Skóciai cikksorozatunkhoz kapcsolódva mai videóajánlónkban a festői szépségű West Highland Line-t mutatjuk be egy mozgóképes időutazás keretében. Sok vasútbarát ismerheti ezt a vonalat a világ látványos vasútvonalait számba vevő könyvekből, másoknak pedig a Harry Potter-filmek Hogwarts expressze miatt lehet ismerős (bár valószínűleg „ismeretlen ismerős”) a West Highland Line egy része - a híres Glenfinnan-viadukt láttán ezen olvasóink is a homlokukra csaphatnak. Lássuk, mi minden változott a hatvanas évektől napjainkig Nagy-Britannia egyik legszebb vasútvonalán!
A Skót Felföld délnyugati részét a külvilággal összekötő West Highland Line szinte minden ízében különleges vasútvonal. A zord és igen ritkán lakott tájon ilyen távolságra vasutat építeni önmagában szokatlan ötlet, hacsak nincs valamilyen komoly gazdasági potenciál a vonal mentén - ezesetben a halászat. A vonal 1901-re érte el Mallaig városát, ám a kor brit vasúti világának megfelelően legalább öt vasúttársaság hosszabb-rövidebb szakaszaiból állt össze a Glasgow és Mallaig közötti 264 kilométernyi vasút. Bár a heringek és szardíniák hívták életre a West Highland Line-t, ma a vonalon szállított legjellemzőbb árucikk a turista. A vonalat sokan Nagy-Britannia legszebb vasútútjának tartják, és ttöbb alkalommal nemzetközi mezőnyben is dobogós helyen végzett a West Highland Line a különféle közönségszavazásokon. Az erős kirándulóvasúti jelleg mellett természetesen a ritkán lakott vidék lakóinak továbbra is fontos kapocs a külvilág felé a naponta háromszor induló vonat - nem is beszélve a szigetvilág lakóit, akikre pár órányi vonatozás után még egy kis kompozás is vár Mallaig kikötőjéből. Ami pedig a turistákat, azon belül is a vasútbarátokat illeti: a vasút látványos vonalvezetése és műtárgyai (például a Harry Potter-filmekben feltűnő, a közeli faluról elnevezett Glenfinnan-viadukt) mindig is komoly érdeklődésre tartottak számot, melyet a különvonatok szervezői igyekszenek maximális kielégíteni, többnyire borsos áron.
Első ajánlott filmünk igazi kordokumentum: az 1960-ban készült felvétel nyitó képsorain Glasgow alig két évvel később felszámolt villamosai tűnnek fel, majd útnak indulunk Glasgow Queen Street állomásáról. A továbbiakban az ízes felföldi dialektus mellett a legérdekesebb a vonalon zajló élénk teherforgalom - mely jobbára kocsirakományú szállítást jelentett, ennek megfelelően a nyolcvanas évekre gyakorlatilag nyomtalanul eltűnt. Mallaigbe érkezve újabb dokumentumértékű képsort láthatunk: fordítókorongon kézi erővel fordítják a vonat végére sorozott kilátókocsit - ebből a mondatból már minden történelem. Ahogy a Londonból 15 órányi út során közvetlenül a West Higland Line végpontjáig közlekedő éjszakai vonat is múlt idő, ma már csak Fort William városáig merészkednek a Caledonian Sleeper hálókocsijai, a hátralévő szakaszon pedig a 156-os sorozatú Super Sprinter motorkocsik az egyedüli állandó járművek.
Második filmünk a nyolcvanas évekbe repíti a nézőt. A West Highland Line arculata jelentősen megváltozott: a British Rail jellegzetesen traktorhangú 37-es sorozatú dízelmozdonyai a vonal szorgos iparosai, a személyvonatok Intercity-színtervű Mark I-es és Mark II-es kocsikból állnak. Érdekes módon tartálykocsikat láthatunk a személyvonatok végén - ezek valószínűleg A gőzüzem már csak nosztalgiajáratként kerül elő - a záró képsorokon feltűnik a máig népszerű gőzvontatású kirándulóvonat. A British Rail a vidéken komoly bevételi forrásnak számító turizmus meglovagolására 1984-ben indította a Fort William - Mallaig között közlekedő gőzvontatású nosztalgiajáratokat - először West Highlander, majd The Lochaber néven.
Újabb két évtized előre: a videótechnika fejlődésén túl a vonal járműállománya is teljesen más a 2011-2012 folyamán készült képsorokon. A 37-es sorozat már legfeljebb anyagvonatokkal került errefelé, míg a néhány rendszeresnek mondható tehervonatot 66-os sorozatú gépek továbbítják. A személyszállító vonatok a hatékonyabb és olcsóbb üzemvitel érdekében kizárólag 156-os sorozatú Super Sprinterek, leszámítva a vonal egyetlen megmaradt mozdonyos vonatát - a Fort William és London között közlekedő éjszakai vonatot, a Caledonian Sleepert. Ami az egyéb külsőségeket illeti, a British Rail logó a privatizációt követően átadta helyét a skót hálózatot üzemeltető First ScotRail arculatának. Az állandóság jegyében természetesen továbbra is népszerű a gőzvontatású nosztalgiavonat, melyet immár a különvonatokra specializálódott West Coast Railway közlekedtet, The Jacobite néven. A névadás hátterében az áll, hogy a jakobinus mozgalom a Skót Felföldön komoly támogatókkal bírt.
Ha pedig már nosztalgiavonat és West Highland Line, képminősége és lenyűgöző beállításai miatt is melegen ajánljuk az alábbi két videót, melyek 2012 és 2013 októberében készültek a The Jacobite-ról.
Végezetül egy igazán sajátos szemszög maradt hátra: a vonalról egy monstre, négy és fél órás, vezetőállásból videó is elérhető a YouTube videómegosztón - ha időnk engedi, a teljes Glasgow - Fort William - Mallaig utat végignézhetjük a mozdonyvezető nézőpontjából.
Magyarics Zoltán
