmutatkozó különbségeket. Összességében elmondható: az autóról a tömegközlekedésre váltó utazók mindenképpen tesznek valamit egészségük megőrzéséért.
Felmérések szerint a svájci ingázók, köszönhetően a pályaudvarokon elérhető egészséges(ebb) ételeknek, általában is jobban odafigyelnek az étkezésükre. A képen a zürichi főpályaudvar csarnoka, ahol a csarnokban és alatta az aluljáróban számos étkezde kínálja a fogásokat
(fotók: Halász Péter)
(fotók: Halász Péter)
Mindeközben Svájcban is végeztek egy felmérést, amiből kiderül, hogy a naponta ingázó mintegy 3,7 millió dolgozó 45%-a utazik a tömegközlekedési eszközökkel, gyalogol vagy éppen kerékpározik a lakóhelye és a munkahelye között. Bár az ingázók testtömeg-indexét nem vizsgálták, azt azonban számos felmérés alapján lehet tudni, hogy az autós közlekedési mód esetében a legnagyobb az utazót (vezetőt) érő stressz. A legkevésbé stresszes utazási mód pedig a vasúti közlekedés – mondják a helvétek. Azt is hozzáteszik, hogy a vasúttal ingázók egyre inkább egészségesebben táplálkoznak: a legtöbb nagy pályaudvaron számos ízletes és egészséges fogást is lehet választani, ha valaki megéhezik és a svájciak élnek is ezzel a lehetőséggel.
Tegyük hozzá: idehaza közel sem biztos, hogy a leginkább „stresszmentes” megoldás a tömegközlekedés. Különösen nem az akkor, amikor egy Budapest-környéki üzemzavar után az utastájékoztatás és az üzemirányítás bizony nincs a helyzet magaslatán, a tanácstalan és információhiányban szenvedő utasok pedig joggal adnak hangot felháborodásuknak. Svájcban ilyen nincs – no, nem üzemzavar, az bizony akad bőven. De legalább az utasokat tájékoztatják is korrekt módon és vasúttársaság mindent megtesz a gondok enyhítésére, a MÁV-csoportnál viszont kiválóan működik az egymásra mutogatás: a START nem rendelte meg az utastájékoztatást, a pályavasúthoz tartozó forgalmisták nem érdeklődnek a vonat iránt... Az utas, aki még fizet is ezért a cirkuszért, szintén szerepet kap. Ő az, aki pórul jár mindezek miatt.
Halász Péter