A MÁV-GÉPÉSZET önállósodása óta már hagyomány, hogy a „Szolnok város napja” rendezvénysorozat keretében megnyitja kapuit a Gépészet szolnoki telephelye, a korábban Szolnoki Járműjavítóként ismert intézmény. Mozdonykiállítás és a kulisszák mögé vethető pillantás várta az érdeklődőket a Tisza-parti városban szeptember első napján.A címben olvasható szöveg sokaknak ismerős lehet a MÁV-csoport vasúti kocsijainak oldaláról. A felirat jelentése: a szolnoki telephelyen kapott fővizsgát a jármű 2013. szeptember 1-jén – éppen a nyílt nap idején. A legtöbb vasútbarát így találkozik a szolnoki főműhellyel, mely egyébként az elmúlt években a nyílt napokat a korábbinál sokkal inkább támogató menedzsment jóvoltából a Múzeumok Éjszakája programsorozatba is bekapcsolódott. Ezúttal Szolnok város napja kapcsán nyitotta meg kapuit az 1200 munkavállalót foglalkoztató üzem - helyi jelentőségének (a vasút különféle szervezeti egységei Szolnok és térségének legfontosabb munkaadói közé tartoznak) megfelelően a látogatók jelentős része is a városból, azon belül is a munkavállalók ismerősei és rokonai közül került ki.
A MÁV-GÉPÉSZET központinak tekinthető karbantartó bázisán néhány éve már nem csak egy-egy mozdonytípus vagy dízel motorkocsi fordul meg, hanem valamennyi jármű: 2010-től itt működik a villamosmozdony-javítás is, miután a budapesti Északi Járműjavítót bezárták. Ennek megfelelően a nyílt napon az érdeklődők a hatalmas alapterületű üzemben a vasúti járműjavítás, sőt gyártás, szinte teljes vertikumával megismerkedhettek. A Pálmaháztól a forgóvázjavító csarnokig, a megújuló „fecskés Bhv” kocsiktól a halberstadti vezérlőkön át a sorsukra váró CAF-kocsiig szinte mindent megtekinthetett az érdeklődő közönség. Sőt, az ígérethez híven megmutatták a magyar vasúti kocsigyártás zászlóshajójának kikiáltott IC+-kocsikat is, melyből immár kettő van. Kezdjük hát velük képes beszámolónkat!
A MÁV-GÉPÉSZET központinak tekinthető karbantartó bázisán néhány éve már nem csak egy-egy mozdonytípus vagy dízel motorkocsi fordul meg, hanem valamennyi jármű: 2010-től itt működik a villamosmozdony-javítás is, miután a budapesti Északi Járműjavítót bezárták. Ennek megfelelően a nyílt napon az érdeklődők a hatalmas alapterületű üzemben a vasúti járműjavítás, sőt gyártás, szinte teljes vertikumával megismerkedhettek. A Pálmaháztól a forgóvázjavító csarnokig, a megújuló „fecskés Bhv” kocsiktól a halberstadti vezérlőkön át a sorsukra váró CAF-kocsiig szinte mindent megtekinthetett az érdeklődő közönség. Sőt, az ígérethez híven megmutatták a magyar vasúti kocsigyártás zászlóshajójának kikiáltott IC+-kocsikat is, melyből immár kettő van. Kezdjük hát velük képes beszámolónkat!
Ismerős utastér – a bécsi Rail Tec Arsenalban már láthattuk, csak akkor éppen tele volt mindenféle műszerrel és vezetékkel. A MÁV-GÉPÉSZET-nél így képzelik el a jövő vasúti kocsijának belsejét
A nem páholyos üléseknél ilyen nagyméretű asztalok várják majd az utasokat. A legújabb megoldásokhoz képest talán kevésbé esztétikus, de cserében olcsóbb és egyszerűbben szerelhető. Egyvalamire viszont érdemes lesz figyelni: a kipróbált példányok holtjátéka elég nagy, így kihúzás közben könnyen megszorul az asztal - csak pontosan szemből, középen fogva és nyílegyenesen felfelé húzva érdemes próbálkozni
Az utastájékoztató rendszer a kor színvonalának megfelelő – remélhetőleg a napi üzemben is jól teljesít majd
Még tiszta a zárt rendszerű WC...
A mosdókagyló kialakítása FLIRT-ekből ismerős, csak amíg ott sötét színvilágot képvisel, addig itt rikító „MÁV-GÉPÉSZET-narancs” lett
Iránytábla-pótló kijelző a kocsi előterében
Tablón mutatták be az IC+-kocsik gyártását: itt éppen a második kocsi születését láthatjuk
A csarnok végében egy Bzmot kocsiszekrénye és egy másik, a Bz-családba tartozó jármű szekrénye várja a megújulást
Frissen festett Bz-mellékek – a Bz-család története a kezdetek óta összefonódott Szolnokkal. Itt és Szombathelyen újultak meg a motorkocsik az 1990-es években
A fedett tolópad kapcsolja össze a csarnokokat és a telephely szabadtéri vágányait
A frissen festett Bzmot 378-ast is közszemlére tették, vezérállás a kürtölési lehetőség miatt hamar népszerű lett az ifjabbak között. Mögötte egy kissé szakadt állapotban lévő remot-Bobó és az eredeti színterv szerint festett 2143-as Csörgő várta az érdeklődőket
Az immár húsz éves CAF-kocsik felújítása mostanában indul be – vajon ez a meglehetősen megfakult színű és kibelezett CAF-kocsiszekrény is újjászületik?
Az udvaron a CAF-kocsiszekrény és egy Usgyi között pihent a 200-as BVhmot-motorkocsi, az egyik „kis Samu” a kettőből
A 23-as számot viselő Pusztametrón végzendő munkáknak még nem kezdtek neki, viszont a két részre szedett egységen kiválóan lehetett tanulmányozni a csuklórészt
Mozdonykiállítás: az idén negyven esztendeje csatasorba állított Csörgő is képviseltette magát, mint a kezdetektől a Szolnoki Járműjavító profiljába tartozó sorozat
Dolgoznak a 016-os Halbivezérlőn is – hamarosan akár TRAXX is tolhatja?
Ez nem IC+, hanem a „konkurencia” terméke, azaz egy fővizsgára váró harmadik generációs IC-kocsi
Fővizsgát kap a 103-as BDt, mely a MÁV-START legöregebb üzemelő járműveinek egyike
Így fest a BDt alulról. Nagytotálban elviselhető, de élőben és közelről már látszanak az elmúlt fél évszázad nyomai a rozsdaette alvázon
A főjavítás alatt álló 29-05-ös kocsi belső tere. A megújuló kocsi a lehetőségekhez képest igényesre sikerült, de a felújítási hullám szoros (?) összefüggésben áll a gyorspótjegyes szerencsétlenkedéssel. Reméljük, erre a kocsira már lesz üléshuzat: a közelmúltban ugyanis néhány 29-05-ös hagyományos külsővel tért vissza fővizsga után, mivel az üléshuzat anyagának késedelmes szállítása miatt a ráncfelvarrás nem történhetett meg
Az udvaron is vár 29-05-ös kocsiszekrény a megújulásra – ez a példány még festés előtt áll
Járműjavítói életkép
Megkopott propagandaplakát, az üzenet azonban a mai napig időszerű – lenne
A távlatokat elnézve munka akad bőséggel...
... és a másik irányba tekintve anyag is adódik hozzá. Beépítésre váró kerékpárok pihennek az üzem udvarán
A forgóvázak javítása is fontos lépés a személykocsik felújítása során, Szolnokon pedig egy teljes csarnok szolgál erre a célra
Javításra váró és már kész kerékpárok a forgóvázjavító oldalcsarnokában
Sajtolóberendezés
A telephely szorgos szakmunkásai a sínen járó traktorok, a beharangozóban már látott remot-Dacia mellett ezek mozgatják a vasúti járműveket
Szolnok pár éve átvette az Északi feladatának számító villamos jármű felújítást is. A képen a 002-es BVmot-motorkocsi várja a sorsát
A 431 185-ös Cirmost belülről is megnézhették a látogatók
A MÁV-csoport új „Werbéje”, a nyáron bemutatott Weöres-mozdony képviselte a TRAXX-okat
Sorban álló V43-asok a Pálmaház melletti vágányok egyikén. A gépek hamarosan megújulva hagyhatják el a telephelyet
A „Pálmaház” névre keresztelt csarnok egy része is megtekinthető volt, itt éppen BDV-k betétkocsijain dolgoztak. A bal oldali már majdnem kész, a jobb oldali kocsin azonban még bőven akad munka
Javítás alatt álló V43-asok a Pálmaházban
Udvari látkép látogatókkal, a távolban pedig a szépen felújított víztoronnyal
Frissen főjavított posta-Bhv és Halbivezérlő kandikál ki a személykocsik javítására szolgáló csarnokból
Frissen felújított 20-67-es, második generációs IC-kocsi is látható volt a „próbateremben”. A szolnoki szakemberek a fővizsgáról kikerülő kocsik különféle gépészeti berendezéseinek (fűtés, világítás, és a többi) kipróbálását a korábbiakkal szemben nem különféle helyszíneken, hanem központosítva, a kétvágányos próbateremben végzik
A telephely irodaépületének emeletén rögtönzött kiállítást szenteltek a látképet uraló víztoronynak
A felirat már idejét múlt, de felette ott az új cégér a régi épületen (fotók: Magyarics Zoltán)
Adja magát a kérdés (egyébként kísérőnk is feltette), hogy miben hasonlít és miben tér el a szolnoki nyílt nap más vasutak hasonló rendezvényeihez képest. Jó összehasonlítási alapot kínál az ÖBB tavalyi, jedlersdorfi főműhelyben rendezett nyílt napja, melyről a RegionalBahn oldalain részletesen tudósítottunk.
Jedlersdorf egy szélesebb közönségnek szánt, tudatosan felépített és aprólékosan megszervezett „show” benyomását keltette. Különvonatok egy belvárosi állomásról, tűzoltó-bemutató, siklott teherkocsi visszahelyezése, bolhapiac, büfé, valamint célzott gyermekprogramok.
Szolnok statikus, ugyanakkor családiasabb rendezvény volt, a hangsúly pedig a járműjavító igen széles „termékpalettájának” bemutatásán volt. Érdekes különbség volt a vezetők szerepe: Jedlersdorfban a látogatók számukra kijelölt területen maguk haladhattak, és a szakmai tolmácsolás az egyes helyszíneken zajlott, Szolnokon az üzem a bejáráshoz kísérőt adott a látogatók kisebb csoportjainak. Mindkét megoldásnak vannak előnyei és hátrányai. Az osztrák megoldás jobban illeszkedik a tematikus programokhoz és hozzáértő vezetést biztosít a speciális, nem szorosabb értelemben vett vasútgépészeti tematikájú helyszíneken (például a klímaberendezések vagy utastájékoztató eszközök javítására szakosodott üzemegységben). Szolnok esetén a kísérők átfogó helyszínismerete előny, ám a szakmai tartalom nagyobb mértékben függ az aktuális kísérő szakterületétől – és a nap vége felé a lelkesedéstől is.
Jedlersdorf egy szélesebb közönségnek szánt, tudatosan felépített és aprólékosan megszervezett „show” benyomását keltette. Különvonatok egy belvárosi állomásról, tűzoltó-bemutató, siklott teherkocsi visszahelyezése, bolhapiac, büfé, valamint célzott gyermekprogramok.
Szolnok statikus, ugyanakkor családiasabb rendezvény volt, a hangsúly pedig a járműjavító igen széles „termékpalettájának” bemutatásán volt. Érdekes különbség volt a vezetők szerepe: Jedlersdorfban a látogatók számukra kijelölt területen maguk haladhattak, és a szakmai tolmácsolás az egyes helyszíneken zajlott, Szolnokon az üzem a bejáráshoz kísérőt adott a látogatók kisebb csoportjainak. Mindkét megoldásnak vannak előnyei és hátrányai. Az osztrák megoldás jobban illeszkedik a tematikus programokhoz és hozzáértő vezetést biztosít a speciális, nem szorosabb értelemben vett vasútgépészeti tematikájú helyszíneken (például a klímaberendezések vagy utastájékoztató eszközök javítására szakosodott üzemegységben). Szolnok esetén a kísérők átfogó helyszínismerete előny, ám a szakmai tartalom nagyobb mértékben függ az aktuális kísérő szakterületétől – és a nap vége felé a lelkesedéstől is.
Magyarics Zoltán, Halász Péter