Pozitívan értékelte az ÖBB a Bécs és Frankfurt am Main közötti ICE-forgalom elmúlt hét évét. Az osztrák vasúttársaság közlése szerint több mint ötmillió utas vette igénybe a DB AG-val közösen működtetett járatokat.
Kevesen tudják, hogy az ÖBB a Railjetek előtt beszállt már a nagysebességűnek tartott forgalomba: az osztrák vasút 2006-ban ugyanis három ICE T motorvonatot vásárolt meg a DB Fernverkehrtől, amelyet a Wien–Linz–Wels–Passau–Nürnberg–Frankfurt am Main tengelyen vetettek be néhány belföldi viszonylat mellett. A 1102, 1114 és 1116-os számú motorvonatok ekkor kapták meg a 1190-1192 közötti számokat, illetve az osztrák pályaszámozási rendszer szerinti 4011-es sorozatjelzést. Ám az osztrák ICE T-k legfeljebb csak könyv szerint osztrákok, az ÖBB a motorvonatok közös flottában üzemelteti a DB AG járműveivel, karbantartásukat is a német vasút végzi.
Az ÖBB zászlóshajója, a Railjet és a „titkos osztrákokat” is soraiban tudó ICE T széria egyik képvsielője a Westbahnhof tárolóvágányain
A 230 km/h végsebességű, billenőszekrényes motorvonatokon 357 ülőhely van, ebből 53 jut az első osztályú utastérbe. A hét részes motorvonatokon a DB AG-val megegyező kínálatú fedélzeti étterem is van. A Bécs és Frankfurt am Main közötti vonatforgalom ellátásához összesen kilenc motorvonatra van szükség.
A DB AG hat, az ÖBB három motorvonatot ad a Bécs és Frankfurt am Main között közlekedő járatokba. A képen éppen Rekawinkelnél előzi a helyi forgalomban közlekedő Talentet a Frankfurt felé tartó ICE
Az ICE T-vonatok Frankfurt am Main mellett, illetve azon túl is közlekednek: a vonatok némelyike Kölnig közlekedik; egy vonatpár, a legendás „Prinz Eugen” nevet viselő járat pedig Bécs és Hamburg-Altona között jár. Utóbbi az ICE T-k megjelenéséig egyébként az Ausztriába átjáró ICE 1-es motorvonatok fix menete volt; az ICE 90 és az ICE 91-es vonatpár között annak idején az impozáns és hosszú német szerelvények egy belföldi fordulót is teljesítettek Bécs és Innsbruck között.
De visszatérve az ÖBB mostani „győzelmi jelentéséhez”: közlésük szerint remekül kiegészíti a két órás ütemben közlekedő frankfurti tengely a belföldi IC és Railjet-hálózat kínálatát. Az ÖBB adatai szerint az elmúlt hét év során ötmillió utas választotta a fehér motorvonatokat, amelyekre belföldi forgalomban 9, nemzetközi forgalomban pedig 39 eurótól kínálnak menetjegyet az ÖBB pénztárai.
Népszerűek a járatok, bár nem minden problémától mentesek: egy ideig nem mindegyik motorvonat közlekedhetett Bécs és St. Pölten között az új Westbahnon, hanem a régi pályán kellett haladniuk az ETCS járműoldali berendezéseinek hiánya miatt. Képünk azonban még a menetrend szerint a régi Westbahn felé tartó motorvonatot mutatja Hütteldorf bejáratánál
Persze az ICE-forgalom nem mindig csak a pozitív hírektől hangos: emlékezetes, hogy az új Westbahn átadásakor alig volt olyan motorvonat a fordában, amelyik betehette volna a kerekét a Bécs és St. Pölten közötti új pályára. Az érintett járművekre jó darabig nem került ETCS fedélzeti berendezés, így csak különleges intézkedések mellett közlekedhettek volna a vonalon - emiatt a pályavasút inkább a régi Westbahn kanyargós vonalára terelte a vonatokat, ezzel mintegy tizenöt-húsz perces menetidő-növekedést okozva. Idővel azonban valamennyi, Ausztriába átjáró motorvonat megkapta az ETCS járműoldali berendezéseit, így ez a probléma ha késve is, de megoldódott.
A motorvonatok azonban nem mindig jutnak el a célállomásra: emiatt rendszeres vendégek Ausztriában a DB AG pótló szerelvényei, amelyek jellemzően hat-hét IC-kocsiból állnak és egy 101-es sorozatú mozdony továbbítja őket. Az utasok ennek ugyan nem feltétlenül örülnek, de a vasútbarátok szeme bizonnyal felcsillan, amikor végre „rendes vonat” érkezik Németország felől.
Időről időre ICE-nek látszó „rendes vonat” is jut az osztrákokhoz. A szolgálatképtelen ICE T-ket pótló szerelvények egyikét örökítettük meg a Westbahnhofon
(fotók: Magyarics Zoltán)
(fotók: Magyarics Zoltán)
Az ÖBB közleménye egyébként diszkréten hallgat a további tervekről: sem az ICE-közlekedést, sem pedig a Railjet-forgalmat nem tervezik fejleszteni Németország irányában, úgy tűnik, hogy minden jó úgy, ahogy van. Pedig tervek voltak azért arra nézvést, hogy kevesebb ICE és több Railjet közlekedne a viszonylaton, ám ebből láthatóan nem lett semmi. Azt is érdemes megemlíteni, hogy a Westbahn és az érintett bécsi pályaudvarok menetrendi szerkezetének alapját a távolsági forgalomban éppen ezek az ICE-járatok adják (pontosabban az általuk érintett nürnbergi főpályaudvar „menetrendi pókja”), a csatlakozások miatt pedig áttételesen a Budapestre tartó Railjet-vonatok kottáját is befolyásolja a Bécs–Frankfurt am Main vonal menetrendje.
Halász Péter
