2014. 05. 27.

Fulda kimaradt

Nem olyan régen még Wolfsburg volt a „rettegett” megállóhely, amelyet sorra hagytak ki az ICE-járatok. Most hasonló babérokra tör Fulda állomása: itt egy IC-szerelvény hagyta ki nemes egyszerűséggel a megállást a minap.


Nem az első eset történt meg, hogy egy, a fuldai pályaudvarra behaladó vonat egyszerűen nem áll meg és a csodálkozó utasokat hamarosan is faképnél hagyja. Legutóbb vasárnap este a Hamburg-Altona pályaudvarról Stuttgart Hauptbahnhofig közlekedő IC 773-as „adott gázt” a megállás helyett és távozott utascsere nélkül a hesseni város állomásáról. A 20:10-kor történt eset hírét megerősítette a DB AG is. Jelezték: vélhetően a mozdonyvezető figyelmetlensége volt az ok, egyszerűen elfelejtette a fuldai megállást a mester. Végül a fuldai megállás helyett a vonatot a huszonnégy kilométerrel távolabbi Flieden állomásán fogták meg, a leszálló utasokat pedig egy személyvonat vitte vissza Fuldába, ahova nem sokkal este kilenc előtt érkezhettek meg – mintegy háromnegyed órás késéssel.
De a felszállni vágyókkal nem történt semmi, írja az Osthessen-News.de internetes oldal. Pedig voltak többen, akik például repülőgéphez igyekeztek volna a frankfurti reptérre, ahol ez a vonat is megállna. A DB AG széttárta a kezét: a vonatjegy más vonatokon is felhasználható ilyen esetekben, a kínálat pedig igen széles a térségben.
A mozdonyvezető figyelmetlenségének azonban nem csak az utasokra nézve vannak következményei, hanem a járművezetőre is. Bár a DB AG jelezte: ilyen hibák sajnos előfordulhatnak, igyekeznek jobban odafigyelni majd a jövőben. Itt viszont nem áll fenn az a veszély, ami például a korábbi wolfsburgi eseteknél, azaz az, hogy az adott számmal közlekedő vonat csak bizonyos napokon áll meg a pályaudvaron és ha a mozdonyvezető rossz menetrendet választ ki az elektronikus felületen, akkor nem is látszik a megállás – az IC 773-as szombat minden nap közlekedik és minden nap meg kell álljon Fuldában.
Érdekesség: áprilisban egy ICE-szerelvény hagyta ki a fuldai megállást, de történt olyan eset is, amikor az árvíz utáni helyreállítások idején tavaly nyáron az ICE-k Erfurt felé kerültek Göttingen helyett, ám a vonatnak mégis Göttingen felé álltak a vasak és itt következett a fejvakarás, hogy mi is legyen a tévútra került szerelvénnyel? De történt már hasonló eset Berlinben is, azonban itt szerencsére csak egy üres szerelvényt sikerült eltéríteni.
Felvetődhetne, hogy vajon miért nem sikerült megállítani a technika segítségével a vonatot? A válasz nagyon egyszerű: a mozdonyon lévő vonatbefolyásoló rendszerek a pályamenti jelzők állását veszik alapul. Ha a vonatnak pedig már kezelték a kijáratot, akkor semmi sem tartja vissza attól, hogy továbbhaladhasson – ha csak vissza nem veszik a szabad jelzést. Ám az ilyen esetekben erre sokszor nincs is idő. Természetesen Magyarországon is időről időre történnek ilyen esetek, ám ezek nem kavarnak különösebb vihart, ugyanis a a menetrend szerint megállítandó vonatokat továbbhaladást tiltó kijárati jelzővel fogadják, így ha nem is a peron mellett, de az esetek nagy többségében még az állomáson sikerül feltartóztatni a „renitens” vonatot.

Eltévedt gyorsvonat
Olvasóink közül talán többen is emlékeznek arra az esetre, amikor 2003. december 24-én a Budapestről Szombathelyre tartó 9006-os számú gyorsvonat „tévedt el” Érd elágazásnál. Ugyanis a vonat hibás vágányút-beállítás miatt nem a Tárnok felé vezető pályán, hanem a pusztaszabolcsi vonalon haladt tovább és az akkori beszámolók szerint a vonatot bizony Dunai Finomító állomásnál sikerült feltartóztatni – a mozdonyvezető itt vette észre a szóbeszéd szerint, hogy valami nem stimmel a pályával, nagyon nem az a táj, aminek lennie kéne. A hiba itt abban lehetett és ezért kezelték neki a szolgálattevők a jelzőket is, hogy vele Érd elágazásig majdnem párhuzamosan közlekedett egy személyvonat is Pusztaszabolcs felé, így az engedélyeket megkérték és be is állították a vágányutakat az egyes állomásokon. A galibát fokozta, hogy ekkor volt az első „téli” menetrendváltás, korábban mindig május végén-június elején változott az éves menetrend.
A helyzetet fokozta, hogy a december első felében érvényes menetrendben még a 8006-os számú pécsi vonat közlekedett az adott idősávban (bár közel fél óra eltéréssel) tehát a rutinból dolgozó vasutasoknak akár fel sem tűnhetett az állomáson áthaladó gyorsvonat.
Az egykorú híradások szerint a tévútra került vonatot dízelmozdonnyal visszahúzták Érd elágazásig és ott végre „jó útra térhetett” és a MÁV akkori híradása szerint alig órás késéssel ért célba a járat. A mozdonyvezetőt a kollégái „természetesen” térképet lobogtatva várták már Szombathelyen...
Bár nem tisztünk az ügyben állást foglalni, az eset felvetette a vonalismeret (hiányának) kérdést és persze a menetrendi változások követésének figyelmen kívül hagyását is a vasúti dolgozók részéről.

Halász Péter