Az idén 50. születésnapját ünneplő M40-es sorozatú mozdonyok utolsó fellegvára Hatvan mellett Záhony. Az átrakókörzetről ismert térségben a normál nyomtávolságú vágányokon jönnek-mennek az öreg magyar dízelek, teszik szorgosan a dolgukat. Számos Púpos azonban letétbe helyezve várja a szebb jövőt, vagy még inkább a selejtezést – 2010 nyarán készült képeinkkel tisztelgünk a híres masinák előtt.
2010 nyarán, egészen pontosan augusztus 16-án érkeztünk Záhonyba, a poén kedvéért kedvéért a tényleg minden bokornál megálló 6160-as számú maratoni személyvonat fedélzetén. Tegyük hozzá: ha az ember nem közel délre szeretne leérni a keleti végekre, akkor valóban ezzel a vonattal kell indulni. A személypályaudvar melletti vontatási telepen – bár munkanap volt – számos mozdony pihent. A normál és széles Szergejeken átverekedve az igazi csemegét kerestük: számos Púpos várta a következő feladatot – vagy éppen azt, hogy sorsa végleg eldőljön egy „S” betű, esetleg az újbóli használatba vétel formájában.
Kezdjük a sort az egykoron békéscsabai kötelékbe tartozó M40 113-assal. Pár évvel korábban került Záhonyba a gép, amely azóta külsőleg igencsak leromlott állapotba került. Az egykori csabai parádés mozdony a Magyar Vasúttörténeti Park 2000-es megnyitójára kapta meg a régi színterv szerinti festését a békéscsabai kollektívának köszönhetően. A gép honállomása egyébként 1969 és 1985 között Nagykanizsa volt, ez követően került Békéscsabára
2010-re Záhony mindenképpen Púpos-gyűjtőhely lett. A kép bal sarkában rejtőző M40 113-as mellett az M40 006-os pihen, amely hosszú ideig sárga csíkozást viselt az oldalán. Jobbra pedig az első remot-Púpos, az M40 301-es várakozik. Ez a mozdony 2009. november 9-én érkezett Záhonyba, majd hamarosan követte őt a másik két remotorizált gép is
Az M40 301-es (egykoron M40 214-es, jobbára nagykanizsai és dombóvári honosságú gép) oldalnézetből. Hagyományos testvéreitől a gép tetejének szürke (itt már rozsdabarna) színezése és a vezetőfülke ajtajának kialakítása különbözteti meg az avatatlan szem előtt is
Púpos-parádé a záhonyi telephelyen
Letétes mozdonyok sora a fűtőház mögötti parajosban
Az első a jellegzetes kéménnyel rendelkező M40 115-ös...
...mely igazi világjáró gép volt a maga módján: 1969-1977 között Nagykanizsa, utána 1988-ig Debrecen, azóta pedig Záhony állományában teljesített szolgálatot. 2010-ben már megkopottan, magára hagyva várta sorsát a mozdony
Az M40 115-ös 2004. december 11-én még vonatával várt kijáratra a záhonyi pályaudvaron
(fotó: Halász Péter)
(fotó: Halász Péter)
Az M40 903-as eredetileg is tehervonati, normál nyomtávolságú mozdonyként hagyta el a Ganz-MÁVAG-ot, mégpedig 1967-ben. Ezek a gépek nem kaptak fűtőkazánt, a hiányzó súlyt ballaszttal pótolták
A 903-as a másik oldalról
A legalacsonyabb pályaszámú M40-es, a 003-as a dögsorban. (Az M40 001-es és a 002-es a gyári prototípus volt.) A 003-as 1968 és 1986 között székesfehérvári masina volt, Záhonyba pedig 1989-ben érkezett
Az M40 103-as 1967-ben került a MÁV állagába, majd gyorsan megjárta a Hámán Kató fűtőházat, Békéscsabát illetve Debrecent, hogy végül 1973-tól Záhony állagát gyarapítsa
M40 103 a másik oldalról, a gazos töltésoldal felől nézve
Az M40 900-asok egy része egykor az 5000-es pályaszámcsoportba sorolt széles nyomtávolságú gép volt, majd a széles Szergejek forgalomba állításakor építették át az M40 5000-es sorozatot normál nyomtávolságúvá és sorolták őket az M40 906-911 közötti pályaszámtartományba. Az M40 911-es eredeti pályaszáma M40 5005 volt, és mint ilyen, 1975-ben vette állagba a MÁV
Hasonló sorsa volt az M40 909-esnek: ő M40 5004-esként kezdte széles nyomtávolságú pályafutását, majd normál nyomtávon folytatta, és egész életében záhonyi gép volt
Az M40 228-as is a dögsorban várta sorsát. A 1455-ös gyári számú gépet 1969-ben vette állagba a MÁV, majd Szombathelyen és Tapolcán szolgált egészen 1998-ig. Ekkortól Záhony állományát gyarapította, ám 2010-re Ő is partvonalra került
Az M40 910-es is széles gép volt valamikor, M40 5002-es számon. Érdekesség, hogy 1966-ban az első záhonyi Púposok egyike volt a gép, és egyben a háromtagú, még két turbófeltöltővel szerelt DVM8-2 alsorozat tagja
Az ajtóban diszkréten megbújó fűcsomó is jelzi: ez a gép már nem kell senkinek
Halász Péter, Magyarics Zoltán
