Új életre kelt a Magyar Vasúttörténeti Parkban rozsdásodó 3017-es MDmot-motorkocsi. A járművet még 2010-ben vitték a múzeumba, az elmúlt évek során ismét üzemképessé tették a vontató motorkocsit. A megújult jármű szeptember 21-én mutatkozik be a tervek szerint a MÁV Nosztalgia Kft. bakonyi élményvonatán.
A vonatosszeallitas.hu oldal információi szerint szeptember 21-én a Bakonyba vezet az első publikus útja a frissen felújított motorkocsinak. A vonat azonban nem a megszokott MD-szerelvény lesz, hanem három Schlierenwagen és a Rába-Balaton motorkocsi. Tipikus összeállítás az MD-hez, ugye? No persze, mondhatjuk, hogy ez nem nosztalgiavonat, hanem „élményvonat”, ahol mindegy is, hogy mi van a vonatban.
A teljes, megőrzött MD-motorvonat a Magyar Vasúttörténeti Parkban 2010. július 9-én
(fotó: Óvári Péter)
(fotó: Óvári Péter)
Ez talán igaz is, viszont azt se feledjük el, hogy 2010 nyarán az MDmot 3017-es nem egyedül került be a múzeumba. A 009-es Ax, a 075-ös Bx és a 025-ös Btx-szel együtt egy igazi motorvonatot ad ki a kompozíció, bár a gyári MDmot + Bx + Ax + 2 Bx + Btx összeállítástól még mindig messze van. A mellékkocsik viszont továbbra is csak rozsdásodnak a „romkertben”. Hiába no, ezekből nem lehet szalonkocsit építeni... A kérdés már csak az, hogy a gazdaságos, kényelmes és valamilyen formában mindenképpen korhű szerelvényt miért nem újítja fel és állítja forgalomba a nosztalgiaforgalom „felkentje”, a MÁV Nosztalgia Kft.? Ráadásul a felújított „Piroskára” bizony akadna utas: a legendás motorvonatoknak komoly rajongótábora van. De hát az illetékesek nyilván abból indultak ki, hogy csak a Nohabok érdeklik a vasútbarátokat, minden más mehet a levesbe.
Az meg különösen érdekes megvilágításba helyezi a dolgot, hogy amíg a magyar eredetű járműveket legfeljebb csak az idő vasfoga csócsálja, addig sok-sok millió forintot öl a MÁV Nosztalgia Kft. az ÖBB-től levetett Schierenwagenek beszerzésére, majd újabb milliókért újítja fel őket „magyarosch” személykocsiként. Értjük mi, hogy a cél az, hogy egy legalább korlátozottan RIC-képes kocsit kapjanak, de akkor miért nem vesznek meg és újítanak fel „nagy Rábákat”, bautzenieket? Ezek legalább magyar járművek (még ha némelyik az NDK-ban is épült), ismerősek és még akár korhűek is lehetnek megjelenésükkel. Ne feledjük: a MÁV-START adventi és Sziget-fesztivál utáni mentesítő vonatai ma már igazi nosztalgiának számítanak, szóval nem kellene nagyon összetörni magát a „H-MNOS”-nak, hogy belopja magát a vasútbarátok szívébe. Ráadásul a bautzeni kocsik bizonyítottak már többször is: a Székely Gyors járműveinek kiválóan megfeleltek 2008-ban, 2009-ben és 2010-ben is – igaz, ezek sem élmény-, sem pedig nosztalgiavonatok nem voltak.
Ráadásul a MÁV Nosztalgia Kft-nek az eredeti küldetésével ellentétben a fő profilja manapság a jövedelmező vontatás-szolgáltatás. Ennek keretében a Nohabok, a Leó és most már az MDmot is mind inkább eredeti céljától idegen területeken ténykedik. Ezzel persze önmagában nem lenne baj, de amíg egy épképzláb „fotósvonatot” vagy éppen egy rendes, adott korszaknak megfelelő nosztalgiavonatot képtelen összeállítani, útnak indítani ez a társaság, addig aligha van bármiféle erkölcsi alapja arra, hogy annak nevezze magát, aminek; mi több olyan kincsekre tehesse rá a kezét, mint akár a teakfa-étkező vagy a közelmúlt vasútjának emlékei. A MÁV Nosztalgia a „saját” mozdonyait, a muzeális értéket képviselő járműveket csak addig őrzi meg és csak akkor újítja fel, ha a jármű az éppen aktuális „lehúzós” utakhoz passzol, szalonkocsit lehet építeni belőle vagy éppen lehet anyagvonatozni, tehervonatozni és általában vontatás-szolgáltatni az adott (muzeális) (vontató)járművel.
Az meg különösen érdekes megvilágításba helyezi a dolgot, hogy amíg a magyar eredetű járműveket legfeljebb csak az idő vasfoga csócsálja, addig sok-sok millió forintot öl a MÁV Nosztalgia Kft. az ÖBB-től levetett Schierenwagenek beszerzésére, majd újabb milliókért újítja fel őket „magyarosch” személykocsiként. Értjük mi, hogy a cél az, hogy egy legalább korlátozottan RIC-képes kocsit kapjanak, de akkor miért nem vesznek meg és újítanak fel „nagy Rábákat”, bautzenieket? Ezek legalább magyar járművek (még ha némelyik az NDK-ban is épült), ismerősek és még akár korhűek is lehetnek megjelenésükkel. Ne feledjük: a MÁV-START adventi és Sziget-fesztivál utáni mentesítő vonatai ma már igazi nosztalgiának számítanak, szóval nem kellene nagyon összetörni magát a „H-MNOS”-nak, hogy belopja magát a vasútbarátok szívébe. Ráadásul a bautzeni kocsik bizonyítottak már többször is: a Székely Gyors járműveinek kiválóan megfeleltek 2008-ban, 2009-ben és 2010-ben is – igaz, ezek sem élmény-, sem pedig nosztalgiavonatok nem voltak.
Ráadásul a MÁV Nosztalgia Kft-nek az eredeti küldetésével ellentétben a fő profilja manapság a jövedelmező vontatás-szolgáltatás. Ennek keretében a Nohabok, a Leó és most már az MDmot is mind inkább eredeti céljától idegen területeken ténykedik. Ezzel persze önmagában nem lenne baj, de amíg egy épképzláb „fotósvonatot” vagy éppen egy rendes, adott korszaknak megfelelő nosztalgiavonatot képtelen összeállítani, útnak indítani ez a társaság, addig aligha van bármiféle erkölcsi alapja arra, hogy annak nevezze magát, aminek; mi több olyan kincsekre tehesse rá a kezét, mint akár a teakfa-étkező vagy a közelmúlt vasútjának emlékei. A MÁV Nosztalgia a „saját” mozdonyait, a muzeális értéket képviselő járműveket csak addig őrzi meg és csak akkor újítja fel, ha a jármű az éppen aktuális „lehúzós” utakhoz passzol, szalonkocsit lehet építeni belőle vagy éppen lehet anyagvonatozni, tehervonatozni és általában vontatás-szolgáltatni az adott (muzeális) (vontató)járművel.
Hiányos, elavult fővizsgák: REV Sl 17. 09. 01....
...REV Sl 04. 07. 05....
...REV Sl 04. 07. 05. A honállomás felett szemet húnyhatunk, bár olyan szolgálati helyet a MÁV-nál nem ismerünk, hogy „MVP Bp.”, de ez legyen a legnagyobb probléma, ezt kívánjuk!
(fotók: Halász Péter)
(fotók: Halász Péter)
Alighanem hasonló megfontolások és persze anyagi okok miatt várja sorsát rozsdásodva a park mélyén (vagy éppen Istvántelken) a közelmúlt több jellegzetes járműve (és akkor csak néhány példát sorolunk a számtalan közül) a WRy-ok utolsó példánya; az utolsó „pápaszemes” 19-57-es kocsi; az utolsó 20-26-os Bh; az utolsó gőzösvezérlő; netán a 20-27 499-es Bhv, amelyiket az 1990-es években H0-ás méretű modellként a Fuggerth is legyártott. Ráadásul ha ezek a kocsik rendelkezésre állnának, akkor nem kellene a különféle Púpos, Leó, Nohab vontatta fotóvonatokhoz mindenféle zöld szalonkocsit és Schliereneket összeválogatni, hanem sokkal autentikusabb járművekkel lehetne gazdagabb a vasútbarát – és a nosztalgiaflotta is.
Tehát a nosztalgiacélú járművek felújítása mindenképpen üdvözlendő, azonban fájó pont, hogy korhű, igényes nosztalgiaszerelvények összeállítására üzemképes járművek hiányában nincs lehetőség ma Magyarországon.
Tehát a nosztalgiacélú járművek felújítása mindenképpen üdvözlendő, azonban fájó pont, hogy korhű, igényes nosztalgiaszerelvények összeállítására üzemképes járművek hiányában nincs lehetőség ma Magyarországon.
Az MDmot 3017-est – felirata szerint MDa 3017 – ismét beüzemelte a MÁV Nosztalgia Kft. A betétkocsikra már nem futotta – ahogy a kép jobb szélén árválkodó többi személykocsi sem fontos a MÁV Nosztalgia Kft-nek vagy a MÁV-csoport bármelyik tagjának sem
(fotó: Óvári Péter)
(fotó: Óvári Péter)
Az MDmot-ok forgalomból való kivonásának egyik fő oka volt, hogy a könnyűszerkezetes járművek padlólemeze, alváza komolyan elöregedett az idők során és nem érte már meg a korszerűtlen, ám kétségkívül népszerű és kényelmes járművek javítása, felújítása. Az MD-ket sok helyen Bézék váltották, esetleg Usgyi, néhol Desiro lépett a helyükbe.
Halász Péter
