Szépen lassan fogyatkozik a gyorsjárású szovjet mozdonyok száma Németországban. Mára már csak két 234-es maradt szolgálatban – a többit szétvágták.
2014 közepére már csak két darab 234-es sorozatú dízelmozdony maradt a DB AG állományában. A járműsorozat legutóbb még két leányvállalatnál, a DB Schenker Railnél és a DB Fernverkehrnél szolgált. Ezek közül a teherfuvarozással foglalkozó DB Schenker Rail immáron megvált valamennyi nagydízelétől.
A legutóbb állományában volt hét ilyen mozdonyt 2009-től folyamatosan leállították, majd selejtezték és végül szétvágák. Az hét mozdony közül az utolsóként a 234 344-es került a lángvágók elé, miután január végén selejtezték – a hírek szerint február végére nem maradt már a mozdonyból semmi.
A frissen fővizsgáztatott 234 278-as a Warschauer Straßénál az egykori Talgo-bázison pihent 2010. szeptember 19-én
A sorozatból immáron csak a DB Fernverkehr állományában lévő 234 278-as és 292-es aktív. E két mozdony Berlin-Rummelburgban teljesít készenléti szolgálatot, fix fordulójuk nincs. Feladatuk, hogy a távolsági forgalomban fekve maradt villanygépek vonatait behúzzák a berlini végállomásra. Emellett időről időre felbukkannak Berlin közvetlen közelében a különféle szerelvényvonatok élén. Jellemző előfordulási helyük a Berlin-Lichtenberg és Berlin-Grunewald, illetve a Berlin-Lichtenberg és Berlin-Warschauer Straße között közlekedő szerelvénymenetek, ha éppen nem áll rendelkezésre más mozdony. Korábban e gépek továbbították a Prága és Szczecin között közlekedő EC-ket Berlin és a lengyel város között, de ez a vonatpár 2013 májusában megszűnt. Időnként persze feltűnnek még a Berlin és Küstrin közötti Ostbahnon is, ha valamilyen ok miatt az egyébként Frankfurt an der Odernél kilépő vonatokat el kell terelni – ekkor a nagydízeleknek jut a feladat, hogy az EuroCity-járatokat továbbítsák.
Kicsivel később azonban már Berlin-Lichtenberg pályaudvaron örökíthettük meg egy autószállító kocsival
(fotók: Magyarics Zoltán)
(fotók: Magyarics Zoltán)
A 234-es sorozatú mozdonyok története meglehetősen rövid. Az NDK-beli politkai fordulat után születtek meg a gépek, miután a tartósan 140 km/h-s tempó a nehéz InterCity- és InterRegio-vonatokkal nem igazán volt megfelelő a 218-as sorozatú mozdonyok számára. Így a még létező DR 1991-ben megtervezte az emelt sebességű Ludmillát, amelyeket elsősorban az akkor még nem villamosított Berlin–Hamburg viszonylaton terveztek bevetni az IC-k és a hannoveri IR-ek élén. Miután a járműszerkezeti részeket annak idején eleve 140-es tempóra tervezték, a cottbusi főműhely relatíve könnyen végrehajtotta a feladatot: a selejtezett 130-as sorozatú mozdonyok forgóvázainak és vontatómotorjainak felhasználásával építették át a járműveket.
A 234 180-as a Warschauer Straßénál 2008 szeptemberében. Nem sokkal később, 2009. február 24-ével letétbe került, majd 2009. november 30-án szét is vágták Espenhainban
(fotó: Halász Péter)
(fotó: Halász Péter)
Az első, akkor még 132 335-ös pályaszámú gép a Berlin–Drezda vasútvonalon 145 km/h-val vizsgázott 1991 novemberében. Az ekkor megszületett döntés értelmében a pályaszámuk megtartása mellett a gyorsjárású Ludmillák a 234-es sorozatszámot kapták. Végül a sorozatból összesen 64 darab készült, amelyek főleg a volt NDK területén közlekedtek.
A sebességemelés mellett 23 darab 234-es időmultiplexes távvezérlő rendszert kapott az ingavonati forgalomra, így az IC- és IR-ingák mellett a ZWS-sel működő regionális vonatok tolt üzemben való továbbítása sem jelenthetett gondot. Utóbbira Görlitz és Zittau térségében került sor főleg. Ám az ingavonati közlekedésről hamar letettek, amikor kiderült, hogy a járművek túlságosan is igénybe veszik tolt üzemben a személykocsikat.
Idővel a mozdonyok egy részét átépítették, illetve visszaépítették 120 km/h-s sebességű Ludmillává, ekkor kapták a 232.9 sorozatjelet. Ezzel egyidőben e sorozatot alkalmassá tették a hollandiai üzemre is és a Railion Netherland állományában folytatták pályafutásukat. Később a leánycégtől a mai DB Schenker Rail visszavásárolta a 232.9-eseket, ám azok továbbra is elő-előfordulnak a holland sínpárokon.
Halász Péter
