A tervek szerint 2016-tól megszünteti az SNCF a Párizs és Frankfurt am Main között a Saar-vidék érintésével közlekedő TGV-járatokat. És ez már önmagában is egy kompromisszumos megoldás eredménye.
A Saar-vidék és a német-luxemburgi-francia hármashatár térsége komoly változások előtt áll. Az idei menetrendváltással a Mosel völgyében jönnek az új RegionalExpresszek és búcsúznak a régi IC-k maradékai. Egy évvel később pedig az SNCF megszüntetné a térségben közlekedő TGV-járatot is.
Eredetileg az SNCF a napi ötből két vonatpárt szüntetett volna meg a Párizs és Frankfurt közötti forgalomban: közülük az egyik a Saar-vidéket is feltáró járat lett volna. A francia vasút lépése komoly gondot okozott volna, mert a térségből gyakorlatilag elérhetetlenek lettek volna a frankfurti reptérről induló tengerentúli járatok, de a napi ingázók is bajban lettek volna közlekedési lehetőség híján.
A lépés nem csak Németország nyugati végein okozott volna gondot: a luxemuburgi CFL buszokkal hord rá a Saarbrückenben megálló nagysebességű járatra, így a nagyhercegség utasai is gondban lettek volna. Különösen azért, mert ez a kapcsolt Németország további régiói felé is kínál továbbutazási lehetőséget.
TGV Frankfurt am Mainban: ilyen vonat 2016-tól nem megy Saarbrücken felé
(fotó: Halász Péter)
(fotó: Halász Péter)
Az SNCF végül kompromisszumként csak a direkt útvonaltól eltérő saarbrückeni járat feladásáról dönt, ám már ez is kompromisszumok eredménye. A francia vasút ugyanis jelezte: a vonatpár megmarad, de új útvonalon, Strassbourgon át jár majd, ekkora ugyanis elkészül a Párizs felé vezető nagysebességű vasúti pálya utolsó darabja is. Ráadásul a saarbrückeni kitérő éves szinten mintegy 600 ezer utast jelent, míg az egyenes útvonalon közlekedő járat esetében évi négymillió utazással számol az SNCF.
A francia vasút döntése kihat így tehát Németország belső közlekedésére: a Saar-vidék és a Rajna-Majna térség közötti kapcsolatot újra kell gondolni. A belföldi repülőjáratok nem jöhetnek szóba, a Lufthansa ugyanis megpróbálta a Saarbrücken és Frankfurt közötti légijáratot, de ennek csúfos bukás lett a vége. Marad tehát az autóbusz, amely a Mosel-völgyében közlekedő IC-k szerepét is átveszi. Vagy pedig marad a német belföldi közlekedés átszervezése és a DB AG kénytelen lesz a reggeli és esti órákban egy peremidőszakban közlekedő IC vagy ICE-járatot indítani. A német vasút vezetése biztosította a Saar-vidéki politikusokat: 2016-ig megoldást találnak a problémájukra.
Érdemes megjegyezni azt is, hogy jelenleg az SNCF „túlteljesíti a tervet”: a DB AG-nál komoly hiány mutatkozik a francia forgalomra is alkalmas ICE 3-as vonatokból. Nyilván a járatokat egyik fél sem akarta törölni, így a kieső ICE-k helyett már jó ideje a TGV POS-szerelvények járnak Frankfurt am Main és Párizs között. De ez a helyzet a marseillesi „fürdősvonatokkal” is, ahol a DB AG eredetileg a Velaro D-ket járatta volna.
Az SNCF-nek nem ez az egyetlen megszüntetési kísérlete mostanában. Legutóbb a Párizs és Freiburg között közlekedő járatra mondták ki a szentenciát, miszerint nincs már rá szükség, nincs megfelelően kihasználva a vonat.
Halász Péter
