Sorozatunkban eddig bemutattuk San Francisco villamosait és kábelvasútját, majd a Caltrain vonalán utaztunk, ma pedig a túlsó partra, az igazi amerikai nagyvasút birodalmába látogatunk el. Sacramento, Oakland és Stockton környéke tálcán kínálja a különféle érdekességeket, mind tehervonati, mind pedig személyvonati szempontból.Kalifornia az Egyesült Államok területét tekintve harmadik legnagyobb területű tagállama, viszont 38 millió lakossal a legnépesebbnek számít. Az állam területe földrajzilag változatos, a Sierra Nevada hegyvonalataitól tengerszint alatt fekvő sivatagon át az óceáni partvidékig mindent megtalálunk. Ennek megfelelően a gazdaság, valamint ehhez kapcsolódóan a vasútüzem is igazán változatos - ebből a színes világból ragadunk ki ma egy kis szeletet, az Öbölmenti Régió (Bay Area) néhány pontját.
Az állam népesség a partmenti területekre és mezőgazdaságilag hasznosítható fölyóvölgyekre koncentrálódik, így jelen van a vasúti személyszállításhoz szükséges népsűrűség. Az amerikai viszonylatban fejlettnek számító személyvonati hálózathoz ezen túl persze szükség van az állam vezetésének környezetvédelmi elkötelezettségéhez, melynek jegyében mernek vasútban gondolkodni, a legtöbb ritkán lakott tagállammal ellentétben. Lássuk, mit is kínál az említett régió személívonatok terén!
Az Oakland-Stockton-Sacramento háromszögben két, helyi viszonylatban rövid, vagy középtávúnak, európai szemszögből nézve viszont igazi távolságinak számító személyvonati szolgáltatást találunk. A rövidebbik útvonal az észak-dél irányú Capitol Corridor, melynek járatai a 241 kilométeres Sacramento–Martinez–Oakland–San Jose útvonalat járják be. Az útvonal mentén meglévő jelentős utasigénynek megfelelően a korridoron munkanapokon 15, hétvégén 11 pár vonat közlekedik - előbbiek közül egy pár északon egészen Auburn városáig eljut. A Capitol Corridor járatok standard személykocsija a California Car, melyet a Morrison-Knudsen 66 példányban gyártott 1996-ban a kaliforniai vonalakra. A közel öt méter magas személykocsik engedélyezett legnagyobb sebessége 125 mérföld/óra (201 kilométer/óra), de ezt jelenleg nem használják ki - a jellemző tempó 100-130 kilométer/óra körül alakul. A vonatokat Kalifornia állam megbízásából Amtrak California márkanév alatt a szövetségi személyszállító cég üzemelteti, így az állam tulajdonában lévő Amtrak California színtervet viselő mozdonyok mellett az Amtrak távolsági vonatainak gépei is beforognak a Corridor szerelvényeire. A Capitol Corridor vonatok a Union Pacific vasúttársaság Martinez Subdivision nevű vonalát használják, mely az útvonal döntő részében sűrű teherforgalmat is bonyolít - erről később lesz még szó.
Az Oakland-Stockton-Sacramento háromszögben két, helyi viszonylatban rövid, vagy középtávúnak, európai szemszögből nézve viszont igazi távolságinak számító személyvonati szolgáltatást találunk. A rövidebbik útvonal az észak-dél irányú Capitol Corridor, melynek járatai a 241 kilométeres Sacramento–Martinez–Oakland–San Jose útvonalat járják be. Az útvonal mentén meglévő jelentős utasigénynek megfelelően a korridoron munkanapokon 15, hétvégén 11 pár vonat közlekedik - előbbiek közül egy pár északon egészen Auburn városáig eljut. A Capitol Corridor járatok standard személykocsija a California Car, melyet a Morrison-Knudsen 66 példányban gyártott 1996-ban a kaliforniai vonalakra. A közel öt méter magas személykocsik engedélyezett legnagyobb sebessége 125 mérföld/óra (201 kilométer/óra), de ezt jelenleg nem használják ki - a jellemző tempó 100-130 kilométer/óra körül alakul. A vonatokat Kalifornia állam megbízásából Amtrak California márkanév alatt a szövetségi személyszállító cég üzemelteti, így az állam tulajdonában lévő Amtrak California színtervet viselő mozdonyok mellett az Amtrak távolsági vonatainak gépei is beforognak a Corridor szerelvényeire. A Capitol Corridor vonatok a Union Pacific vasúttársaság Martinez Subdivision nevű vonalát használják, mely az útvonal döntő részében sűrű teherforgalmat is bonyolít - erről később lesz még szó.
Mai színhelyeink azonosítására kiválóan megfelel az Amtrak kaliforniai hálózatát bemutató térkép - képeink az Oakland–Sacramento–Stockton háromszögben készültek
(forrás: Wikipedia)
(forrás: Wikipedia)
Capitol Corridor járat indul Sacramento pályaudvaráról San Jose felé, élén egy EMD F59PHI dízelmozdonnyal - ez a sorozat napjainkban a domináns vontatójármű az Amtrak California márkanéven közlekedő járatokon
A California Car emeletes kocsik saját színtervet is kaptak, mely kifejezetten jól áll a rozsdamentes acél kocsiszekrénnyel épült járműveknek
California Car emeleti utastere; az ülések kényelmesek, a több órás utakra is teljesen megfelelnek
A kocsik alsó szintjén ötletesen variálható tárolóhely áll rendelkezésre - a rácsokat vízszintesen rögzítve csomagok, felhajtva pedig kerékpárok szállíthatóak az előtérben
Büfészekció az egyik California Car emeletén; a kínálat italokra és egyszerű készételekre korlátozódik, de legalább versenyképes árfekvésű
A Union Pacific fővonala Pinole közelében hosszan az óceánöböl partján fut, itt tempózik egy Capitol Corridor szerelvény Sacramento felé egy magányos pálmafa árnyékában
Oakland belvárosában az utca közepén fut a vasútvonal - európai szemmel igazi látványosság az autók között haladó emeletes személyvonat, vagy éppen végeláthatatlan tehervonat
Végcéljához közeledik a Capitol Corridor egyik esti járata, mely a San Jose elővárosának számító Santa Clara megállóhelyén tart rövidke pihenőt a lemenő nap fényében
A Sacramento folyó széles torkolatán átívelő vasúti híd Benicia és Martinez között a Capitol Corridor útvonalának legnagyobb műtárgya; a méretes híd egyik eleme (a kép jobb szélén látható) a nagyobb hajók áthaladásának idejére felemelhető
A régió másik „helyiérdekű” személyszállítási útvonala a San Joaquin völgyet feltáró vonal, melynek Oakland és Sacramento felől érkező járatai Stockton városától délre, Bakersfield-ig közös pályát használnak. A Stockton–Bakersfield szakaszon a BNSF teherszállító vasúttársaság vonalát (ez a Bakersfield Subdivision) használják a San Joaquin járatok, a Stockton–Sacramento ág a Union Pacific kezelésében van (Fresno Subdivision), míg a Stockton–Oakland szakasz Martinezig UP, onnan BNSF-felségterület. Az Oakland-i irány erősebb, itt napi 4 pár vonat közlekedik a 315 mérföldes (azaz 500 kilométeres) távon, míg Sacramento–Bakersfield viszonylatban csak kettő. Természetesen Stockton városától mindkét ágon az Amtrak Thruway márkanevű vonatpótló (vagy inkább ráhordó) buszai csatlakoznak a vonatokhoz, így valójában mindkét ágon napi 6 pár eljutási lehetőséget nyújt a vasúttársaság. A San Joaquin vonatok vonzereje vasútbarát szemszögből a változatosabb járműpark: amint az alábbi képeken látható, a Capitol Corridor-on megismert standard járművek mellett itt a keleti partról beszerzett Comet IB-kocsik, a legendás F40PH sorozatú dízelek poggyászteres vezérlőkocsi „reinkarnációja” és az Amtrak öszvérnek számító P32-8WH dízelmozdonyai is jól megférnek egymás mellett.
Stockton Downtown Station - belvároshoz közeli elhelyezkedése ellenére az Amtrak részéről csak a San Joaquin korridor két pár Sacramento–Bakersfield viszonylatú vonata téved erre, ez ugyanis az innen San Jose-ba ingázókat szállító vonatokat közlekedtető Altamont Commuter Express (ACE) főhadiszállása. A képen látható állomás peronja csonkavágány mellett van, így az Amtrak átmenő vonatai az állomás végén lévő útátjáróban (!) állnak meg utascsere céljából
Ha már itt járunk, Stockton egyik érdekes vasúti emléke a Downtown Station-el átellenben található: a koloniális stílusú szerény állomásépület, mely egykor a Western Pacific vasúttársaság állomása volt; az utolsó vonat 1970-ben ment el, a vágányokat a kilencvenes években szedték fel, az állomásépület pedig bekerítve várja sorsát - egyes tervek szerint múzeumként hasznosítják majd
Stockton másik állomása, a San Joaquin Station, ahol az Amtrak tart fenn szolgálatot és ezzel együtt jegypénztárat, illetve csomagkezelést is - itt éppen egy Oakland-ből Bakersfield-be tartó vonat érkezett az állomásra
Érdemes jobban szemügyre venni a szerelvény elején fényeskedő járművet, ugyanis nem az, aminek látszik! Az Amtrak kultikus F40PH dízelének kasztnija bizonyos értelemben üres - a még festékszagú, a napokban forgalomba állt „mozdony” valójában már csak poggyászteres vezérlőkocsiként született újjá; a járműtípus hivatalos megnevezése Non-powered Control Unit (NCPU), beceneve pedig cabbage (azaz káposzta), a cab (cab car, azaz vezérlőkocsi) és baggage (poggyászteres) szavak ötletes kombinációjából
Sőt, nemcsak a vezérlőkocsi érdekes, hanem a vonatban futó személykocsik is - ez a Comet IB családba tartozó példány 1968-ban vezérlőkocsinak épült, majd a New Jersey Transit hálózatán eltöltött évtizedek után Kalifornia közlekedési minisztériuma vásárolta meg, 13 társával együtt; a kocsikat 2011-2013 között felújították, a távolsági forgalom igényeinek megfelelő belsővel, és a vezérlőkocsik homlokablakainak lefalazásával - ennek nyomait, valamint a fényszórók egykori helyét a képen is felfedezhetjük
A General Electric P32-8WH típusú dízelmozdonyából 1991-ben 20 példányt vásárolt az Amtrak, ám a tehervonati „pedigrével” rendelkező széria tagjai mára kiszorultak a napi személyforgalomból a cég hálózatán. Kalifornia állam két gépet megvásárolt, és az Amtrak California színtervben pompázó mozdonyokat a Capitol Corridor és San Joaquin útvonalakon foglalkoztatja - itt éppen Sacramento pályaudvarán látható a San Joaquin-al érkezett 2051-es masina. A GE négytengelyes Dash-8 mozdonycsaládja a nyolcvanas évek derekától kis módosításokkal a kilencvenes évek elejéig volt a gyártó kínálatában, és számos vasúttársaság vásárolt belőlük
Az Amtrak Kaliforniában is komoly buszhálózatot üzemeltet a vonatokhoz kapcsolódva, ezek a Thruway-buszok további célpontokat tesznek elérhetővé. Így a San Joaquin korridor vasútállomásaitól eljuthatunk a Sziklás-hegység környékbeli nemzeti parkjaiba (a Yosemite Nemzeti Parkba és a mammutfenyőiről híres Sequoia Nemzeti Park közelébe), vagy éppen a Nevada-Kalifornia határán, de már Nevada államban lévő szerencsejáték-fellegvárba, Renoba.
A vonatokhoz igazodó színtervet viselő Amtrak „Thruway” busz érkezett 3701-es járatszámon az észak-kaliforniai Redding városából Sacramento állomására
A vidéken a távolsági vasúti személyszállítást két vonat jelenti. Egyikük a Seattle–Portland–Sacramento–Oakland–Santa Barbara–Los Angeles útvonalon közlekedő Coast Starlight, mely 2200 kilométeres útvonalán végig a Sziklás-hegység és a Csendes-Óceán partvidéke közötti sávon halad - néha a hegyek tövében, néha az óceán partján, így végig látványos panorámát nyújt utasainak.
A másik vonat az USA egyik leghosszabb, majdnem 4000 kilométeres viszonylatát bejáró, Chicago–Omaha–Denver–Salt Lake City–Sacramento–Emeryville útvonalon közlekedő California Zephyr. Két napos útja során a Zephyr átszeli a prérit, majd átkapaszkodik a Sziklás-hegységen, átkel a Nagy Sós-Tavon, a Donner-hágón megküzd a Sierra Nevada fővonulatával is, hogy végül Kaliforniába érjen. Sokak szerint egy utazás a Zephyr-en igazi esszenciája a hőskor transzkontinentális vasútért és a Vadnyugat meghódításáért folytatott küzdelmének. Igaz ami igaz, a Sziklás-hegység hágóin mai napig kemények a telek, a vonalat üzemeltető Union Pacific pedig a Kaliforniába vezető útvonalon igazi hóeltakarító nehéztüzérséget (többek között veterán hómarókat) tart készenlétben a mai napig. Az Amtrak-féle California Zephyr egyébként egy igazi, ésszerűségből született hibrid, ugyanis Salt Lake City-től keletre az eredeti California Zephyr, onnan nyugatra pedig az egykori nagy rivális, a Union Pacific-Southern Pacific közös vállalkozásként közlekedő City of San Francisco expressz útvonalát követi.
A másik vonat az USA egyik leghosszabb, majdnem 4000 kilométeres viszonylatát bejáró, Chicago–Omaha–Denver–Salt Lake City–Sacramento–Emeryville útvonalon közlekedő California Zephyr. Két napos útja során a Zephyr átszeli a prérit, majd átkapaszkodik a Sziklás-hegységen, átkel a Nagy Sós-Tavon, a Donner-hágón megküzd a Sierra Nevada fővonulatával is, hogy végül Kaliforniába érjen. Sokak szerint egy utazás a Zephyr-en igazi esszenciája a hőskor transzkontinentális vasútért és a Vadnyugat meghódításáért folytatott küzdelmének. Igaz ami igaz, a Sziklás-hegység hágóin mai napig kemények a telek, a vonalat üzemeltető Union Pacific pedig a Kaliforniába vezető útvonalon igazi hóeltakarító nehéztüzérséget (többek között veterán hómarókat) tart készenlétben a mai napig. Az Amtrak-féle California Zephyr egyébként egy igazi, ésszerűségből született hibrid, ugyanis Salt Lake City-től keletre az eredeti California Zephyr, onnan nyugatra pedig az egykori nagy rivális, a Union Pacific-Southern Pacific közös vállalkozásként közlekedő City of San Francisco expressz útvonalát követi.
A California Zephyr közel négyezer kilométeres útjának első kilométereit tapossa Richmond és Martinez között a Union Pacific Martinez Subdivision vonalán
A California Zephyr Sacramento pályaudvarát elhagyva dübörög át a város nevét adó folyó hídján; a távolsági vonatra leső vonatfotósnak nem árt résen lenni, ugyanis a több ezer kilométeres távot teljesítő járatok nem csak órás késésekre képesek - ez a vonat például éppen egy órával a menetrendi ideje előtt került lencsevégre, ugyanis az utolsó, fel-és leszállás céljából érintett állomás (Roseville) és a csak leszállás céljából érintett Sacramento között ennyi a tartalék a vonat menetrendjében
A Superliner II családba tartozó 33027-es panorámás emeletes kocsiból bizonyára élvezetes a Sziklás-hegység látványa; a Superliner II szériát a Bombardier 1993 és 1995 között építette az Amtrak számára, és ezek az ülőhelyes, háló-, étkező-, és kilátókocsik a vérbeli távolsági járatok alapkellékei
A bemutatott település-háromszögben élénk teherforgalom is zajlik, bár amerikai léptékben ez már a „birodalom végvidéke”, pontosabban a két nagy nyugati teherszállító vasút (a UP és a BNSF) érdekszférájának széle. Az öbölmenti régió a nyugati part fontos kikötői közül többnek is helyet ad, ám kevésbé koncentráltan, mint a csendes-óceáni partvidék két nagyágyúja, Long Beach (Los Angeles) és Seattle kikötői. Forgalom azért persze bőven van! Oakland városa forgalmas konténerkikötőnek ad helyet, melyet mindkét nagy nyugati vasút saját vonallal szolgál ki - a BNSF pedig ezen felül a közeli Richmond város szélén is üzemeltet intermodális terminált. Oakland városában az utca közepén futó vágányokon is zajlik teherforgalom - ez az érdekes helyszín egy tavalyi videóajánlónkban már szerepelt is.
Az öböl mentén feljebb haladva egyre több helyről érkezik az áru a UP kétvágányos fővonalára. Rodeo város mellett a Conoco Phillips hatalmas olajfinomítója terpeszkedik, Martinez városában vegyipari üzemek, a szomszédos Concord mellett pedig egy másik olajfinomító, valamint a haditengerészet kikötője és hegyoldalba rejtett raktárbázisa gondoskodnak a forgalomról. A UP Martinez Subdivision néven ismert fővonala itt a korábban látott hídon átkel a Sacramento folyó torkolatán, a túlparton pedig máris becsatlakoznak a Benicia város határában található olajfinomítóból és autólogisztikai terminálból érkező iparvágányok. Ez utóbbi talán a legérdekesebb objektum, ugyanis végeláthatatlan, toronyként magasodó háromszintes autószállító vagonokból álló szerelvényeket fogad és indít útnak. A UP fővonala innen az egyeteméről híres Davis városán át éri el az állam fővárosát, Sacramento-t, ahol becsatlakozik a Stockton felől érkező fontos észak-déli fővonal, és a közös szakasz észak felé halad tovább. A célpont a Roseville városa mellett található David Yard, azaz rendezőpályaudvar, mely a UP Észak-Kaliforniában közlekedő vonatai számára a legfontosabb csomópont. A rendezőtől északra két fővonal indul: a Roseville Subdivision a Donner-hágón át kelet felé, míg a Valley Subdivision észak felé - a személyszállító vonatok közül az előbbin a California Zephyr, utóbbi a Coast Starlight expressz közlekedik.
A BNSF Stockton Subdivision nevű, jobbára egyvágányos fővonala kicsit visszafogottabb forgalmat bonyolít. Oakland kikötője és a Richmond közelében lévő intermodális terminál konténervonatokkal járul hozzá a vonal életéhez, a Stockton környékén vegyipari üzemek főleg tartálykocsis forgalmat bonyolítanak, a személyforgalmat pedig a korábban említett San Joaquin korridor vonatai jelentik. A környék vegyes tehervonatai a Stockton városában lévő Mormon Yard rendezőpályaudvar köré szerveződnek. A Stockton Sub a névadó várost elhagyva délkelet felé fordul, és Modesto–Fresno útvonalon éri el Bakersfield városát, majd innen délre egyesül a Union Pacific Fresno Subdivision vonalával. Mivel innen már csak bő 100 mérföld Los Angeles és kiterjedt agglomerációja, adódik a kérdés: miért csak Bakersfield-ig járnak a személyszállító vonatok? Nos, az ok vasútföldrajzi: Bakersfield és Mojave között az USA vasúthálózatának egyik legszűkebb keresztmetszetét találjuk a Tehachapi-hágón, ahol csak az egykori Southern Pacific vonala (a mai UP Mojave Subdivision) kel át. A hágón átvezető pálya szinte teljes kihasználtsággal üzemel: a tulajdonos UP tehervonatai mellett a BNSF is pályahasználati joggal rendelkezik az útvonalra - a BNSF ezt a lehetőséget a Southern Pacific-Union Pacific összeolvadás egyik versenyhivatali feltételeként kapta. A hágón egyébként igen látványos a pálya vonalvezetése, a tehervonatok eleje a szerelvény vége felett halad át - a látványosságot tavalyi videóajánlónkban is bemutattuk. Személyvonatoknak már nincs hely, és a fonák helyzetet jó eséllyel csak az új nagysebességű személyszállításra hivatott vasútvonal megvalósulása tudná rendezni. A nagysebességű pálya egyébként a San Joaquin völgyben a BNSF vonalát követné, a nyomvonal kitűzése pedig már el is kezdődött.
Az öböl mentén feljebb haladva egyre több helyről érkezik az áru a UP kétvágányos fővonalára. Rodeo város mellett a Conoco Phillips hatalmas olajfinomítója terpeszkedik, Martinez városában vegyipari üzemek, a szomszédos Concord mellett pedig egy másik olajfinomító, valamint a haditengerészet kikötője és hegyoldalba rejtett raktárbázisa gondoskodnak a forgalomról. A UP Martinez Subdivision néven ismert fővonala itt a korábban látott hídon átkel a Sacramento folyó torkolatán, a túlparton pedig máris becsatlakoznak a Benicia város határában található olajfinomítóból és autólogisztikai terminálból érkező iparvágányok. Ez utóbbi talán a legérdekesebb objektum, ugyanis végeláthatatlan, toronyként magasodó háromszintes autószállító vagonokból álló szerelvényeket fogad és indít útnak. A UP fővonala innen az egyeteméről híres Davis városán át éri el az állam fővárosát, Sacramento-t, ahol becsatlakozik a Stockton felől érkező fontos észak-déli fővonal, és a közös szakasz észak felé halad tovább. A célpont a Roseville városa mellett található David Yard, azaz rendezőpályaudvar, mely a UP Észak-Kaliforniában közlekedő vonatai számára a legfontosabb csomópont. A rendezőtől északra két fővonal indul: a Roseville Subdivision a Donner-hágón át kelet felé, míg a Valley Subdivision észak felé - a személyszállító vonatok közül az előbbin a California Zephyr, utóbbi a Coast Starlight expressz közlekedik.
A BNSF Stockton Subdivision nevű, jobbára egyvágányos fővonala kicsit visszafogottabb forgalmat bonyolít. Oakland kikötője és a Richmond közelében lévő intermodális terminál konténervonatokkal járul hozzá a vonal életéhez, a Stockton környékén vegyipari üzemek főleg tartálykocsis forgalmat bonyolítanak, a személyforgalmat pedig a korábban említett San Joaquin korridor vonatai jelentik. A környék vegyes tehervonatai a Stockton városában lévő Mormon Yard rendezőpályaudvar köré szerveződnek. A Stockton Sub a névadó várost elhagyva délkelet felé fordul, és Modesto–Fresno útvonalon éri el Bakersfield városát, majd innen délre egyesül a Union Pacific Fresno Subdivision vonalával. Mivel innen már csak bő 100 mérföld Los Angeles és kiterjedt agglomerációja, adódik a kérdés: miért csak Bakersfield-ig járnak a személyszállító vonatok? Nos, az ok vasútföldrajzi: Bakersfield és Mojave között az USA vasúthálózatának egyik legszűkebb keresztmetszetét találjuk a Tehachapi-hágón, ahol csak az egykori Southern Pacific vonala (a mai UP Mojave Subdivision) kel át. A hágón átvezető pálya szinte teljes kihasználtsággal üzemel: a tulajdonos UP tehervonatai mellett a BNSF is pályahasználati joggal rendelkezik az útvonalra - a BNSF ezt a lehetőséget a Southern Pacific-Union Pacific összeolvadás egyik versenyhivatali feltételeként kapta. A hágón egyébként igen látványos a pálya vonalvezetése, a tehervonatok eleje a szerelvény vége felett halad át - a látványosságot tavalyi videóajánlónkban is bemutattuk. Személyvonatoknak már nincs hely, és a fonák helyzetet jó eséllyel csak az új nagysebességű személyszállításra hivatott vasútvonal megvalósulása tudná rendezni. A nagysebességű pálya egyébként a San Joaquin völgyben a BNSF vonalát követné, a nyomvonal kitűzése pedig már el is kezdődött.
A Union Pacific nem aprózza el: egy vegyes tehervonat (helyi zsargonban „manifest”) nyolc mozdonnyal dönget dél felé Stockton belterületén
A BNSF vegyes tehervonata a UP-vonalról tér át hazai vizekre a két rivális vasút Stockton városában lévő szintbeni keresztezése (azaz „diamond”-ja) közelében; a Santa Fe vasúttársaságot magába olvasztó BNSF a Southern Pacific-Union Pacific egyesülés egyik versenyhivatali feltételeként kapott pályashasználati jogokat számos egykori Southern Pacific vonalra - így a Tehachapi hágó mellett a Fresno Subdivision Sacramento–Stockton szakaszára is
A vidék tehervonatainak egyik jellemző alkotóeleme: rakottan 130 tonnás tartálykocsi - a bő 32 tonnás tengelyterhelés a fővonalakon jellemző határértéket jelenti
Perishables, azaz romlandó áruk - ez a gyűjtőneve a hűtőkocsis vonatoknak, melyek Kaliforniából többnyire déligyümölcsökkel és zöldségekkel rakva kelnek útra kelet felé. Itt éppen egy vélhetően üres szerelvény tart Dél-Kalifornia felé
Az öböl-régió valamelyik olajfinomítójába tart ez a tartálykocsikból álló irányvonat, melynek élén a Union Pacific 8436-os pályaszámú SD70ACe típusú dízelgépe szorgoskodik. Az 1992 óta gyártott SD70-es család igazi alapgépnek számít Észak-Amerikában, és exportkarrierről is beszélhetünk - az EMD összesen négyezernél is több ilyen gépet adott el, ebből az SD70ACe altípus ezer körüli példányszámot jelent
Végezetül néhány életkép erejéig visszatérünk Sacramento városába, melynek Valley Station névre hallgató állomás a kaliforniai vasúti személyszállítás reneszánszának szép példája. A Southern Pacific-től örökölt épület napjainkban intermodális csomópontként születik újjá, míg a közelben lévő hajdani fűtőház ma színvonalas vasúti múzeumként várja a nagyközönséget - ez utóbbit a közeljövőben részletesen is bemutatjuk oldalunkon!
Sacramento szépen felújított, Southern Pacific eredetű állomásépületén jelenleg is végzik az utolsó simításokat, a vágányok felőli oldalon pedig igazi intermodális, a város light rail járatait is kiszolgáló csomópont bontakozik ki az átépítés során
Nem nagyvasút, de a rend kedvéért megmutatjuk az állomásépület másik oldalát is: a felvételi épület és a vágányok közé ékelődik a várost és környékét kiszolgáló light rail hálózat egyik állomása, ahol éppen egy CAF-gyártmányú szerelvény sütkérezett a napon
Sacramento állomásának aluljárója makulátlan állapotban van - reméljük, így is marad sokáig
A Southern Pacific öröksége máig látható: Sacramento pályaudvarán túl az egykor komoly játékosnak számító vasút főműhelyének épületei terpeszkednek; a város vasúti járműiparban betöltött szerepe nem tűnt el teljesen, a Siemens itt építi az ACS64 típusú villamosmozdonyokat (a gyárból kigördülő 605-ös géppel össze is futottam kiszállítása közben), illetve itt fognak készülni a héten megrendelt új személyvonati dízelmozdonyok is
A Sacramento folyó kétszintes vasúti hídja Sacramento városában - a vonatok az alsó szint két vágányát használják, míg felül közút fut. A túlparton a Southern Pacific egykori fűtőháza áll, mely ma vasúti múzeumként várja a látogatókat
Az Amtrak büfékocsijában nem ismerik az esszpresszó fogalmát, csak a kávénak csúfolt, amerikai ízlésnek megfelelő „löttyöt” kapjuk - egy életben egyszer éppen elég megkóstolni
Ez a széf Oakland Jack London Square állomásának várótermében pihen, és korát illetően ránézésre talán még Butch Cassidy és társai is fosztogathatták (a felvételek a szerző munkái)
Magyarics Zoltán