Akár lehetne áprilisi tréfa is, de szándékosan nem a hónap első napján adjuk közre eme írást, ugyanis egyáltalán nem vicces. Inkább megdöbbentő és egy újabb példája annak, hogy hogyan lehet eladni egy jól kitalált terméket. Kérdés, hogy ezt valóban megengedheti magának bárki?
Április 1-jén mutatták be, bár korántsem áprilisi tréfának szánták, hogy új ruhát kapott a legalacsonyabb pályaszámú 103-as, az E03 001-es feliratokat viselő, jelenleg üzemképtelen villamosmozdony. A DB Museum állagában lévő gép bár nem a legöregebb masina, a sorozatban a legalacsonyabb pályaszámot viseli. Ráadásul a 001-es gép lett az, amelyiket a lehetőségekhez mérten a gyártáskori állapota szerint újítottak fel az 1998-ban.
Mellékszál ugyan, de érdemes megjegyezni, hogy a legöregebb 103.0-ás nem a 103 001-es, hanem a 103 003-as pályaszámot viselő gép. A 001-est 1965. március 26-án szállította le a kasseli Henschel und Sohn, míg az akkor E03 002-as 1965. február 11-én hagyta el a kasseli gyárat. Érdekesség, hogy a sorozatból az utolsó darab nem a 004-es, hanem a 003-as pályaszámot viselő gép volt. A négy gép közül már csak három, a 001-es, a 002-es és a 004-es van meg.
Az eredeti színterv szerint fényezett 103.0 sorozatú gépek képviselője, a 103 004-es 1985-ben
(fotó: Bernd Kittendorf, forrás: Railfaneurope.net)
(fotó: Bernd Kittendorf, forrás: Railfaneurope.net)
A Roco az idei esztendőre szánt újdonságai között bejelentett egy új fényezésű 103.0-ás sorozatú gépet. A modellgyártó a mozdonyt a TEE-korszakot megelőző Rheingold-festéssel, a weblap képe szerint kobaltkék-bézs színekkel látta el az E03 001-es feliratokkal és a 103.0-ás sorozat ismertetőjegyeivel ellátott modellmozdonyt.
A Roco katalógus-képe az E03 001-esről, mint Rheingold-mozdony... Ilyen sem létezett soha a valóságban
(forrás: Roco)
(forrás: Roco)
A Roco felvételei a mozdonyról a nürnbergi múzeum udvarán készültek
(forrás: Roco Facebook)
Ennek apropóján buzdulhatott fel a modellgyártó és az elvileg a közlekedéstörténeti emlékek megőrzésével foglalkozó DB Museum, hogy a jelenleg nem üzemképes (lejárt fővizsgájú) 103 001-est átfessék. A mozdonyt 2014. április 1-jén mutatták be, a róla készült képek pedig alighanem általános megdöbbenést keltettek. A bézs és kobaltkék (bár ez utóbbi egyes képeken csalókán lilának hat) színekben pompázó jármű oldalán a „Bundesbahn-Keks” alatt a II. Világháború előtt megálmodott Rheingoldéhoz hasonló felirat szerepel. A színterv egyébként hasonlít a 103.0-ás eredeti színeire, attól csak a feliratokban és a színárnyalatokban tér el.
A meglehetősen bizarr összhatást keltő mozdony jelenleg a DB Museum nürnbergi telephelyén látható. Az akció kapcsán azonban felmerül a kérdés: vajon meddig szabad elmerészkednie egy modellgyártónak vagy akár egy múzeumnak a muzeális járművek tekintetében? Bár való igaz, hogy a szöveg nélküli, kobaltkék-bézs változat terítéken volt a típus tervezésekor, az 1965-ben bevezetett TEE-festés (bíborvörös-bézs kombináció) került fel a mozdonyok oldalára – és rövidesen a típustól függetlenül született „új Rheingold” kocsik is ezt a festést kapták, később pedig a vontatásukra szánt E10.12-es (1968 után 112-es) sorozatú mozdonyok is.
És igen, mi is tudjuk, hogy létezett és a mai napig létezik egy kék 103-as is, azonban a 103.1-es sorozatba tartozó 103 219-es máshogyan kék és aktív vasút járműként soha sem működött már ilyen formában.
A közelmúltban bejárta a világhálót a DB AG 182 026-os pályaszámát viselő, a valóságban nem létező mozdony képe, amelyen hasonló, pontosabban az 1970-es években kitalált óceánkék-kék színezésében pompázó gép képe. Ez utóbbi még csak-csak megengedhető akár modellben is, hiszen egy soha nem létezett járművet mutat be. De olyan mértékben sem létezett, hogy magát a pályaszámot sem adták ki e típusra még eleddig.
A 182 026-os egy fotómontázson...
...és a Roco katalógusfotóján
(forrás: Roco)
(forrás: Roco)
Tegyük hozzá, hogy a Roco nem csak a 103-assal és a fiktív 182 026-ossal játszotta már el ezt a gonosz viccet. Ott van például a Centralbahn AG egykori osztrák gépe, a 1042 520-as, amely szintén óceánkék-bézs színekbe merült, hogy jobban tessen a modellgyártónak.
Persze, a megengedők számára példaképpen ott van a 18 201-es pályaszámú gőzös vagy akármelyik reklámmozdony esete is: a gőzparipa egy ideig a színtervének jegyeit megőrizve nem zöld, hanem vörös volt, ugyancsak a Roco támogatásának köszönhetően. De így alakult ki a Märklin támogatásával a bajor S3/6-os sorozatú gép kék színezése is, amelyet 2000 és 2002 között viselt. Mégis, a gőzmozdonyok esetében talán bocsánatos bűn (bár semmiképpen sem helyénvaló) a különféle fiktív változatok valódi járművel való igazolása, főleg akkor, amikor szakmai berkekben is komoly viták folynak a járművek eredeti színeit illetően: jó példa erre pont a bajor S3/6-os vagy éppen az NDK államvasútjának a DR-nek mérő- és kísérleti állomásánál, a VES-M Halle (Saale) kötelékében átmeneti ideig dolgozó 01 504-es esete, ahol a fekete-fehér és a sokszor színhibás színes felvételek alapján a mai napig zajlik a vita, hogy – a költővel szólva – milyen is volt szőkesége? Ám a modernnek tekinthető mozdonyok esetében már komoly történelemhamisítás, öncélú reklámfogás. Ráadásul a muzeális értékek őrzésével megbízott szervezet a kapott támogatásból nem azon fáradozik, hogy ismét üzemképessé tegye a járművet, esetünkben a 103 001-est, hanem ilyen bolondságokba megy bele. Még a végén megérjük, hogy ha vérszemet kap egy modellgyártó, akkor lesz kék 424-esünk, netán rózsaszín 242-esünk, csak mert a modellgyártó megszponzorálja?
Halász Péter
