Zöldpárti politikusok azt szeretnék elérni, hogy megszüntesse a kötelező első ajtós felszállási rendet a BVG. A témát megtárgyalta a városvezetés, de nem támogatták a felvetést: túl sok lenne a potyázó. Akkor hatékony ez az ellenőrzési módszer?
A zöldpárti politikus, Stefan Gelbhaar azt vetette fel, hogy a BVG autóbusz-járatain célszerű lenne megszüntetni az első ajtós felszállási rendet. Úgy véli, hogy ez tumultushoz és a járatok menetidejének növekedését okozza. Ezért javasolták azt, hogy a villamosokhoz és a metrójáratokhoz hasonlóan valamennyi ajtót igénybe lehessen venni a felszálláshoz is. Gelbhaar javaslata szerint a forgalmas M41-es viszonylaton vezették volna be a kísérleti megoldást. A politikus javaslatát azzal indokolta még, hogy a babakocsis, mozgáskorlátozott utasok amúgy is felszállhatnak a második ajtónál, ezt a lehetőséget a többi utasnak is meg kellene adni, ezzel gyorsabb lehetne az utascsere.
A témát tárgyalta a szövetségi főváros közlekedési szakbizottsága is, azonban ott egyértelmű elutasítás lett a végeredmény.
Túl sokáig tart a felszállás csak az első ajtón át és ez nem teszi vonzóvá a tömegközlekedést a zöldpárti politikus szerint
Az elsőajtós felszállás megszüntetésére többször is volt már próbálkozás. A BVG számos kísérletet végzett, például 1988-ban is. Ekkor derült ki, hogy sokan az ellenőrzést elkerülve használták a városi buszjáratokat lényegében díjmentesen. Egy viszonylag megengedő szabályozás volt érvényben 1994 és 2003 között, amikor az érvényes jeggyel rendelkező utasok használhatták a hátsó ajtókat is – elől azonban megmaradt az ellenőrzés és a jegyárusítás is. Cserében pedig az ellenőrök számát növelték, de ez a megoldás nem bizonyult hatékonynak. 2004-től tértek vissza a szigorú elsőajtós felszállási rendhez, amely jelentős mértékben csökkentette a potyázók számát. Az első ajtós felszállási rendet csak rendkívül indokolt esetben függesztheti fel a buszvezető, ilyenre rendszeresen láthatunk példát a sűrűn és nagy utasterhelés mellett közlekedő járatokon, ahol megpróbálják meggyorsítani a felszállási rendet a nagy utascserével bíró megállókban. Ilyen – hogy csak egy példát említsünk – Rathaus Spandau megállóhely, ahol sokszor van szükség az „ürít-szippant” metódusra.
Időnként volt próbálkozás arra, hogy az első ajtós felszállási rendet megszüntessék, de nem volt hatékony a lépés
Érdemes megjegyezni, azt is, hogy az ellenőrzés meglehetősen hatékony ebben a formában. Bár látszólag a buszvezető nem igazán foglalkozik a jegyek „kiolvasásával”, ám az érvénytelen okmánnyal utazókat rendszeresen ki tudják szűrni. Emellett pedig a leszállók vagy éppen jogosan hátul felszálló utasok mögött „felsunnyogó” utasoktól szinte mindig elkérik a jegyeket és addig nem megy tovább a járat, amíg nem mutatja fel az utas a jegyét. Ezen kívül pedig komoly segítséget jelent az utazási feltételek betartatása szempontjából is, hiszen ezt is ellenőrzi ilyenkor a buszvezető. Az a buszvezető, aki nem mellesleg jegyet is árul és Budapesttel ellentétben nem felárért, hanem a pénztárival azonos áron. Az ilyen módon irányított utasáramlásnak köszönhetően pedig kiválóan használhatók a kétajtós szóló és három ajtós csuklós autóbuszok adottságai is, nincs feltétlenül szükség a három-négy ajtós buszokra.
Érdekes egyébként megfigyelni azt a jelenséget, hogy a villamos vagy éppen metró helyett érkező autóbuszokra is sokszor a „jól beidomított” utasok az első ajtón szállnak fel a német fővárosban.
A forgalmas járatokon és megállókban, komoly utasterhelés esetén felfüggeszthető az első ajtós felszállási rend. Így Tegelen is rendszeresen tapasztalhatjuk ezt a megoldást az utascsere gyorsítására
(fotók: Halász Péter)
(fotók: Halász Péter)
Halász Péter