A Szolnok - Lakitelek - Kecskemét között futó, hivatalos nevén a 145-ös vonal nem éppen egy országos érdeklődés homlokterében lévő vasútvonal. A viszonylag jól menő vicinális az idei őszön mégis egyfajta állatorvosi ló szerepét töltötte be, melyen a MÁV több szervezeti egységének minden potenciálját és nyomorát, örömét és bánatát szemléltetni lehet. Mi is történt a vonal menetrendjével, hogyan bontakozott ki a megoldás, és miért két hónap késéssel írunk minderről? Mai cikkünkből rengeteg, a magyar vasutat jellemző furcsaságra választ kaphatnak harcedzett olvasóink.Az egész egy augusztus végi napon kezdődött, amikor arra figyeltem fel a helyszínen, hogy a Szolnok - Lakitelek - Kecskemét vonal menetrendje végletesen felborult. Délutánonként minden vonat fél-háromnegyed órát késett, a vonatkereszteket runtinszerűen áthelyezték - káoszba fulladt a menetrend. A nyomozás nem volt túl komplikált, az egész felfordulás mögött egy darab, ám igen hosszan kitűzött 30-as lassújel (azaz a szokásos 60 helyett 30 kilométer/órával járható pályarész) állt, melyet Piroska megállóhely és Tószeg között tűztek ki a pályás szakemberek. Amint az alábbi képernyőmentésekből és a képek alapján is érezhető, ez a meglehetősen feszes menetrenddel bíró vonal életében az „apró zavar” fogalmán messze túlmutató felfordulást hozott. Már csak azért is, mert az operatív alapon áthelyezett vonatkeresztek lebonyolítására a helyszíni állítású váltókkal „megáldott” Tiszakécske és Tószeg állomások nem ideálisak.
Augusztus 25-e a 145-ös vonalon - a Vonatdroid világosan mutatja a problémát, mely hónapokon át minden egyes nap jellemezte a vonalat. A reggeli vonatok „tisztán” a lassújel miatt késtek 7-10 percet, majd a feszes szolnoki és lakitelki keresztek illetve fordulóidők miatt délutánra végigdőlt a dominó, az esti vonatok pedig már tipikusan 20-30 percet késtek
A hivatalos menetrendben ilyen már emberemlékezet óta nincs: vonatkereszt napvilágnál Tiszakécske állomáson...
...és Tószegen. A két képen összesen közel másfél órányi késést fedezhetünk fel
A történetben az volt az első csavar, hogy a MÁV-START a szükségszerűen naponta ismétlődő és a lassújel miatt nagyon is előre látható és tervezhető változásokra nem készített rendkívüli menetrendet és nem kommunikálta hirdetmény formájában a vonal életét felborító lassújel tényét - vagyis úgy tettek legalább másfél hónapon át minden nap, mintha mi sem történt volna. Az utasok persze hamar megtanulták az „új menetrendet”, de vajon az ilyen előre látható változásokat valóban empirikus úton kell az utasok tudtára hozni? Miért nem lehet a vágányzári menetrendhez hasonló ideiglenes „kottát” készíteni, ha már hónapokig biztosan nem tartható az eredeti menetrend? A kérdés persze költői - valószínűleg azért nem, mert „csak”. A gond ezzel csak annyi, hogy az utasok számára nem volt átlátható és kiszámítható a káosz - az operatív jellegnél fogva az irányítók hangulatától függött, hogy ugyanaz a járat egyik nap várt a késett ellenvonatra, míg másnap a késett ellenvonat késett még többet, hogy az első pontos legyen. (Cikkünk első és utolsó képe mindkét esetre mutat példát a 37114-37125 páros esetében.)
Egy gyors helyszíni szemle viszont felkeltette bennem a reményt: a Tószeg - Piroska szakaszon a pálya mellett fővonalból bontott sínszálak, Tószeg állomáson pedig deponált betonaljak várták a szebb jövőt. A MÁV-START oldalát böngészve az is hamar nyilvánvalóvá vált, hogy ez nem is üres ígéret: az október 14.-e és november 17.-e közötti időszakra a Tószeg - Szolnok állomásközre vágányzárat jegyeztek elő, buszos pótlással. Heuréka!
Egy gyors helyszíni szemle viszont felkeltette bennem a reményt: a Tószeg - Piroska szakaszon a pálya mellett fővonalból bontott sínszálak, Tószeg állomáson pedig deponált betonaljak várták a szebb jövőt. A MÁV-START oldalát böngészve az is hamar nyilvánvalóvá vált, hogy ez nem is üres ígéret: az október 14.-e és november 17.-e közötti időszakra a Tószeg - Szolnok állomásközre vágányzárat jegyeztek elő, buszos pótlással. Heuréka!
Az ominózus pályaszakasz Szolnok határában - az augusztus utolsó napjaiban készült felvételen már látszanak a beépítésre váró sínszálak
Mivel adva volt egy alapvetően pozitív végkicsengésűnek tűnő történet („szét akart esni a mellékvonal, de a Pályavasút rögtön reagált”), ahol szinte csak le kellett volna csapni a magas labdát, hivatalos megkeresést küldtem a MÁV Kommunikációs Igazgatóságának, viszonylag egyszerű kérdésekkel - szeptember 26-án. Az egészben az időpont igazán érdekes, ugyanis az automatikus válaszlevél után egy hónapig semmi sem történt. A szokásos 30 napos határidő letelte után telefonos érdeklődésemre türelmet kértek. Ekkor már javában tartott a vágányzár... Mivel november közepén még sehol sem volt a válasz, ám közben véget ért a vágányzár, újra érdeklődtem. Újra türelmet kértek, majd december másodikán - két hónap és egy hét után (!) - megérkezett a hivatalos válasz. Az alapvetően pozitív kicsengés utolsó morzsáit itt kezdte felőrölni a magyar vasút.
Az első rutinkérdés a lassújel kitűzésének idejére vonatkozott, a válasz így szól: „2013. október hónaptól került 30 kilométer / órás lassújel kitűzésre, két részletben, összesen 74 szelvény hosszban, ami 7,4 km távolságot jelent.” Ez szép, csakhogy amint a fenti képek bizonyítják, már augusztusban is kint volt a lassújel. A válasz persze már önmagában sántít: ha októberben tűzték ki a lassújelet, hogyan tervezhették és hirdethették meg már szeptemberben a vágányzárat október 14-től? (A MÁV persze pénztári nyitvatartásban már talált hasonló féreglyukat.).
A lassújel és az október-novemberi vágányzár összefüggésére vonatkozó kérdésre a következő válasz érkezett: „Tervezetten két részletben kerül majd felszámolásra a lassújel. Az idén ősszel október 14-től november 17-ig tartó vágányzár során voltak folyamatban olyan munkafolyamatok, melyek után részben beszüntethető a lassújel, és a tervek szerint 2014 második negyedévében – még a konkrét dátumok nem ismertek – lesznek olyan típusú munkálatok, hogy a lassújelet teljesen meg lehessen szüntetni.” Magyarra fordítva: egy hónapig valóban dolgoznak majd a pályán, de ez közel sem a végső megoldás. Nyilván naivitás feltenni a kérdést, hogy miért nem lehet egyben megszüntetni a lassújelet, ha már egyszer nekiállnak. Az is illúzió, hogy a nyakatekert megfogalmazás helyett esetleg leírják, mi is történt ténylegesen (Aljcsere? Síncsere? Alépítményi munkák?) és mire van még szükség.
Kíváncsiak voltunk arra is, hogy a lassújel kitűzésétől a vágányzári menetrend érvénybe lépéséig eltelt két hónapnyi időtartamra miért nem adtak ki rendkívüli menetrendet. A válasz így hangzik: „Október 2. felétől folyamatban volt az egyik vágányzár a rekonstrukciós munkálatokkal, ennek megfelelően vágányzári menetrend volt életben a vonalon, Szolnok – Lakitelek között vonatpótló buszos közlekedéssel, mely október 14-től november 17-ig tartott. Ezt követően már csökkentek a késések.” Még mindig keressük tehát az augusztus-szeptemberi időszakot a vasút kollektív emlékezetében, a válaszban ugyanis nem arról az időszakról értekeznek, amelyről kérdeztünk - valószínűleg a Pályavasút válaszolt, pedig ez a kérdés inkább a START asztala. Mindenesetre - helyettük is befejezve a mondatot - a jövőre nézve eláruljuk: a Piroska - Tószeg szakasz időszükséglete jelenleg 9 perc, ez pedig 3 perccel hosszabb a hivatalos menetrendben meghirdetettnél. Azaz minden vonat késik legalább 3 percet a vágányzár befejezése után is, de ez nálunk a jelek szerint a „még belefér” (?) kategória.
A lassújel és az október-novemberi vágányzár összefüggésére vonatkozó kérdésre a következő válasz érkezett: „Tervezetten két részletben kerül majd felszámolásra a lassújel. Az idén ősszel október 14-től november 17-ig tartó vágányzár során voltak folyamatban olyan munkafolyamatok, melyek után részben beszüntethető a lassújel, és a tervek szerint 2014 második negyedévében – még a konkrét dátumok nem ismertek – lesznek olyan típusú munkálatok, hogy a lassújelet teljesen meg lehessen szüntetni.” Magyarra fordítva: egy hónapig valóban dolgoznak majd a pályán, de ez közel sem a végső megoldás. Nyilván naivitás feltenni a kérdést, hogy miért nem lehet egyben megszüntetni a lassújelet, ha már egyszer nekiállnak. Az is illúzió, hogy a nyakatekert megfogalmazás helyett esetleg leírják, mi is történt ténylegesen (Aljcsere? Síncsere? Alépítményi munkák?) és mire van még szükség.
Kíváncsiak voltunk arra is, hogy a lassújel kitűzésétől a vágányzári menetrend érvénybe lépéséig eltelt két hónapnyi időtartamra miért nem adtak ki rendkívüli menetrendet. A válasz így hangzik: „Október 2. felétől folyamatban volt az egyik vágányzár a rekonstrukciós munkálatokkal, ennek megfelelően vágányzári menetrend volt életben a vonalon, Szolnok – Lakitelek között vonatpótló buszos közlekedéssel, mely október 14-től november 17-ig tartott. Ezt követően már csökkentek a késések.” Még mindig keressük tehát az augusztus-szeptemberi időszakot a vasút kollektív emlékezetében, a válaszban ugyanis nem arról az időszakról értekeznek, amelyről kérdeztünk - valószínűleg a Pályavasút válaszolt, pedig ez a kérdés inkább a START asztala. Mindenesetre - helyettük is befejezve a mondatot - a jövőre nézve eláruljuk: a Piroska - Tószeg szakasz időszükséglete jelenleg 9 perc, ez pedig 3 perccel hosszabb a hivatalos menetrendben meghirdetettnél. Azaz minden vonat késik legalább 3 percet a vágányzár befejezése után is, de ez nálunk a jelek szerint a „még belefér” (?) kategória.
De a múlt botlásai helyett inkább vessük szemünket a szebb jövőre! Decemberben menetrendváltás lesz, így itt a kiváló alkalom, hogy a gombhoz varrják a kabátot hivatalos menetrendet a realitásokhoz igazítsák. Ez meg is történt: Piroska és Tiszavárkony megállóhelyeken egyetlen vonat sem fog megállni a hónap közepétől. Mindez hivatalosan: „A 2013/2014. évi menetrendben két kisforgalmú megállóhely forgalmát ideiglenesen szüneteltetni tervezi a vasúttársaság. Az így keletkezett menetidő megtakarítás és a vonali menetidők átcsoportosítása tartható menetrendet eredményez addig is, amíg a csökkentett sebességű szakaszok felszámolásra kerülnek.” A puszta közepén lévő Tiszavárkony még rendben van, Piroska viszont már izgalmasabb kérdés - ugyanis a megálló a szolnoki ipari park sarkánál fekszik. Oda se neki, aki vonattal járt munkába, az majd vesz autót. A vasút szemszögéből nézve biztosan olcsóbb ezt a néhány utast elriasztani, mint a lassújelet felszámolni - de akkor az lenne a szebb jövő, hogy egy lassújel egyenlő mínusz egy megállás?
Késett Szolnok - Kecskemét személyvonat gyorsít ki Lakitelek állomásról, ahol a póknak köszönhetően három másik vonatot is megkésleltetett (a felvételek a szerző munkái)
Nincs jó döntés - a késett 37116-os vonat valahol középen van a dominóban, késése javát már a 37113-astól örökölte. Ha áthelyezik Tiszakécskére a keresztet az itt éppen Lakitelken várakozó 37111-es vonattal, a 37116-os további 10 percet késik, és két vonatot „ver el” még jobban Lakitelken. Marad tehát a kereszt, a 37111-es pedig közel fél órát késik
Ugyanez másképp: itt a késési dominó megtörése érdekében a 37114 és 37125 keresztjének áthelyezéséről döntöttek az irányítók
Mindezen furcsaságokkal együtt is alapvetően pozitív lenne a végső mérleg. Egy hálózati elhelyezkedése miatt (több fővonal közé ékelődés) feszes és kötött menetrenddel bíró mellékvonalon tartósan felborult a menetrend, de a Pályavasút nagyon helyesen az első adandó alkalommal cselekedett, a START pedig a realitásokhoz igazította a jövő évi menetrendet. A kérdés már csak az, hogy ha egy ennyire egyszerű történet kommunikációja mind az utasok (vö. nem módosították átmenetileg a menetrendet) és a sajtó felé ennyire nehézkes és pontatlan, mégis mit várunk a nyári balatoni menetrend (például a Desirok gyenge üzemkészsége miatt felboruló 29-es vonal) vagy az ügyeletes pechmadárnak tekinthető váci átépítés kapcsán? Nem lenne érdemes több energiát fektetni a tényleg pozitív végkicsengésű ügyek kommunikációjába, hogy ne csak az állandó üzemzavarokról szóljon a magyar vasút?
Magyarics Zoltán