A svájci Stadler Rail építheti az SBB új távolsági motorvonatait. A bussnangi gyárban huszonkilenc szerelvény épül majd a Gotthard-bázisalagútban közlekedő viszonylatok számára.
A „nagyokat”, az Alstomot és a Talgót megelőzve a svájci Stadler Rail nyerte meg az SBB tenderét, ahol vállalkozót kerestek a Gotthard- és a Ceneri-bázisalagútban közlekedtetni kívánt motorvonatok gyártására. A svájci járműgyártó 29 távolsági forgalomra alkalmas motorvonatot szállít majd, amelyek 2019 végétől fokozatosan állnak majd forgalomba – ígéri az SBB. A projekt mintegy egymilliárd franknyi költségvetéssel bír. A helvét vasút nem kapkodja el: 2012 áprilisában indították el a tendert, miután az SBB igazgatótanácsa döntést hozott a témában még 2012 elején. A most megkötött szerződés szerint további 92 vonatra vonatkozó opciója is van az SBB-nek.
Az EC250 nevet viselő motorvonatok egyenként 200 méter hosszúak és 11 részből állnak össze. A kocsik között Jacobs-rendszerű forgóvázak lesznek majd. A lehető legtöbb komponenst átveszik a már bevált FLIRT és KISS-motorvonatokból – ígéri a Stadler Rail. Ugyancsak jó alapot nyújtanak a távolsági forgalomban felmerülő igényekkel szemben az osztrák Westbahnnak szállított távolsági kialakítású KISS-ek és a norvég NSB ugyancsak távolsági kialakítású FLIRT-motorvonatai, illetve az ezekkel szerzett tapasztalatok.
Az új motorvonatok külseje nem nagyon üt majd el a megszokottaktól, ám a vonat oldalán végignézve feltűnő a Jacobs-forgóvázas kialakítás
Az új szerelvények végsebességét 249 km/h-ban állapították meg. Két, 200 méteres vonat csatolása esetén mintegy nyolcszáz ülőhelyet kínálnak majd, ami 40%-kal több, mint a jelenleg a Gotthardon közlekedő, 230 méter hosszú, ETR 470-es sorozatú Cisalpino motorvonatoké. A termes kialakítású utastér akadálymentesített, megfelel a szigorú svájci előírásoknak is. Minden szerelvényben két akadálymentesített mellékhelyiséget alakítanak ki. De ha már WC: a vonaton a többi illemhely külön férfi és női kialakítású lesz, éppúgy, mint az osztrák Westbahn KISS-motorvonatain. A vonatokon az első és a másodosztályú utastér mellett teljesértékű étterem is kialakításra kerül majd. Az ülőhelyes részeket csendes, családi és üzleti zónákra osztják majd fel. A különféle kütyük töltéséhez minden ülőhelynél biztosítanak majd konnektorokat; emellett pedig a mobiljelet erősítő berendezések is rendelkezésre állnak majd a vonatokon.
Az első osztályú utastér látványterve
A nemzetközi forgalomra is alkalmas szerelvényeket a rendkívül terhelt észak-déli tengelyen, Zürich és Milánó között veti majd be az SBB, ahol a most közlekedő ETR 470-es és ETR 610-es soorzatú Pendolino-motorvonatok cserélik le a Stadler szerelvényeire. A szerződés értelmében a vonatoknak svájci mellett olasz és német engedélyekkel is rendelkezniük kell, ugyanis később – az opció lehívása esetén – az SBB más nemzetközi viszonylatokon is bevetheti a járműveket. A Stadler Railnek a meglehetősen alapos talján engedélyeztetési eljárás sem jelenthet gondot, hiszen számos FLIRT-motorvonat már sikerrel közlekedik az egyenárammal villamosított olasz vasútvonalakon.
A másodosztályú utastér is színvonalas utazási lehetőséget kínál majd
Az SBB közleménye szerint 2019-től állnak majd csatasorba az új vonatok, addig alapos próbáknak vetik majd alá a járműveket – nyilván tanultak a helvétek is az olasz Pendolino-motorvonatok hibáiból. De általánosságban is érdekes az SBB által vázolt járműgazdálkodási koncepció: a Bázel/Zürich–Milánó viszonylaton közlekedő, 1993 és 1996 között épített ETR 470-es sorozatú Pendolinokat az ICN-motorvonatokkal; emellett pedig más viszonylatokról is ide irányítják majd a rendelkezésre álló fiatalabb, ETR 610-es sorozatú billenőszekrényes vonatokat. Így már az első ETR 470-eseket 2014-ben kivonhatják a forgalomból. Végül amint a Stadler motorvonatai forgalomba állnak, úgy tudja áthelyezni az ETR 610-eseket az SBB a Simplonon át vezető viszonylatokra, az ICN-szerelvényeket pedig a Jura felé vezető járatokra.
Alagút előbb leszA Gotthard-bázisalagút előbb elkészül majd, mint ahogy az új motorvonatok forgalomba állnak, a bázisalagúton így a meglévő szerelvényeket közlekedtetheti majd az SBB. Többszöri módosítás után végül nemrégiben eldőlt: 2016. június 4-én és 5-én tartják a leghosszabb vasúti alagút, az 57 kilométeres Gotthard-bázisalagút megnyitóját. Egészen pontosan a nyugati alagút 56978 méter, míg a keleti cső 57091 méter hosszú lesz. A 2019-re elkészülő Ceneri-bázisalagúttal együtt összesen körülbelül egy órával lesz rövidebb a távolsági vonatok menetideje Zürich és Milánó között.
A vonatokon teljes értékű étterem is várja majd az utasokat – ez fontos szempont Svájcban, az SBB kipréselte az ÖBB-ből is a Railjet-bisztrók átalakítását
Andreas Meyer, az SBB vezérigazgatója úgy nyilatkozott: nem volt nehéz a döntés meghozatala, a Stadler ugyanis rendkívül utasbarát kialakítású szerelvényeket kínált. Emellett pedig rendkívül magas a vonatok összes jellemzőt figyelembe vevő gazdaságossági mutatója és ugyancsak magas az új fejlesztések részaránya a szerelvények esetében.
A nagyméretű csomagok és kerékpárok elhelyezése sem okoz majd gondot a szerelvényeken
Az alacsonypadlós utastér és a távolsági forgalomhoz képest viszonylag tágas előterek a mozgáskorlátozottak igényeit is kielégíthetik
(a látványtervek forrása: SBB / Stadler Rail)
A svájc közszolgálati televízió, az SF is hírt adott a motorvonat-beszerzésről
(a látványtervek forrása: SBB / Stadler Rail)
A svájc közszolgálati televízió, az SF is hírt adott a motorvonat-beszerzésről
Halász Péter
