Ha valaki meghallja a Fekete-tenger mellett fekvő Jalta nevét, többnyire a híres békekonferencia, a tüdőbetegeknek kiváló levegő, esetleg a Mester és Margarita juthat eszébe. Azt azonban nemcsak a laikusok, hanem még a közlekedésbarátok közül is viszonylag kevesen tudják, hogy a nyugodt, csendes, ámde eléggé áttekinthetetlen város egy világrekord birtokosa: innen indul útjára a krími főváros, Szimferopol felé a világ leghosszabb trolibuszjárata. A táv nem kevesebb, mint 85 kilométer, amelyet három órába telik végigjárni – egy irányba! Ezek még akkor is lenyűgöző adatok, ha tudatában vagyunk a trolibuszok keleti blokkban betöltött jelentős szerepének, és a szovjet járműipar – egyebek mellett Magyarországot is érintő – monumentális termelékenységének. De akkor is: ilyen nagy távolságra miért éppen trolibusz?
Tájékoztatók tömkelege – és egy szunyókáló cica – a jaltai jegypénztárnál. A kiadóablaktól balra fent látható az 53-as trolibusz menetrendje: napi nyolc indulás
A szakemberek az ötvenes években közlekedési kapcsolatot kívántak létesíteni a partvidéki települések és a Szimferopolba érkező vasútvonal között, s kézenfekvőnek látszott, hogy ezt vasúti szárnyvonal építésével tegyék. A tervezés során azonban a kivitelezők szembesültek a félsziget változatos domborzati viszonyaival. A trolibusz ötlete ekkor merült fel valós alternatívaként: a félkötöttpálya lehetővé tette, hogy mindössze felsővezeték és tartóoszlopok telepítésével hidalják át a 750 méternél is magasabb szintkülönbséget. A döntés megszületett: az ukrán Minisztertanács 1958 októberében fogadta el az első szovjet, sőt az első európai távolsági trolibuszvonal megépítéséről szóló határozatot. A kivitelezés több, mint nyolcvan fős szakembergárda bevonásával zajlott, rendkívüli gyorsasággal: az első, ötvenkét kilométeres szakaszt – Szimferopol és a tengerparti Alushta között – már 11 hónap után, 1959 novemberében üzembe helyezték. Az utasokat a két városban épült telephelyekről forgalomba adott MTB-82 és Škoda 8Tr típusú trolibuszok szállították, a viteldíj a két végállomás között 6,5 rubel volt. (Összehasonlításképpen: ugyanezen a szakaszon ma 36,7 rubelnek megfelelő hrivnyáért utazhatunk). A járműveken kalauzok teljesítettek szolgálatot, akik az első időkben idegenvezetőként is közreműködtek: érdekes történeteket meséltek az orosz-ukrán történelemről és a vonal mentén található krími látványosságokról.
Ez a trolibusz 1972 óta folyamatosan forgalomban van – 2012-ben ünnepelték üzembe állításának 40. évfordulóját
(forrás: Transphoto)
(forrás: Transphoto)
1961-ben a Jaltáig vezető, harminchárom kilométeres szakaszt is átadták a forgalomnak, így a szimferopoli vasútállomásra érkező utasok már 180 perc alatt elérhették a közkedvelt tengeri üdülőhelyet. A teljes vonal elkészülte után több pályaudvaron - így a moszkvain, leningrádin, odesszain és rigain is – az utasok kényelme érdekében a szimferopoli vonatjegyet kérésre Alushtáig vagy Jaltáig szóló trolibuszjeggyel együtt adták ki a jegypénztárak.
Ezt a Škoda 9Tr-t a hágónál állították ki, felirata alapján 1,9 millió kilométert futott, és 20 millió utast szállított
(forrás: Transphoto)
(forrás: Transphoto)
Napjainkban az összefoglalóan csak „a krími trolibusz” néven ismert hálózat három járattípust foglal magába. A legnagyobb érdeklődés nyilvánvalóan a távolsági vonalakat övezi. A teljes, 85 kilométeres távot az 52-es viszonylat járja be (viteldíja 15,25 hrivnya, azaz körülbelül 420 forint), melynek két betétjárata van: az 51-es Szimferopol és Alushta, míg az 53-as Alushta és Jalta között jár, előbbi teljes, utóbbi kora délutánig rövidített üzemidőben.
Indulásra kész Skoda 9Tr az alushtai trolibuszállomáson a helyi viszonylaton
A három település mindegyikéről rövidebb távon közlekedő, elővárosi járatok is indulnak (Szimferopolból: 1, 1A, 1B, Alushtából: 1, 59, Jaltából: 2, 60), s ezt egészítik ki a városokon belüli forgalmat lebonyolító vonalak (Szimferopolban tíz, Alushtában egy, Jaltában pedig kettő). A viszonylatszámozás logikáját néha erőltetettnek érezhetjük: járatösszevonások esetén többször előfordult, hogy az új járat nem kapott új számot, hanem elődeitől örökölte azt. Így születtek meg az 1/3, 5/7 és 9/8 viszonylatok (utóbbi, hogy árnyaljuk a képet, 8/9 néven is ismert.)
Figyeljük meg a középső ajtót: jól látszik, hogy a trolibusz távolsági forgalomban közlekedik: az ajtóteret is ülések foglalják el
Ami pedig a járműpark jelenlegi összetételét illeti: a krími vonalak forgalmát túlnyomórészt a múlt évtizedeket képviselő Škoda 9Tr és 14Tr típusú trolibuszok, valamint modern, alacsonypadlós Bogdan kocsik látják el (s talán érdemes megemlíteni a kisebb számban, de üzemelő BKM, Kiev és YuMZ járműveket is.) A Bogdanokból négy különféle típust – összesen valamivel több, mint száz darabot – vásárolt az üzemeltető „Krímtrolibusz”, arányosan elosztva őket a három nagy telephely, Szimferopol, Alushta és Jalta között. A távolsági célokra szánt kocsikon az általánosnak mondható 2-2-es üléselrendezést valósították meg, de több alkalommal megfigyeltük, hogy az ülőhelyek elhelyezése érdekében a középső ajtót a Škoda- és a Bogdan-trolikon is egyszerűen lezárták. Utóbbi fedélzetén az utastájékoztatást szolgáló képernyőn egy alkalommal – milyen autentikus! – a Nu Pagagyi című, közismert rajzfilmsorozat epizódjait vetítették.
Bár ritkán láttuk használni, a járműveken jegylyukasztó áll rendelkezésre az előre váltott jegyekhez. A kilógó nyelvet kell felfelé nyomni, miután behelyeztük a jegyet
A jegyvásárlás távolságalapú: Szimferopolban a Krímtrolibusz jegypénztárában úticélunk megadásával válthatunk jegyet, ha utazni kívánunk, míg Jaltában külön pénztárablak szolgál az alushtai és szimferopoli jegyek árusítására. A megfelelő megálló kiválasztásában a közlekedési társaság weblapjáról elérhető díjszabási táblázat nyújt segítséget, amelyet érdemes kinyomtatva magunkkal vinni ˜– de tényleg, a megállóhelyeken nincs kifüggesztve, a legjobb esetben is csak a járatszámokat és a hozzá tartozó, napszakokra lebontott követési időt találjuk meg a felsővezeték tartókábelére lógatva. A jegyek helyre szólnak, és az ülések számozását is felfedeztük a trolin, de ezt tapasztalataink szerint nem igazán veszik komolyan. Nappal sem, de az esti megnövekedett követési idő mellett egyébként is előfordul, hogy teljesen ki van tömve a jármű, és még állóhelyet is nehezen találni.
Így fest a távolsági Škoda utastere. Itt is látható a lezárt középső ajtó és a mellette lévő ülések
A helyi és elővárosi járatok egységes (tehát távolságtól nem függő) tarifáját – 1,25 vagy 2 hrivnyát – ugyancsak a vezetőnél fizethetjük, s ugyancsak ehhez a módszerhez kell folyamodjunk, ha a távolsági vonalakra nem a végállomásokon szállunk fel. A Škoda-kocsikon leszállásjelzés nincs: a kívánt megálló nevét a jegyvásárláskor egyszerű bemondással, a célhoz közeledve pedig bekiabálással jelzik az utasok a járművezetőnek. A helyi járatokon ilyen probléma nincs: azok mindenhol megállnak.
Nagyméretű tájékoztató Jaltában, térképpel, viteldíjjal, követési időkkel
A szimferopoli vasútállomáson nagyméretű plakát hirdeti a trolibuszok jegypénztárának hollétét
Indulási időpontok Szimferopol felé a világ leghosszabb trolibuszvonalán, az 52-esen
A világ leghosszabb trolibuszvonalának turisztikai jelentősége – természetesen nem kizárólag a világrekord miatt – ma is töretlen. Az üzemeltető társaság székháza kedves közlekedési múzeumnak ad otthont, ahol a látogatók megismerhetik a félsziget közlekedéstörténetét, a valaha volt szimferopoli villamost, és természetesen a trolibuszvonal történetének legkülönfélébb tárgyi emlékeit. Az orosz nyelvben járatos olvasók figyelmébe ajánljuk a múzeumot bemutató kétrészes videót is.
Egy ukrán utazási iroda pedig rendszeresen ajánl trolibuszos városnézéseket iskolások és felnőttek számára, amelyek során például Szimferopol nevezetességeit is meg lehet tekinteni, de természetesen a teljes vonalon is indítanak idegenvezetős utazást. Ekkor a hétköznapinál alig drágább trolibuszjegy mellé tájékoztató kiadvány és ásványvíz is jár, az út során pedig számos látványossággal ismerkedhetünk meg, például a Kutuzov-forrással, a világhírű Artek gyermektáborral, a Nikitai Botanikuskerttel, vagy éppen a 752 méter magasan lévő Angarsky hágóval, a vonal legmagasabb pontjával. És természetesen ne feledkezzünk meg arról, hogy a vonal második szakaszáról szinte végig remek kilátás nyílik a méltóságteljesen hullámzó Fekete-tengerre! Ha valamiért, hát ezért a látványért mindenképpen megéri a kiutazás fáradsága!
Egy Škoda 14Tr típusú trolibusz a jaltai trolibuszterminálon, hosszú útjára készülődve
A bal oldali táblázat az alushtai indulásokat mutatja (51-es), jobb oldalon az 52-es időpontjait látjuk Jalta felé. A 15-20 perces követés átlagos az egész nap folyamán
(fotó: Hubay Miklós)
(fotó: Hubay Miklós)
A közbülső megállók utasvárói gyakorta ötletes mozaikokkal díszítettek, az egyik színesebb...
...a másik szürkébb, de éppolyan látványos!
(a másképpen nem jelzett felvételeket Erdélyi Eszter készítette)
(a másképpen nem jelzett felvételeket Erdélyi Eszter készítette)
Hubay Miklós